Gyerekével koldul egy fiatal anya

Egyedül neveli másfél éves kisfiát. A 185 eurós (5573 korona) anyasági segélyből minden hónapban kifizeti a 170 eurós (5122 korona) albérletet. Marad 15 eurója (450 korona), ebből vesz egy nagy csomag papírpelenkát, a maradékból próbál tengődni. Hozzávetőleg egy hónapja tűnik fel az egyébként ápolt, tiszta, melegen felöltözött, csendes lány és kisfia egy-egy áruház parkolójában. A gyereket nincs hová tenni, őt is magával kell vinnie, ha esik, ha fagy. A kisfiú miatt délelőtt csak egy-két órát, és este hattól egy másik helyen is ugyanannyit töltenek az utcán.

Inkább kéregetni megy

A nő lapunknak elmondta, a gyerek apjával nem él együtt, a férfi még nem fizetett egy fillért sem a fiára, időnként meglátogatja őket. A lánynak a családjával sem felhőtlen a viszonya, megjegyezte, nem értik meg egymást, nem számíthat rájuk, nem törődnek egymással. Mivel nem fordulhat hozzájuk, kéregetésből próbálta meg fenntartani magát és a gyerekét. Naponta átlagosan 5-7 eurót gyűjt össze, főként étkezési csekkeket adnak az emberek. Ebből ételt vesz, és ha lehet, a háztartásba szükséges dolgokat, főleg mosóport, tisztítószereket. Hangsúlyozta, ő nem hajléktalan és nem is koldus. Ezért inkább nem megy olyan helyekre, ahol ingyen ruhát, vagy ingyen ebédet osztanak. A főbérlője segít neki ebben, el-eljár segélyközpontokba és ellátja őt a szükséges holmival. Mivel a gyermekorvosuk a nyolc kilométerre lévő Garamkálnán van, ellenőrzésre is csak akkor mehet, ha összegyűjti a buszjegyre valót. A kéregetés terén vannak jó és rossz tapasztalatai is, de – mint mondta– inkább segítőkész, adakozó emberekkel találkozik. Többen faggatóznak, ki ő, hogyan került ilyen a helyzetbe, az emberek kíváncsiak a történetére. Vannak olyanok is, akik szabadkoznak, vagy egyszerűen elkerülik őket. Előfordult már, hogy félreérthetetlen ajánlatot tettek a nőnek, jelezték neki, hogyan tudna több pénzt is keresni.

Túl bonyolult családi viszonyok

A tizenkilenc éves lányanya elmondta, Pozsonyban született, majd szülei válása után kétéves korában költöztek anyjával a nagyszülőkhöz Lévára, nem sokkal később egy közeli faluba. A nagyszülőkkel soha nem volt felhőtlen a viszonya, állandóak voltak a veszekedések. Veronika meggyőződése szerint a legnagyobb hiba az volt, hogy anyja speciális iskolába íratta, ő pedig mindig úgy érezte, nem oda való. Szerinte emiatt is nehéz boldogulnia. Később, szeretett volna „normális” középiskolába járni, cukrásznak akart kitanulni, de csak speciális szaktanintézetbe engedte a család. Itt nem bírta sokáig, majd megismerkedett gyereke apjával, és alig tizenhét évesen teherbe esett. Anyja levelezni kezdett a férfi testvérével, majd Pozsonyban össze is költözött a nála fiatalabb férfival, most is együtt élnek. A gyerek apjának nem tetszett ez a viszony. Munkát nem talált Léván, ezért a fővárosba ment.

Nem akar bajt, fél a hivataloktól

Veronika elmondta, tudja, a hivatalokhoz kellene fordulnia, de fél ettől a lépéstől, nem akarja bajba sodorni sem a gyerek apját, sem magát. Retteg, nehogy elvegyék tőle a fiát. A lány meggyőződése, a férfi fizetne, ha tudna. De jelenleg az elmúlt időszakban felhalmozott adósságait kénytelen törleszteni, végrehajtási eljárás folyik ellene, egy másik nőtől további két gyereke van, ezért sem tudja őket támogatni. Ha feljelentené, azonnal börtönbe kerülne, ezt pedig el akarja kerülni. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy Veronika jelenleg is terhes ugyanattól a férfitól. A nő szívesen vállalna munkát, továbbtanulni is szeretne, de az újabb gyerekkel ez még nehezebb lesz, az anyasági segély összege sem emelkedik.

Anna, a lévai Munka-, Szociális és Családügyi Hivatal szóvivője elmondta, elengedhetetlenül fontos, hogy személyesen találkozzon az érintettel, és hogy segíteni tudjon, ahhoz az kell, hogy a bajban lévő fiatal nő hajlandó legyen kommunikálni, ne hallgasson el egyetlenegy lényeges információt sem. „A hivatal, ha illetékes, csak e feltételek teljesülése után tud segíteni” – mondta Brokešová.