Gömörördöngős ismét hallat magáról

Mi írunk újfent levelet Önhöz, Gömörördöngős lakosai. Mint arról a T. Elnök úr is értesülhetett a sajtóból és a tévé képernyőjéről, kis hazánkba nyár elején beköszöntött a nyár. Nem volt ez másképp nálunk, keleten sem, ami még inkább megnövelte kis közösségünknek Aigner Szityi bácsiba, és általában: a modern tudományba vetett hitét.

Mit tesz az ember, ha végre itt a nyár? – tettük fel magunknak a sarkalatos kérdést a Három Vidám Vasmacskához címzett ivóban, és meg is válaszoltuk iziben: hanyatt-homlok nyaralni megy. Pláne ha az Elnök úr jár elöl jó példával, de ezt is hagyjuk. Mi, lévén zömében másképp gondolkodók, azonban úgy döntöttünk, nyaralás helyett inkább itthon maradunk, és fellendítjük az idegenforgalmat. Mert itt van ugye ez a nemzeti park, meg itt vannak a barlangok. A parkot úgy kaptuk, büntetésből, de a barlang az a természet csodája, és teljesen lakatlan! Eldöntöttük hát, hogy benépesítjük. Nosza, ki is költözött az egész község a barlangba, és gyűjtögető életmódba kezdett. Először is a turisták által még tavaly hátrahagyott sörösüvegeket gyűjtöttük össze; az árából reklámhadjáratot indítottunk. Szlogenünk a következő: „Barlangban laknak e tájon a hősök, nyaraljon Ön is Gömörördöngősött!” Hogy autentikusabb legyen a folklór (ezt a baromságot Bogyó, polgári nevén Lakatos Dezsi mondta tollba, mert ő már muzsikált Bécsben is, és azt hiszi, hogy neki mindent lehet), nejolitikus népviseletbe öltöztünk. Vagyis vetkőztünk. Egy szál ágyékkötőben járunk, éppen csak véka alá rejtve legintimebb fertályunkat, ami, azt hiszem, jelentős csáberő a nyugati töke számára. A dagadt Maris meg – mindannyiunk barátnője, mellékesen pedig a Világörökség része – testi és szellemi adottságaiból kifolyólag a barlangi medve szerepét vállalta magára. Egy szál medvebőrben ül a barlang mélyén, és ha éhes, morog. Pályájában ez nem jelent nagy törést, mert eddig is ezt tette, csak éppen a Három Vidám Vasmacskához címzett fogadóban.

De az idegenforgalomnál maradva, tisztelt Elnök úr!

Büszkeségtől dagadó honfiúi kebellel tudatjuk Önnel, hogy kis vállalkozásunknak csodájára jár az egész művelt világ! Látott már bennünket antropológus, zoológus, de még pszichológus is. Egy német meg – megindulva a Maris produkciója fölött – egyenesen azt mondta a múltkor, hogy „vundersőn attrakción”. Ez Bogyó szerint annyit tesz, mint „marha jól néz ki ez a barlangi medve!” Kezdünk turistaparadicsommá érni, ami azért is jó, mert bebizonyítottuk: európai viszonylatban is kompatibilisek vagyunk (megint a Bogyó!), és hogy beigazolódni látszik, nem csak mögöttünk, de előttünk is nagy múlt áll!

Egy kis gond azért van, drága Elnök úr. A múltkor itt járt valaki, aki azt állította magáról, hogy Anyicska, és igen nagy rumlit csapott, amiért mi elszeparálódunk (Bogyó szerint ez az elszemtelenedés szinonimája) a többségi nemzettől. Ez az Anyicska azt rikoltozta, majd ő megmutatja, aláírást gyűjt, népszavazást kezdeményez, és akkor mi sem fogunk itt henteregni jó dolgunkban, mint disznó a kukoricásban. Nem tudjuk, mitől ment fel benne a pumpa, de a falu-, vagyis hordagyűlésen arra a következtetésre jutottunk, hogy irigyli a dagadt Maris kiváltságait.

Tisztelt Elnök úr, ha volna oly kedves oda hatni, Ön és testőrsége ingyen vehetné igénybe szolgáltatásainkat, ha erre jár, mi meg még megtisztelve is éreznénk magunkat. Ilyen és ehhez hasonló jókat kívánva, maradunk tisztelettel – Gömömördöngős őslakosai.

Utóirat: Válaszában legyen már szíves tudatni, hogy a levelekhez továbbra is kell-e okmánybélyeg gyanánt csatolni a sompálinkát?