Fogynak a méhészek, pusztulnak a méhek

édiában Mészáros András megkérte az embereket, ha permeteznek, igyekezzenek kicsit tekintettel lenni a méhek szokásaira, és lehetőleg olyankor végezzék ezt a tevékenységet, amikor hűvösebb az idő, illetve este, amikor a méhek már visszarepülnek a kaptárokba, hogy elkerülhető legyen azok tömeges pusztulása. Ezzel kapcsolatban kérdeztem őt, valóban olyan nagy a probléma a méhekkel, mint azt gyakran a sajtóban látjuk-halljuk?

Veszélyes permetezés
„Az elmúlt néhány hétben volt egy nagyobb pusztulás a méhállományomban, ami lehetett a permetezés miatt is, de ilyen esetekben mindig felteszem magamnak a kérdést, mit csináltam rosszul, hogy ez bekövetkezett. Nem akarom a gazdákra hárítani a felelősséget, mert érthető, hogy ők is minél jobb termést szeretnének, de tudatosítaniuk kell, hogy a méhek milyen hasznosak számukra, hiszen nélkülük nem lenne termés. Úgy gondolom, azért ezt a legtöbb gazda tudja is. Emlékezetem szerint a szabály az, hogy ha egy négyzetméternyi területen két virágzó növénynél több van, akkor tilos a permetezés. Valószínűleg ezt nem tartja be mindenki. A pusztulás előtt láttam, hogy permetezik a gabonát, ami ugyan nem virágzik, de mivel napközben történt, a repülőbogarak érintkezhettek a vegyi anyagokkal, azok körében volt nagy pusztulás. Az elmúlt tíz év alatt ilyet egyszer sem tapasztaltam. Nekem szerencsém volt, mert még így sem volt hatalmas a pusztítás, de egy-egy permetezés során akár több millió méh is elpusztulhat” – magyarázta. 

Egyre kevesebb a méhész
Mészáros András nagyapjától, Nagy Lipóttól tanulta a mesterséget. Kisgyerek korától kezdve nagyon sok időt töltött a kaptárok körül, ahogy a nagyapa idősödött, egyre több feladatot látott el helyette, de természetesen a család többi tagja is besegített. „Nagyapám a helyi méhészszövetségnek a megbízottja volt. Elmondása alapján nagyjából ötven évvel ezelőtt 1200 méhcsalád volt Pereden. Most a szövetséghez tartozó peredi méhészeknek 50–60 méhcsaládja van összesen. Az 1990-es években a méhek száma a felére csökkent az előző évtizedhez képest” – mondta el Mészáros András, aki ugyancsak a méhészek helyi szervezetének a megbízottja, ahogy a nagyapja volt. „Nem az a legnagyobb baj, hogy a méhek sorra pusztulnak, hanem inkább az, hogy egyre kevesebb méhész van, így a méhek száma is folyamatosan csökken. Papa még olyanokról mesélt, hogy az udvarokban a többi háziállat mellett, ha nem is mindenkinek, de nagyon sok családnak volt méhkaptárja, akkoriban a falusi emberek valóban a manapság újra divatos önfenntartó gazdálkodást vezették” – mondta el.

Összetartani a méhészeket

Megbízottként Mészáros Andrásnak az a dolga, hogy a szövetség tagjait értesítse az újdonságokról, az őket érintő információkról, pályázati lehetőségekről, vagy például segít gyógyszert rendelni. Hangsúlyozta, hogy semmiféle antibiotikumot nem használnak. „A méhészeknek nem éri meg antibiotikumot vagy más vegyszert használni, hiszen elsősorban saját használatra készül a méz. A Közegészségügyi Hivatal gyakran tart ellenőrzéseket a méhészetekben. A méhek egészségi állapotát és a méz minőségét ellenőrzik. Ha bizonyos fajta betegség felüti a fejét, likvidálni kell a méheket, nem szabad próbálkozni a gyógyítással, mert elterjed a betegség akár az egész országban. A betegségeket általában a fiasításokon lehet észrevenni, a legnagyobb figyelmet követelő betegség a költésrothadás és a költésmeszesedés” – magyarázta Mészáros András. 

Hobbiméhészkedés
A fiatal méhész hozzátette, nem mindenki csinálja ezt a munkát egyforma intenzitással, mindenki maga tudja, mennyi időt, energiát, pénzt hajlandó rááldozni, és értelemszerűen ettől függ az is, mennyi lesz a megtermelt haszon. „Pozsonyban dolgozom, van három kicsi gyerekem, kettő óvodás, a legkisebb kétéves. Időhiány miatt nagyon sokszor hagyatkozom arra, hogy a természet megoldja az esetleg felmerülő problémákat. Ez a legtöbbször bejön, néha viszont nem, olyankor el kell gondolkodni azon, min kellene változtatni. A legtöbb dolgot a nagyapámtól tanultam, jobbára úgy csinálok mindent, ahogy tőle hallottam, és van néhány nagyon régi könyvem. Az új, modern trendeket nem követem, nálam a kaptárok, a keretek fából készültek, a műanyagból készülteket nem is akarom kipróbálni. Egyelőre csak a mézre koncentrálok, virágport, pempőt ilyen idő- és energiaráfordítással nem lehet termelni, de jelenleg ez így nekem megfelel. Mindig van annyi mézünk itthon, hogy a családnak, rokonságnak bőven elég, és valamennyit el is adok. De volt már olyan év is, amikor egyáltalán nem tudtam mézet elraktározni, szerencsére az előző évből maradt annyi, hogy kitartott a következő szezonig. A mi vidékünkön háromszor, de akár négyszer is lehetne pergetni, én általában csak kétszer szoktam. Ez egy állandó tanulás, mindig azt kell megfigyelni, mit hogyan csináltunk, és odafigyelni, hogy legközelebb ne kövessük el ugyanazt a hibát” – véli Mészáros András.