Falastól tépte ki a szószéket az ár

A szomorú eset az egyik székelyföldi faluban történt, egyikében azoknak a településeknek, amelyeket idén augusztus 23-án az áradattá duzzadt patakok pusztítottak el. A fenti esetet Mézes Rudolftól, a Csemadok Galántai Területi Választmánya titkárától hallottam, aki október elején járt Erdélyben. Nem ment üres kézzel, hanem magával vitte azt a pénzadományt – mintegy 120 ezer koronát valutára váltva – amit felvidéki szervezetek és magánszemélyek adományoztak a székelyföldi árvízkárosultak megsegítésére. Mivel a romániai árvizek károsultjainak többféle segély érkezik, a galántaiak úgy gondolták, egy olyan településre szeretnék eljuttatni adományaikat, ahová máshonnét nem nagyon jön. ĺgy aztán a székelyudvarhelyi ismerősök javaslatára a segélyt egy 450 lelket számláló, 156 házból álló kis falu, Bikafalva református közösségének adták át. Bikafalván szerencsére emberáldozatot nem követelt az ár, az anyagi kár azonban tetemes. Hirtelen négy métert emelkedett a máskor csak vékony érként csörgedező patak vízszintje, és az áradat két óra leforgása alatt hatalmas károkat okozott. Albert Sándor, Bikafalva lelkésze a Székelyudvarhelyi Református Egyházmegye gyülekezeti lapjában, a Református Híradóban közzétett cikkében a következő kárösszegzést is közli: „Felméréseink szerint nem használható, illetve elvitte a víz a következőket: 17 pince, 16 lakóház, 16 WC, 16 főzőkályha, 39 hidrofor, 10 kamra, 10 konyha, 6 fürdőszoba, 18 csűr, 20 istálló, 20 más melléképület, 49 bútordarab, 18 mosógép, 12 hűtőszekrény, 1 fagyasztó és 32 ágy. Elsodort és elpusztított 1 lovat, 1 tinót, 4 sertést, 2 juhot, 989 baromfit, 78 nyulat. Elvitt 4555 méter kerítést, 315 köbméter tűzifát, 31 400 kg gabonát, 85 950 kg takarmányt stb.” Amikor Mézes Rudolf a galántai Csemadok-küldöttséggel a helyszínen járt, az elsodort épületek helyén néhol már épültek az új házak, de a pusztítás nyomai még nagyon is láthatóak voltak. „Segesvártól Székelyudvarhely felé tartva olyan, bizonyára az árvíz idejéből ott maradt útjelző táblákat láttunk, amelyek azt jelezték, hogy az út járhatatlan, hogy problémák lehetnek az elmosott hidak miatt – idézi fel a látottakat a galántai Csemadok-titkár – Bikafalvához közelítve alámosott vasúti pályát, részben elmosott hidakat láttunk, és a faluba érve szomorú kép fogadott. Alig tudtuk elhinni, hogy a pusztítást az a pici Sütő-patak okozta, amit korábban helyenként egyszerűen át lehetett lépni, most meg egy kivájt mederben folydogált. A helyiek elmondása szerint a műemlék református templomba úgy tört be az ár, hogy a templom előtti almafákat tövestől tépte ki, majd a bereteszelt ajtón keresztül tört be a templomba. A padokat is felszaggatta, de a víz erejét legjobban az mutatja, hogy falastól tépte ki a szószék egy részét. Amikor október ötödikén ott jártunk, éppen akkor fejezték be a műemlékvédők a károk felmérését és látott hozzá a falu népe a templom felújításához. Már építik a házakat, és olyan haragosok, akik évek óta nem is szóltak egymáshoz, az árvíz idején önzetlenül igyekeztek egymást segíteni. A román államfő tévében mondott beszédében is kiemelte, hogy míg más városokban, beleértve Bukarestet is, a lakosok a katonaságtól meg a tűzoltóságtól várták a segítséget, a székelyföldiek nem vártak tétlenül, maguk láttak hozzá a mentéshez és a helyreállításhoz.” A helybeliek fényképeken, videofelvételeken ma is meg tudják mutatni, hogyan pusztította el az ár a szülőfalujukat. Egy fiatalasszony egy magaslatról kapta lencsevégre a mindent magával sodró áradatot. Az egyik fotón még azt látni, hogy az áradat hogyan hömpölyög a még sértetlen épületekkel körülvet udvaron, a másik fotón a pajta már megroggyanva, düledezik, a harmadikon pedig már csak víz van az épület helyén. A székely emberek azonnal nekifogtak a romok eltakarításához, de ahhoz, hogy a károkat is fel tudják számolni, hogy emberhez méltó körülmények között tudják élni mindennapjaikat, nagy szükségük van a jóakaratú emberek támogatására.