Elképesztő csokrok saját kertjéből

Kelet-Szlovákiában tudomásom szerint még csak nagyon kevés olyan virágüzlet működik, amelyek a virágokat nem a külföldi, többségében a hollandiai virágfarmokról szerzik be heti rendszerességgel, hanem az adott régióból és valamelyik közeli farmon termesztik őket. Az egyik ilyen különleges virágfarmra nemrégiben a tőketerebesi járásbeli Vécse település egyik félreeső utcájának végében találtam rá. Annak a gálszécsi barátomnak köszönhetően, aki fotósként már huzamosabb ideje szinte minden héten ellátogat a kert tulajdonosához, hogy fotókon megörökítse a virágok értékesítésének eme különlegesformáját.

Mezei virágok

Látogatásom során megtudtam, hogy a szebbnél szebb, elsősorban mezei virágokból álló farmot egy mindössze harmincéves fiatal hölgy építgeti-szépítgeti nagyjából másfél éve. „Igazából ez egy családi hagyomány, hiszen nagyapám is nagy szerelmese volt a kertészkedésnek. Annyira megrögzött volt, hogy egy idő után részletes naplót vezetett a termésről, később pedig külföldről hozott be különféle virágmagvakat és azokat próbálta termeszteni. Bár édesanyámhoz inkább a festészet, édesapámhoz pedig a grafika és a rajz állt közelebb, anyu közel tíz évig vezette a saját virágüzletét, édesapám pedig jelenleg is a helyi köztemető karbantartója. Én képzőművészetet tanultam, évekkel ezelőtt a képzőművészeti iskolán is tanítottam, de végül úgy hozta a sors, hogy ezeknek az apró befolyásoknak köszönhetően én is a kertben és a virágok között kötöttem ki. Azt viszont hangsúlyoznom kell, hogy a klasszikus virágüzlet fogalma távol áll tőlem, olyat próbálok csinálni, ami idehaza egyelőre még gyerekcipőben járˮ – nyilatkozta lapunknak Veronika Veľková virággazda, a Kvet._ virágfarm tulajdonosa.

Megtalálni a szépet

Veronika valóban másként áll a virágokkal való tevékenykedéshez, és ezzel a kertje bejárása során személyesen is szembesültem. Mivel a munkáját fotókon is szerettem volna illusztrálni, arra kértem őt, készítsen nekem egy szép csokrot (melyet végül megvettem és a feleségemnek hazavittem), s én pedig megörökítem a folyamat egyes mozzanatait. Így is történt. Bejártuk a kertet, én közben néhány méteres távolságból figyeltem a munkát. Egy ollóval a kezében kiválasztotta az „alapanyagokat”, majd néhány nyisszantás után lerakta őket egy pléhhordóból és egy régi ajtóból összerakott munkalapra. Ezután hozott még pár szál alapanyagot, egy maroknyi búzavirágot, néhány szál kamillát. A begyűjtött darabokat egy pofás kis szekérbe rakta, mellyel átzötykölődött a házuk előtt parkoló furgonhoz, hogy elvigye a virágokat a kisboltba. „Ezért is más az, amit én próbálok adni a vevőnek. A virágokat nem külföldről hozom be, hanem a megrendelés után, a csokorkötés előtti percekben szedem le őket idehaza. Alaposan kiválogatom a legszebb szálakat, hogy az összhatás tökéletes legyen. Úgy vélem, hogy az embereknek egyre fontosabb az, hogy helyi vállalkozókat támogassanak, és hogy olyan alapanyagokból készült termékeket vásároljanak, ami szintén a hazai piacot erősíti. Ezt az is jól bizonyítja, hogy egyre többen keresnek fel bennünket, még annak ellenére is, hogy a keleti régió egyik apró zugában vagyunk. Mindezek mellett számomra az is nagyon fontos, hogy a lehető legkevesebb műanyag kerüljön a csokrokba, hiszen jól tudjuk, hogy a virágok végül a kosárban végzik. Jó lenne, ha ezek a dolgok is egyre nagyobb figyelmet kapnának, hiszen nemcsak a jelenben fontos, hogyan viselkedünk, hanem a következő generációk jövője számára isˮ – zárta Veronika Veľková.