Együttműködés 460 kilométeres szakaszon

Ennek apropóján kérdeztük Gyárfás Ildikótól, a B-A-Z Megyei Közgyűlés elnökétől és Milan Marčoktól, Besztercebánya megye vezetőjétől, miben látják a szerződő felek, ezen belül is az általuk képviselt térségek együttműködési lehetőségeit, hiszen köztudottan a nevezett közigazgatási egységek saját országukon belül a különféle fejletségi mutatókat nézve a sor végén foglalnak helyet.

„Óriási lehetőséget látok az együttműködésben éppen azért, mert a négy megye azonos adottságú, sajnos azonban azonos gondokkal is küzd. Még néhány nap, és az Európai Unió tagjává válik a Szlovák és a Magyar Köztársaság is. Egy nagy családba kerülünk, ahol igen nagy a verseny. Ezért kell összefognunk és ezért kezdeményeztük a négy megyét összefogó együttműködési szerződés aláírását. Ugyanakkor 460 kilométer hosszú határszakaszon vagyunk szomszédok, adottságaink azonosak, s ezt kihasználva, ha összefogunk és közösen pályázunk, van remény arra, hogy egyre több pénzt tudjunk a térségbe hozni annak érdekében, hogy a helyzetünkön változtassunk. Már ebben az évben szeretnénk benyújtani egy pályázatot. Borsod-Abaúj-Zemplén megye apparátusa már kidolgozta a pályázat ütemtervét, amit elnök kollégáimnak át is nyújtottam a mostani eseményen. A pályázattal elsősorban a kis és közepes vállalkozások támogatását, a munkanélküliség csökkentését, az infrastruktúra kiépítését szeretnénk támogatni. Környezetvédelmi beruházásokra, idegenforgalmi fejlesztésekre is szeretnénk pályázni. Gyorsított ütemben elkészítjük a négy megye határ menti fejlesztési programját és a program alapján fogjuk meghatározni a prioritásokat. A pályázatot októberig kell benyújtani, a határidő nagyon rövid, de én hiszem, hogy ezt a nagy feladatot meg fogjuk oldani. Meggyőződésem, csak akkor tudunk eredményt elérni, ha összefogunk, s úgy gondolom, a négy megyét összefogó szerződés épp ezt célozza meg” – mondta Gyárfás Ildikó.

„Megvalósítható és sikeres pályázatoktól függ a megoldás. Amennyiben sikerül megvalósítanunk azt az elképzelést, amely felöleli a Besztercebányától Nagykürtösön, Losoncon keresztül Rimaszombatig – beleértve természetesen a Poltári és a Nagyrőcei járást is – terjedő térséget, akkor meg fogjuk oldani a legégetőbb problémát, a munkanélküliség kérdését. A megoldáshoz jól kidolgozott, a gazdaság élénkítését elősegítő projektumoknak kell születniük, főleg olyanoknak, amelyek egyebek mellett az ipart érintik. E tekintetben nagy lehetőségei vannak Losoncnak. Épp a napokban voltam egy tájékoztatón, ahol a Losonci Kereskedelmi és Iparkamara mutatott be egy tervezetet, mely az ún. szilikát zóna fejlesztését célozza, s ami egyúttal megoldhatná a térség munkanélküliséggel kapcsolatos gondjait is. Ezzel kapcsolatban el kell mondanom, hogy a határ túloldalán, Salgótarjánban felépített két üzemben szilikát alapanyagú termékeket fognak előállítani, s így a két térség között ismét létrejön egy erős gazdasági kapocs. Ez idővel ugyancsak oda fog vezetni, hogy a térségben fokozatosan csökkenni fog a munkanélküliség. Másrészt a munkanélküliséggel kapcsolatos kérdések térségünkben nem megoldhatók a mezőgazdaság felzárkóztatása, fejlesztése nélkül. Hiszen az ésszerűsség azt diktálja, hogy azokat az ágazatokat fejlesszük, amelyekhez térségünk kedvező feltételekkel rendelkezik. Ebben azonban szerepet kell vállalniuk az egyes településeknek, önkormányzatoknak is. Ugyanis ahhoz, hogy az elhanyagolt, tönkrement, tönkretett mezőgazdasági vállalatok, épületek ismét rendeltetésszerűen üzemeljenek, nem elég a megye kezdeményezése. Az eredmények felmutatásához szükség van az önkormányzatok, a polgármesterek, az adott térségben élő emberek pozitív hozzáállására, munkájára is. Ha e kérdésben sikerülne előre lépni, ha nem is az összes, de nagyon sok gondtól megszabadulhatnánk. Tisztában vagyok azonban azzal is, hogy a fejlődéshez megfelelően kiépített infrastruktúra szükséges, ami esetünkben elsősorban azokat a gyorsforgalmi utakat jelenti, melyeknek megyénk területén kellene megépülniük. Olyan információim vannak, hogy az egyes szakaszok építéséhez már májusban hozzákezdenek. Ez azonban csak Zólyomig oldja meg gondjainkat, ám ott vannak a további szakaszok egészen Kassáig. Mi azt szeretnénk, ha a minisztérium az egész útvonalat mint egységes egészet kezelné. Kassa megyével már korábban megegyeztünk, hogy támogatjuk a kelet-szlovákiai megyeszékhelyet Miskolccal összekötő útszakasz megépítését. Ugyancsak megnyugvással fogadnánk a Komáromtól délen vezető út megépítését is. Mindehhez azonban elsősorban a kormány megfelelő hozzáállására lenne szükség. Nem mondhatják azt, hogy ott lesz a Zólyomig húzódó gyorsforgalmi út, ráadásul számunkra elfogadhatatlan, hogy mindez más térségek rovására épül meg. Elég megnézni a háború utáni Németországot. Ugyanolyan rossz gazdasági helyzetben voltak, mint mi, mégis komoly autópálya-építési programot indítottak el, s az idő bebizonyította, hogy ez helyes döntés, többszörösen megtérülő befektetés volt. Ha nincs pénzünk, vegyünk fel kölcsönt, ez ma már megfelelő kormánygaranciával megoldható. És az útépítés, ha ideiglenesen is, de új munkahelyek létrehozását eredményezi. Nem tudjuk továbbá azt sem, hogy mi lesz a megye területén elkezdett kerülőutak építésének a sorsa. Gondolok itt a zólyomi, az osgyáni vagy a tornaljai útszakaszokra. Megfelelő tapasztalattal rendelkező kivitelezőben nincs hiány, ismétlem, véleményem szerint az egész csak akarat kérdése, mely állami garancia vállalásában ölthetne testet. De említhetnék egyéb területeket is. Például szerettük volna, ha az illetékes minisztérium bevonja a megyéket az erdők transzformálásába. Jelenlegi ismereteim szerint az állami tulajdonban lévő erdők kezelésére százszázalékban állami tulajdonú részvénytársaság alakul, pedig mi, a megyék is szívesen gazdálkodnánk a területünkön lévő erdőkkel, mi is szeretnénk bevételhez jutni. Mert mi haszna van abból a mi megyénknek, hogy nagy kiterjedésű erdők találhatók a területén? Tisztában vagyok vele, hogy az itt keletkező haszon az állami költségvetés bevételi oldalán mutatkozik, de miért ne lehetnénk ennek a természeti adottságnak nagyobb haszonélvezői? Tudom, hogy nem a legjobb példa, de ha például Kanadában működik, miért ne működhetne nálunk is? Úgy tűnik, mintha az állami szervek nem bíznának a megyei önkormányzatokban. A meglévő gondokkal együtt úgy vélem, hogy a négyoldalú szerződés komoly kitörési lehetőségeket rejt magában, s bízom benne, hogy az eredmények nem fognak magukra sokáig váratni” – véli Milan Marčok.