Globálisan generáljuk egymásba a szorongást

A DunaKult társulás 2023-ban alakult. Célja, hogy olyan embereket mutasson be, akiknek életútja, munkássága kiemelkedő. Témaválasztásuk mindig az aktualitást követi: válaszkeresés a minket érintő kérdésekről, legyen szó az élet bármely területéről. A társulást két házaspár alapította, Póda László és Kovács Katalin, valamint Szerencsés Sándor és Szerencsés Bernáth Lídia.

Az 1946-ban született Csepeli György életútja nagyon gazdag. Az Erdei Ferenc-díjas magyar szociológus, szociálpszichológus a Magyar Tudományos Akadémia doktora, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kar professor emeritusa. Kutatott és tanított több amerikai és európai egyetemen, megalapozta a szociálpszichológia magyarországi egyetemi szintű oktatását, számos publikáció és könyv szerzője. Tankönyveiből nemzedékek tanultak és tanulnak. Dunaszerdahelyen a beszélgetőpartnere Hunčík Péter pszichiáter, író volt, az eseménynek az NFG Klub adott otthont. Az előadás teltházas volt.  

A bizonytalanságok kora

Csepeli György felvezetőjében megosztotta, miért választotta ezt a címet az estnek. Az európai kultúra mindig is centrumába helyezte a kockázatvállalást. Azt a feszültséget, amely a meglévő és a még nem lévő között számunkra, mint feladatot előír, és azt a szabadságot, amivel, ha akarjuk, elpusztítjuk a világot, ha akarjuk, megteremtjük. Ez mindig is benne volt az európai identitás programban. Csepeli szerint most ez a program van veszélyben. „Az európai kultúra két legfontosabb értéke, az egyén és a szabadság értéke a szemünk előtt erodálódik” – fogalmazott. Úgy látja, napjainkban globálissá vált a bizonytalanság. Ennek a következményeit érezzük a klímaváltozásban, a migrációban, az atomfegyverek elterjedésében, a földi élet diverzitásának csökkenésében.

Úgy tűnik, meghasadtak a lehetőségek, elillant a bizonyosság illúziója, amely korábban megvolt, és maradt a hátborzongató idegesség a maga nyerseségével és rettenetével.

Ellenben hangsúlyozta, az emberben feltétlenül benne van a képesség, hogy a bizonytalanságot átalakítsa bizonyossággá.

A korszakváltás két arca

A technológiai összekapcsoltság tekintetében megosztotta, ebben a remény is benne van, nem csak a reménytelenség. „Ilyen még nem volt, hogy potenciálisan mindenki a Földön egy hálózat tagja, össze vagyunk kötve. Bárkivel, bármiről tudunk kommunikálni.” Egy fantasztikus lehetőség, ami rémálommá kezd válni, hiszen ha szeretnénk, se tudjuk magunkat kivonni már ebből. Csepeli hangsúlyozta, a most zajló korszakváltás fent említett jeleit, intelmeit nem vesszük elég komolyan. Ezek a külső válságjelenségek belénk ivódnak és általános szorongást okoznak, egyre bonyolultabbak a dolgok, egyre kiszámíthatatlanabbak a megoldások. A globális eredetű szorongás oda vezet, hogy egymásban generáljuk a szorongást, pánikkörök keletkeznek, gondoljuk csak a Covidra. Ugyanakkor a jó hír az, hogy az összekapcsoltság, az adatgyűjtés, a mesterséges intelligencia egyben lehetőség is arra, hogy idejében csökkenthetjük a veszélyt. Például, ha egy járványt nem akkor észlelünk, amikor már pusztít, hanem azt megelőzően, így kellő idő lesz a felkészülésre.

A szabadság értéke

A továbbiakban szó volt arról, hogy az általános válságban van-e a szabadság az európai identitásban való kulcsszerepét illetően? Hogyan lehet megtartani a kivívott szabadságot? Hol áll a szabadság fogalma életünkben? Alapérték-e? „Ez nem úgy megy, hogy megkapjuk. A szabadságért meg kell küzdeni, és meg kell tartani.” Történeti visszatekintésében Csepeli kitért arra, hogy Közép- és Kelet-Európa története nagymértékben traumatizált, ezt a területet véres övezetként is szokták emlegetni. A „Miért nem jött létre szabadság kultúrája?” kérdésre adott válaszában felvázolta, hogy a háborúk, a szocializmus és a rendszerváltás óta eltelt években milyen folyamatok játszottak ebben szerepet. Elmondta, hogy az elit, az értelmiség hiánya gazdasági, politikai, kulturális szinten tapasztalható volt. Lefejezett társadalmak alakultak ki. „Az értelmiségnek és az elitnek ebben óriási felelőssége van. Nekik kellett volna megértetni az emberekkel a szabadság felelősségét és előnyeit, a demokráciát élhető tapasztalati formává alakítani. De nem tudták, hiszen korábban elpusztították ezt a réteget és addigra nem volt már olyan elit, amely ezt meg tudta volna tenni. Lefejezett társadalmak alakultak ki.”

A szabadsággal és mesterséges intelligenciával kapcsolatban elmondta, ez egy boszorkánykonyha és több veszélyforrást rejt. A jelenlegi bizonytalan világunkban még ad egyfajta bizonyosságot az előreláthatóság, a rutin előreláthatósága. De ezek a szellemi folyamatok sok esetben ma már kiválthatóak programokkal. Vajon kiirtódik-e a szellemi foglalkozás? Feleslegessé válunk-e, mint emberek, pusztán azért, mert létrehoztunk egy olyan technológiát, amely bennünket feleslegessé tesz? Csepeli szerint ez túlmegy a közép-európai kérdésen, túlmegy a bizonytalanság kérdésén, mert létre fog hozni egy olyan bizonyosságot, amit Kínában látunk, ahol mindenki mindent lát. Megjegyezte, ebben nagy veszedelem rejlik, mert ez a technika, a machináció nem ismeri a szabadságot, rabszolgává tesz minket úgy, hogy a felhasználás által bevon a projektbe.

Nők és a kooperáció

Előadását egy optimista meglátással folytatta, miszerint a jövőt a fiatalokban látja, különösen a fiatal nőkben.

Ha ma nekem reményem van, akkor a fiatal nőkben reménykedem. A nőkben érzek egyfajta plusz azért, mert a történelem eddig nem adott nekik lehetőséget. A nőkben sokkal nagyobb szerepet látnék és akarnék ebben a projektben, amely eldönti egy társadalom életképességét és a demokratikus irányokba való mozdíthatóságát. Sokkal többet kellene annak érdekében tenni, hogy a nőket beemeljük a politikába, az elitbe, vállalkozóvá tegyük őket és erre vannak nagyon jó kezdeményezések.

Hogyan éljük túl a bizonytalanságok korát? Leginkább egyénre szabott megoldások léteznek, de mindenképp ki kell emelni a kooperáció elvét. A kooperatív struktúra minden más együttműködéssel szemben fölényben van. Három feltétele a bizalom, a tisztelet és a szeretet. A szeretet hatalmát nem szabad, és nem lehet lebecsülni.

Hosszútávon a gyűlölet veszíteni fog a szeretettel szemben, ahogyan a rabság veszített eddig mindig a szabadsággal szemben

– állapította meg. Tanácsként azt mondta, egymásban kell keresni a szövetségest és kizárni mindent, ami idegesítő, ami a rendszerhez tartozik. Meg kell keresni az örömet, amit egymásnak okozunk. Hiszen amin változtatni tudunk, az a saját magánéletünk és a világunk. A beszélgetés summája Csepeli szerint: „Ha nem engedjük elvenni a szabadságot, megvédhet bennünket mindazon negatívumokkal szemben, amiről szó volt,. Nemet mondunk mindenkinek, aki azért jön, hogy elvegye a szabadságunkat, akár a magánéletben, akár a politikában, akár a gazdaságban. Ez egy olyan erőt adhat, ami sok szempontból megóv. Ha feladjuk a szabadságot, akkor beindul a csúszda” – figyelmeztetett.