Feltámadt poraiból Pozsony híres szállodája

Látszatra a régi maradtTASR-felvételA 20. század elején megkezdődött az épület tatarozása és átépítése, majd 1912-ben megnyílt a város európai színvonalú szállodája, a Carlton-Savoy. Nem csoda, hogy amikor Nobel Afréd, Thomas Alva Edison, Theodor Roosevelt vagy T. G. Masaryk Pozsonyban jár, a Carltonban szállt meg. A korabeli dokumentumok azt igazolják, nem csupán szállóként működött, hanem politikai, kulturális központként is. A kávéházat rendszeresen látogatta Petőfi és Štúr, illetve a művészvilág színe-java. A Carlton név jól csengett a vendéglátóiparban. A régi pozsonyiak szerint azért is, mert olyan „áldott” helyen épült, ahol háromszáz éven át pozitív erők hatottak.

A szálloda épülete azonban „felélte” önmagát, s mivel a letűnt rendszerben nem volt nagy divat az értékek megmentése, fokozatosan lepusztult. Csakhamar nemcsak a szobák, hanem a vendéglátás minősége sem felelt meg a követelményeknek, és a vendégek más szállókat választottak. Amikor pedig a szállodarészt a belső falomlás miatt életveszélyessé nyilvánították, úgy tűnt, soha nem támad fel poraiból a város egyik legpatinásabb épülete.

Külföldi beruházók segítettek

Amint a rendszerváltás után lehetővé vált a külföldi tőke beáramlása Szlovákiába, nyomban akadtak érdeklődők, akik vállalták a jelentős beruházást. A kilencvenes években a szálloda felújítására kiírt versenytárgyalást a belga TRACTEBEL Engineering International cég nyerte, amelynek megbízásából a Bratcarl részvénytársaság késedelem nélkül nekilátott a Carlton átépítéséhez. A Hviezdoslav tér 1996-ban egyetlen hatalmas építkezési területté változott, s mivel az épületet lepel borította, a pozsonyiak éveikig csak találgathatták: milyen mértékben változik meg a közkedvelt szálloda külleme. A megfeszített munkatempónak köszönhetően nem egészen öt év alatt elkészült a „mű”, a Carlton szebb lett, mint amilyennek valaha ismertük.

És „értékesebb” is, hiszen az átépítés költségei meghaladták a 2 milliárd koronát. A beruházók figyelembe vették a szálló eredeti állapotát; a műemlékvédők nem engedélyezték az épület külső falainak átalakítását, bár menet közben kiderült a szomorú valóság: a szálloda műszaki állapota jóval silányabb a feltételezettnél. És mert a belső díszítőelemek – például a Tükörterem és a Carlton halljának stukkódíszítése – romokban hevertek, mintavétel és alapos kutatómunka után megfelelő díszeket kellett gyártatni. – Az átépítésnél 8000 köbméter betont, 55 tonna márványt, 700 ablakkeretet (a régiek másolatát) használtunk fel, naponta háromszázan vettek részt a felújítási munkálatokban. Mivel tiszteljük a hagyományokat, noha nem nagyon nosztalgiázunk, ügyeltünk arra, hogy ne sértsük meg a szálloda egykori atmoszféráját, lelkét – tájékoztatott Tom Goldscheider, a Radisson SAS Carlton szálloda kereskedelmi igazgatója néhány héttel az ünnepélyes megnyitás után, majd végigvezetett a szállodai részen, illetve megmutatta a kongresszusi központot.

– A Carlton felújított hallja a szálloda valamikori fénykorát idézi, bízunk abban, hogy rendeltetésének megfelelően hamarosan bankettek kedvelt színhelyévé válik. Ezt a célt szolgálhatja a Tükörterem is, de nagyon kellemes atmoszférájú lett a valamikori Circle bár és a kávéház helyén levő Brasserie at the Opera étterem. A kongresszusi központ nagyterme 360 vendég befogadására alkalmas, de szükség szerint három kisebb helyiséggé is átalakítható. Bár a Híd utca felőli, valamint az udvaron felépült új épületben bérelhető irodahelyiségeket (12 ezer négyzetméter) létesítettünk, a pozsonyiak nagy örömére megtartottuk a Savoy kávéházat. Bár a hagyományokat tiszteletben tartottuk, a Carlton korszerű szállodává vált, az első vendégek visszajelzései kedvezőek. A szállodarészt szeptemberben nyitottuk meg, az irodahelyiségeket, üzleteket (2 ezer négyzetméter), a 425 férőhelyes földalatti parkolót októberben adtuk át. Úgy látjuk, igény van az ötcsillagos szálloda szolgáltatásai iránt, a vendégek elégedettek a kényelmes szállással, az étkezési lehetőségekkel, a kongresszusi központban szervezett akciókon októberben 7200-an vettek részt – nyugtázta a kereskedelmi igazgató.

A Carltont a Radisson SAS Hotels & Resorts (svéd–norvég–dán) Társaság üzemelteti. Noha csak 1994-ben lépett be a „szállodaiparba”, a világ 38 országában máris 140 hotelt vásárolt, épített, újított fel és tart fenn. Az összes szállodában a „Yes, I can” filozófia érvényesül. Ezt annyit jelent, hogy az összes alkalmazott számára kötelező a vendég óhajának, kérésének teljesítése. – Szótárunkból hiányzik a lehetetlen kifejezés – hangsúlyozta Goldscheider.

Kényelmes, ám nem olcsó

A szobanéző körút tapasztalata: szembetűnően nagyok a fekhelyek. A szobák bútorzata nem egyforma, figyelembe vették mind az idősebbek, mind a fiatalok ízlését. Az úgynevezett business class szobák tartozéka a fehér köntös, a papucs, a napi sajtó, az élővirág dísz; a borsos árért reggelit is kap a vendég. Az egyszerű földi halandónak lélegzetelállítóak a szobaárak: a legegyszerűbb (udvarra néző) egyágyasért jelenleg 170, a kétágyasért 190, a magasabb kategóriájúért 190-210 eurót fizet a vendég, a business class 210-230 euróba kerül, ám áprilistól az árak körülbelül 20 euróval megugranak. Nem mindegy az sem, hogy a térre vagy az udvarra nyílnak-e az ablakok. – Ugyan a szobaárak 7 500-tól 17 000 koronáig terjednek, a 76 standard, 45 magasabb osztályú, a 42 business class besorolású és az 5 lakosztály iránti keresletet megfelelőnek tartjuk, a szobák jelenlegi 50 százalékos kihasználtsága jó eredmény – mondta Tom Goldscheider. Hozzátette, hogy a Radisson SAS hotelláncolat vezetősége jelentős kevezményeket nyújt a visszatérő ügyfeleknek, a mérsékeltebb ár a világ valamenyi szállodájára vonatkozik. – A pozsonyi Carltonba látogatók zöme németországi és ausztriai, de egyre több az angol, a skandináviai, az amerikai vendég, s gyakran szállnak meg nálunk csehek, illetve szlovák cégek képviselői is. Szeretnénk elérni a prágai eredményt, azt, hogy a pozsonyi szálloda kihasználtsága is 80, a főidényben pedig 90 százalékos legyen – árulta el.

Bemehettünk a Carlton konyhájába is, ahol a 40 éves svájci Markus Niederhauser elmondta, az európai és ázsiai ínyencségek mellett az ételkínálatban megtalálhatók a szlovák, a cseh, a magyar, az osztrák ételek is. Az étrend összeállításánál gondolnak a vegetariánusokra, a cukorbetegekre, de a lisztérzékeny vendégnek is megfelelő ételt szolgálnak fel. – Tom biztosan megemlítette, nálunk a jelszó a „Yes, I can”, a nem lehet, a nem tudom kifejezések a konyhában is ismeretlenek – közölte.

Az alkalmazottakat mintegy. 8 ezer jelentkező közül választották ki, a dolgozók munkáját menet közben titokban ellenőrzik. Az udvariasság éppúgy követelmény, mint az idegen nyelv ismerete. – Noha a Carlton ötcsillagos szálloda, a szolgáltatások árfekvése elfogadható – állította a kereskedelmi igazgató, majd megjegyezte: azt szeretnék, ha minél több pozsonyi térne be hozzájuk kávéra, egy pohár minőségi borra, sörre és persze ebédre. (Irányárak: kávé 35 koronától, sör 30–60, l dl bor 35, ebéd 220–350 korona.) – Több vendégcsalogató akciót szerveztünk, ugyanis leghőbb vágyunk az, hogy a szálloda falai közé visszatérjen az élet – összegezte a vezetés szándékait Tom Goldscheider.

A Carltonban volt a lakásunk

– Nagyon jó érzés látni, hogy a Carlton épülete ismét Pozsony ékessége lett – mondta a 84 éves Boček Géza, aki a háború után a Szlovák Szállodák Társasága üzemelési igazgatójaként a Carltont is irányította. A szakmát a világhírű berlini Adlon szállodában sajátította el, majd Bécs következett, ahol hoteligazgatói képesítést szerzett. – Kevés embernek volt ilyen képzettsége, így bár soha nem voltam párttag, nem is lehettem más, csakis igazgató – közölte mosolyogva. Felesége, Boček Zsuzsa, az ismert jelmeztervező párja kijelentését nem hagyta szó nélkül: – Másutt lehettél direktor, de idehaza én voltam, én vagyok és én is maradok a főnök!

Mindketten felelevenítették a régi időket. – Még mielőtt összeházasodtunk – 52 éve élünk együtt –, a Carlton egyik kis szobájában, majd a szolgálati apartmanban laktunk. Bár a háború borzalmai még bennünk éltek, csodálatos korszak következett. A Carlton káváház szinte a nappalinkká vált, ahol fantasztikus emberekkel találkoztunk. Törzsvendég volt Emil Boleslav Lukáč és Emo Bohúň, az étteremben vasárnaponként az édesanyjával ebédelt Mimi Kišoňová-Hubová, rendszeresen megjelent a gyógyszerész Eszterházy Pufi, Bőhm karmester, s ha pénze volt, a társasághoz csapódott Monoszlóy M. Dezső is. Mellesleg, míg nem jutottak lakáshoz, a Carltonban lakott Dávid Teri és a férje. A baráti társaságoknak megvolt a törzsasztala, s nem fordulhatott elő, hogy ne teljesítsék óhajukat. A bensőséges hangulatáról híres kávéházban csodálatos mignonokkal, indiánerekkel kényeztette a vendégeket a nagytudású Léviusz cukrászmester. Tavasztól őszig a teraszon halk szalonzene mellett múlatta idejét a város krémje – emlékezett Zsuzsa néni. – A pozsonyi prostik pedig tudták, hogy a Carltonba nem tehetik be a lábukat – jegyezte meg Géza bácsi, majd tárgyilagosan megállapította: – Nem szeretnék megsérteni senkit, de úgy láttam, mintha mostanában egykoron a Carlton közelében strichelő prostik unokái találkoznának a kávéházban. Az én korosztályomat zavarja a bikanyakú, borotvált fejű, izmos vendégek látványa. Tartok attól is, hogy a fiatal, kezdő pincérekkel nem nagyon lehet visszacsalni a régi idők varázsát. A pincérszakma hivatás, elsajátítása nem könnyű. A szakma nagyjai, a Šimko, a Jurčo és a Šalai főpincérek a vendégek tekintetéből olvasták ki nemcsak azt, mit szeretnének enni, inni, hanem azt is, milyen a hangulatuk, netán szerelmi bánat nyomja-e szívüket. Elegánsan, hangtalanul mozogtak, egy-egy apró mozdulattal irányították a fiatalokat – emlékezett Boček Géza, aki 20 évig felügyelte a hazai szállodákat. A házaspár elmondta, noha Géza bácsit 1968 után a bécsi Szlovák Étterem vezetésével bízták meg, nehéz szívvel nézték az épület pusztulását. – A szálló törzsvendégei sem értették, az illetékesek miért nem tesznek semmit az épület megmentése érdekében. Amikor Ferencsik János Pozsonyba látogatott, mindig kikötötte: ha rámszakad is a menynyezet, akkor is a Carltonban akarok lakni – emlékezett Zsuzsa néni, majd a párja vette át a szót. – Tudni kell, hogy a régi pozsonyi kávéházakat, a Carlton-belit különösen, befolyásolta a Wiener Café szellemisége. Egy kicsit tartunk attól, hogy az új szálloda hideg, skandináv marad, s hiányzik belőle a szívmeleg. Bárcsak tévednénk!