Esélyt sem kaptak

Petrežil László szerint a városatyák alig tesznek valamit a vállalkozókért Somogyi Tibor felvétele Mitől jobb, megbízhatóbb és elfogadhatóbb egy ipolysági vállalkozó, mint a várostól két vagy több kilométerre élő? Ezt a kérdést tehették fel maguknak az Ipolyság környékén lakó vállalkozók, aki sérelmezik, hogy a városi képviselő-testület kirekesztette őket a Fő téri ingatlan bérbeadására kiírt versenypályázatból.

– Kissé csodálkoztam azon, hogy a városi hivatal a tulajdonát képező Fő téri ingatlan bérbeadását nem árveréssel, hanem versenypályázat útján kívánja értékesíteni, hiszen köztudott: úgy mint mindenütt, Ipolyság is pénzhiánnyal küzd. Megdöbbentett viszont az, hogy a nevezési feltételek első pontja eleve kirekeszti a vidéki lakosokat, mert a városi testület megszabta: kizárólag a városban élők és a városban vállalkozni kívánók pályázhatnak – tudatta a nagytúri illetőségű, de évek óta Ipolyságon vállalkozó Petrežil László. Bár már több ingatlant vásárolt Ipolyságon, sokrétű tevékenységet folytat, s ezáltal 5-6 munkaerőt foglalkoztat, valamint évente késedelem nélkül több tízezer korona adót fizet a városnak, esélyt sem kapott arra, hogy részt vegyen a versengésben. – Mindezek ellenére kidolgoztam a tervezetet, s felajánlottam: a testület által meghatározott négyzetméterenkénti ezer korona helyett hajlandó vagyok 2100 koronát fizetni, s további 70-400 ezer koronát a bérlemény korszerűsítésére fordítani. Beadványommal nem foglalkoztak, ám ha támogatni kell valamilyen városi rendezvényt vagy a kórházat, a négy vidéki vállalkozó anyagi segítségét gondolkodás nélkül elfogadják – mondta Petrežil László. Kifejtette továbbá, nem nagyon érti azt sem, hogy a hét ipolysági jelentkező közül miért az egyik mobiltársaság regionális képviseletének tervezete nyerte el a városi testület tetszését.

– A belvárosban sokféle szolgáltatásra volna szükség, bővíteni kellene úgy az üzlethálózatot, mint az étkezési lehetőségeket. Nem luxusétteremre gondolok, hanem gyorsétkezdére, falatozóra, talponállóra. Nemcsak a ságiak hiányolják, hanem a gyűgyi fürdőben gyógyuló, s délutánonként gyakran a városunkba látogató vendégek, külföldi turisták is. Sajnos, azok a helyi vállalkozók sem jártak sikerrel, akik közérdekű tervezetet adtak be, s hajlandók lettek volna magasabb bérleti díjat fizetni. Érdekes, hogy a győztes fel sem tüntette a bérleti díj nagyságát, ami azt jelenti, hogy az eredeti összegen ragadt le. Beruházásának nagysága – 450 ezer korona – sem a legmagasabb, volt aki 472 ezret szánt a 47,2 négyzetméternyi helyiség korszerűsítésére. A többi vállalkozóval együtt nem vagyunk biztosak abban, hogy a mobiltelefonokat árusító két üzlet mellett egy harmadikra is szükség van.

Petrežil László szerint a városatyák alig tesznek valamit a vállalkozókért, nem nagyon segítik megerősödésüket. – Tulajdonképpen nem vagyok haragban a városi tisztségviselőkkel, igaz, csak akkor megyek a hivatalba, ha intéznivalóm van. Hatodik éve vállalkozom, kezdettől arra hívom fel figyelmüket, csak a befutott, anyagilag kissé megerősödött maszekok hasznosak a városnak, azokat lehet „fejni”. Megtérülne, ha induláskor kedvezményeket kapnának.

Egy példát említ a sok közül. Mielőtt befestette volna a város központjában található ingatlanját, arra kérte az illetékeseket, a munkálatok idejére (az állványzat alatti térségre) ne kérjenek járdahasználati díjat. Nem járt sikerrel. Megemlítette, hogy Zsolnán másképp viszonyulnak a vállalkozókhoz, ugyanis a város érdeke, hogy a házak karban legyenek tartva. Éppen ezért nemcsak, hogy nem szednek járdahasználati díjat, a megadott időpontban a város költségeire állványozzák fel az ingatlant. Ugye, nem sejtik, hogyan reagált erre a városi képviselő? – szögezte nekünk a kérdést, s nyomban megválaszolta: annyit mondott, ha nem tetszik Ipolyságon, vállalkozzak Zsolnán.

Mielőtt betértünk volna a városházára, rövid séta keretében meggyőződtünk arról, hogy a központban valóban nincs sok étkezési lehetőség, de arról is, hogy több épület elhanyagolt állapotban van. Zsolnay Ernő polgármestertől azt szerettük volna megtudni, miért rekesztették ki a versenyből a vidéki vállalkozókat, de azt is, hogy a hét ipolysági pályázó közül miért az győzött, aki nem is a legtöbb pénzt ajánlotta fel, illetve vállalkozása nem a szélesebb rétegeket szolgálja.

– A városi önkormányzat tagjai tudatában voltak annak, hogy szinte az utolsó belvárosi ingatlanok bérbeadásáról volt szó. Ezért erre a célra létrehozott bizottság elvetette az árverés lehetőségét, valamint azt, hogy esetleg silány minőségű árut forgalmazzanak a belvárosi üzlethelyiségben. Jónak látták, hogy helyi lakosok, – akik itt adóznak és jövedelemadójukat a város kapja – között dőljön el a verseny. Tény, hogy a bizottság tagjai a tervezetek felülbírálása után és az érintettek meghallgatását követően a döntést a városi önkormányzatra hárították. Titkos szavazással a mobiltelefon-társaság regionális képviselete mellett döntöttek. Igaz, hogy a vállalkozó nem ajánlott fel magasabb bérleti díjat, ám sokat számított a beruházás nagysága. S talán az is, hogy a vállalkozó eddig minden kötelezettségét teljesítette.

A többiek, a vidékieket is beleértve netán nem adóztak rendesen?

Nem, erről nincs szó, Petrežil László is köztiszteletben álló vállalkozó. Ha viszont bővíteni akarja vállalkozásainak skáláját, megteheti, hiszen a városban több ingatlan tulajdonosa.

A győztesnek szintén van egy hasonló boltja, az ő esetében ugyancsak vállalkozás-bővítésről van szó – érveltünk a kirekesztett vállalkozók helyett, akiket az illetékesek nem is értesítettek arról, hogy nem feleltek meg a feltételeknek. A polgármester elénk tette a borítékolt tervezeteket, az elutasítottakat is. Mivel láttuk, hogy a vállalkozók közül többen jelentős összeget áldoztak volna a bérleményért, a város anyagi helyzetére kérdeztünk rá. Zsolnay Ernő őszintén sorolta a szűk városi költségvetés okozta nehézségeket. Éppen ezért továbbra is érthetetlennek, sőt meggondolatlannak tartottuk az önkormányzat határozatát. Mert ha a város a lakosság érdekeit, a szolgáltatások bővítését, illetve a hiányzók pótlását tartotta volna szem előtt, akár megszabhatta volna, milyen üzlet nyíljon a bérleményben. Ez eleve szűkítette volna a vállalkozók körét, s közülük az győzhetett volna, akinek a kínálata anyagilag is a „egérdekesebbnek” bizonyulna.

A pályázati tervezetek átnézésekor viszont feltűnt, hogy a vidéki vállalkozók nevezési borítékait egy kézírással címezték. A félreértések elkerülése miatt Petrežil Lászlótól kértünk magyarázatot. -– Nincs ezen semmi különös. Az Ipolyságon vállalkozó, de vidéken élő maszekokat jól ismerem. Együtt vitattuk meg a pályázatból való kirekesztés okait, közösen határoztuk el, hogy mindezek ellenére benyújtjuk. A titkárnőm címezte a borítékokat, s adta le tervezeteinket a városi hivatalban. Sokan ismernek Ipolyságon, köztudott, hogy legalább annyira szeretem ezt a várost, mint a helyiek. Éppen ezért sértő, hogy a vidéken élő vállalkozókat másodrangúvá degradálta az önkormányzat.