Garamszentgyörgyön is megverte az ördög a feleségét

Az asszonyverés eredményeként pedig nagy forgószél kerekedett, amely leemelte a házak tetejét, tövestől kicsavarta a fákat, kettévágott töklámpásformát adott a víztározó gömbnek. Az előjáték után dió nagyságú jeget bocsátott az Úr a tájra, esélytelenné téve a föld növényeit és az ég madarait. A máskor békés Garam-part nemesnyárfái és fűzei úgy néztek ki, mintha nehéztüzérséggel szétlőtték volna őket, a magányosan állókat pedig több köbméteres földpapucsokkal, combvastagságú gyökereiket szétszaggatva tövestől csavarta ki az orkán, melynek erejét talán a földig hajlított, kettétört, vagy gúzsba kötött távvezetékek acéloszlopai szemléltetik legmarkánsabban. A jégverés pedig az épp magba szökő mintegy méteres szárú repcét úgy leszecskázta, hogy tizenöt centis tarlót hagyott maga után.

Kazlov László mérnök, a garamszentgyörgyi mezőgazdasági szövetkezet elnöke így emlékszik viszsza a május 9-i estére: „Az egész nem tartott tovább negyed óránál, s mire kiértem a telepre, már az eső is elállt. Mivel a villanyvezetékeket a vihar szétszaggatta, holdvilágnál villanylámpázva láthattuk, milyen károk keletkeztek. Legelőször a tehenekkel foglalkoztunk, mert ijedtükben kimenekültek az istállóból és kitörtek a karámból, negyven darab közülük csak reggelre tért viszsza. Az épületekben keletkezett károkkal nem is nagyon foglalkoztunk, mert azokat bebiztosítottuk. A kint lévő terményeinkkel kapcsolatban a legrosszabbra számítottunk, de másnap, a napvilágnál tapasztalt valóság a rémálmainkat is túlszárnyalta. Hajnalban, amikor már nem bírtam türelemmel, autóval kimentem a határba, amely olyan fehér volt, mint januárban a hó, autóm öt órával a jégverés után is jégen csúszkált.” Az elnök elmondta, másnap reggeli felméréseik alapján az 1848 hektárnyi területből mintegy 574 hektár csak részben károsult, ugyanakkor 100%-os kárt szenvedett 189 ha búza, 132 ha repce, 100 ha lucerna, 120 ha cukorrépa, 188 ha napraforgó, 66 ha kukorica, 95 ha árpa, s 200 ha árpánál mintegy 50%-os a kár. A 19 hektáros almaültetvényben a jég nem csupán a leveleket és a termést verte le, de letördelte az ágakat is, csak a vastagabb ágakat és a törzset hagyta meg. Kazlov László szerint most a lehető leggyorsabban el kell végezni a termőtalajok vegyi elemzését, hogy ahol erre lehetőség nyílik, rövid tenyészidejű kukoricával és napraforgóval pótolhassák a terméskiesést. A tönkrement lucernát időközben sikerült pótolniuk oly módon, hogy az egyik környékbeli szövetkezettől 100 hektárt bérbe vettek. Erre a kényszermegoldásra azért volt szükségük, mert a 360 fejőstehén és a növendékbikák nem maradhattak takarmány nélkül.

Természetesen nem kis gondot jelent annak az 1200 hektár területnek az újraszántása, amelyet elvert a jég, s vetés előtt újra el kell végezni a teljes talaj-előkészítést is. Az elnök könnyes szemmel beszélt arról, hogy ilyen katasztrófa idején mit jelent egy közösségnek egy-egy baráti kapcsolat. A jégverés óta eltelt két nap alatt több környékbeli és távolabbi gazda, mezőgazdasági vállalkozó kereste meg őket, felajánlva traktort és traktorost, a garamszentgyörgyieknek csak az üzemanyagot kell bebiztosítaniuk. A szolidaritásnak az ilyen megnyilvánulását a bajbajutott érezheti át teljes intenzitással, mivel pontosan tudják, hogy ilyen nagy területet anélkül, hogy ki ne csússzanak az időből, képtelenek lennének önerőből előkészíteni. Kazlov mérnök meghatottan beszélt az alkalmazottak hozzáállásáról is, akik egy emberként kijelentették, a természeti katasztrófa következményeinek enyhítése miatt csökkentett fizetésért is hajlandóak dolgozni, csak a vezetés ne engedje, hogy csődbe menjen a szövetkezet. Az elnök a válsághelyzetben történt előzetes kárbecslés szerint mintegy harmincöt-negyven millió koronára saccolja azt a közvetlen kárt, amelyet a terméskiesés okoz, az épületekben esett kár meghaladja a négymilliót, s ha ehhez még hozzáadjuk az új termés megalapozásához szükséges beruházásokat, a garamszentgyörgyi mezőgazdasági szövetkezetet ért közvetlen és közvetett kár meghaladja az ötvenmillió koronát. Az elnök szerint ideális esetben két évre lesz szükség ahhoz, hogy újra talpra álljanak, ám a mezőgazdaság területén uralkodó bizonytalanság miatt ez tovább is tarthat. Mivel a természeti csapás nem csupán Garamszentgyörgyöt sújtotta, de hasonló helyzetbe kerültek a sárói, a nagysallói, a kővári, a vámosladányi, a barsnémeti, az egegi és a szántói mezőgazdasági üzemek és gazdák is, melyek együttes termőterülete vélhetően meghaladja a tízezer hektárt, elvárhatták, hogy a szakminisztérium legalább tájékozódási látogatást tegyen az érintetteknél. Tényként kell kezelni azt, hogy a legtöbb gazda az őszi és tavaszi vetések idején a földbe fektette minden pénzét, sőt nagyon sok olyat is találunk, akik a feldolgozóipar előlegeiből alapozták meg a termésüket, a várható termés terhére. Ezek a közösségek és egyéni termelők külső segítség nélkül minden kétséget kizáróan tönkremennek, s ami egyáltalán nem mellékes, több száz munkahely szűnhet meg egyik napról a másikra, ami ebben a szociálisan ugyancsak hátrányos helyzetű régióban nagyon súlyos következményekkel járhat. Az ilyen természeti csapásokra a szabadföldi termelésre vonatkozóan egyetlen üzem és magángazda sem köt biztosítást, hiszen nem minden évben ismétlődő sajnálatos eseményről van szó még akkor sem, ha lokálisan, egy-egy terület időnként megsínyli az időjárás viszontagságait. Most azonban olyan speciális vészhelyzet következett be, amelyet valamilyen szinten kezelnie kell az államnak is, nem viselkedhet úgy, mintha nem történt volna semmi, mint ahogy arra való hivatkozással sem háríthatja el magáról a felelősséget, hogy ez része a vállalkozói kockázatvállalásnak. Minden országnak vannak pénzalapjai, amelyeket katasztrófa idején a károsultak újrakezdési lehet#ségeinek támogatására fel tud szabadítani. Számos lehet#ség közül válogathat a reszort, csak közömbös nem maradhat... Kazlov László szerint ők azt sem várják el a minisztertől, hogy egyéb teendőit megszakítva leutazzon a katasztrófa sújtotta térségbe, azt viszont igen, hogy hivatalában fogadja a károsultak képviselőit, s megegyezzenek a segítségnyújtás lehetséges módjában.

Zselíz és Léva között emberemlékezet óta nem tombolt olyan ítéletidő, mint ez év május 9-én este tíz órakor. Negyed óra leforgása alatt családokat, gazdasági közösségeket, emberi sorsokat tett tönkre. Mi, civilek – s választott képviselőink is – számos alkalommal vállalunkk szolidaritást távoli országok elesett közösségeivel. Ez a természeti katasztrófa most itt történt Szlovákia egyik déli régiójában, amire mindenképpen oda kell figyelni.