Féltve óvják varázslatos templomukat a nagycsalomjaiak

SZÁSZI ZOLTÁN

Nagycsalomja parókiájának első írásos említése 1070-ből származik. Ortvay Tivadar Magyarország egyházi földleírása szerint ezek alapján 945 éve már létezett valamilyen szakrális építmény a falu fölötti domboldalon, mondhatni stratégiai helyen. Nagycsalomja első írásos emléke jóval későbbi, 1244-ben keletkezett, de biztos, hogy a hely jóval korábban is lakott volt már, a késő bronzkor pilinyi kultúra népének, és kvádok településének nyomát is megtalálták a falu feletti dombon, ahol egy igen jelentős lelet is előkerült – lóháton ülő lovast ábrázol és a Besztercebányai Megyei Múzeum emblémája ma – egy bronzból készült aquamanille, azaz szakrális célokra használt víztartó edény. Valószínűleg a tatárok elől rejtették el.

Enyészet,

majd újjászületés

Az is joggal feltételezhető, hogy az Árpád-kori romtemplom egykori donátorai, alapítói Hont megye jeles családjai közé tartozhattak, talán maga a Hont Pázmány nemzetség volt ez a család. A templom sok évszázadon át szolgált, majd a 19. század első harmadának végén fokozatosan elhagyták. 1879-re, amikor Steindl Imre műépítész lerajzolta és megóvására kísérletet tett, már elég rossz állapotba került. A templom csak tovább romlott, egészen 2007-ig, amikor a falu polgármestere, Nagy Mihály kezdeményezésére elkezdődött a rom feltárása, felmérése, majd hosszú és fáradságos munkával a részleges újjáépítés és konzerválás. Elévülhetetlen érdemei vannak ebben az azóta elhunyt Václav Hanuliak régésznek és Majcher Tamásnak, a Szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum szakemberének.

Újjáéledt a hely

Nagycsalomja utolsó pillanatban megmentett romtemplomán 2014-ben fejezték be a munkálatokat. Azóta több családi és társadalmi rendezvénynek adott helyet az épület. Az ódon falak közé koncerteket, szabadtéri istentiszteleteket, múzeumi éjszakát, közösségi rendezvényeket terveznek. Érdemes lesz itt megállni, sétálni az ezeréves falak, faragott kövek, régi téglák közt.