Gergely Arnoldért miséztek Dublinban

Az eseményen részt vett a fiatalember édesanya, Gergely Margit, öccse, Viktor, nagybátyja, és Londonban dolgozó keresztfia. A magyar nemzetiségű, szlovák állampolgárságú fiatalember a dublini repülőtéren dolgozott már ötödik éve, az Aer Lingus légitársaság alkalmazottja volt. A katasztrófa után közel két hónappal a repülőtér mellett található Szűz Mária mennybemenetele templomban (The Church of Our Lady of Heaven) mintegy kétszázan gyűltek össze, hogy részt vegyenek a Gergely Arnoldért celebrált szentmisén, és gyertyát gyújtsanak az emlékére. A búcsúszertartás Arnold egykori munkahelyétől alig száz méterre zajlott.

Mindent fordítottakmagyarra
A család július 27-én, hétfőn este tíz órakor érkezett meg Dublinba, másnap, kedden hét órától tartották a szertartást. Gergely Viktor elmondta, édesanyja először ült repülőgépen. A párizsi Notre Dame-ban tartott misére nem utazott el, hiszen alig néhány nappal a tragédia után nem volt fölkészülve a repülésre. Sokáig habozott most is, végül mégis elutazott, hogy megismerje a helyet, ahol a fia élt, megismerkedjen munkatársaival, barátaival, találkozzon, beszélgessen azokkal, akik szerették. A családot abban a szobában szállásolták el, ahol Arnold lakott. Az emlékmisén, melyet a szeretett fiúért és testvérért tartottak, számtalan nemzetiség képviselője vett részt, írek, lengyelek, szlovákok, magyarok, észtek, oroszok. Minden beszédet lefordítottak magyarra. Eljöttek az Air France dublini és londoni képviselői, az Aer Lingus igazgatója és munkatársai. A szlovák nagykövet mandátuma most járt le, így a nagykövetség nem képviseltette magát a szertartáson.

Arnoldot mindenki szerette
A misén szóltak a megbízható, lelkiismeretes munkatársról, akire mindig számítani lehetett. Csomagrakodóként kezdte, később targoncakezelő lett. Udvarias volt, figyelmes és kíváncsi, soha senkivel nem volt konfliktusa. Szó esett a rendkívüli tudásszomjú, utazni vágyó emberről is. A család megkapta azt az öt „részvétkönyvet” is, melyeket a katasztrófa után a repülőtéren helyeztek el és bárki aláírhatta, aki ki akarta nyilvánítani együttérzését. Összesen 800-1000 név került a könyvekbe. Gergely Margit elmondta, borzasztó volt a misén újra az a felismerés, hogy soha többé nem látja a fiát. Zokogva mondta, érzi, soha nem találják meg Arnold testét.

A teljes cikk pénteki nyomtatott kiadásunkban olvasható.