Egy nap Ipolyságon (Barangoló)

Néhány hónappal ezelőtt a város központjába egy korszerű információs táblát telepítettek, ami nem csak a közérdekű információkat közvetíti a lakosoknak, hanem egyfajta útba igazítást is nyújt a turistáknak. Vettük a bátorságot és éltünk az „Egy nap Ipolyságon” című programsorozat lehetőségével. Akárhonnan érkezünk a városba, egyértelművé válik a városközpont, ugyanis szinte minden kereszteződés a fő téri csomópontban találkozik. Parassapuszta felől érkeztünk Magyarországról, a kétsávos főút a homoki városrészen keresztül, az Ipoly felett átkelve, egyenesen bevitt minket a városházához. A legközelebbi parkolót bal kézről találtuk a Salerno pizzéria előtt (nagyon szeretjük a jó pizzát, úgyhogy az ebéd kérdése már meg is volt oldva, azonban fontos tudni, hogy ez az étterem csak elvitelre készít finomságokat). Az információs tábla a városháza bejárata előtt található, a magyar nyelv kiválasztása után egyből kattintottunk is a „turistáknak” menüre.

Ipolysági Városi Hivatal

Első megállónk az egykori vármegyeház. Az épület a klasszicizmus jegyeit hordozza magán és folyosóján található a 18. századi Hont vármegye címere, illetve a homlokzaton Janko Kráľ szlovák költő mellszobra. Janko Kráľ 1849-ben írt „Ipolyságról” Šahy című versében, ugye a város a mai napig ezt a nevet viseli a szlovák nyelvben. A szerzemény 1938-ban jelent az Ismeretlen versek című gyűjteményben. A versben a szerző a forradalmi napok túlélését mutatja be, az új törvények hozta érzéseket, a forradalmi harcokat, és a börtönbe került bajkeverőket Ipolyságon és Pesten. A lírai én felidézi a városban töltött fogságának idejét és elmélkedik azon, hogy saját bátorságának áldozatává vált.

Simonyi Lajos Galéria

Második megállónk a Simonyi Lajos Galéria, ami a városháza épületében található, azonban a bejárathoz az épületet megkerülve juthatunk el. Egy kicsit haladtunk a Salerno pizzéria felé, mondhatnánk, hogy az illatok húztak minket és az épület sarkán felfüggesztett „Galéria” tábla kalauzolt tovább a kiállításhoz. A városi galéria Simonyi nevét viseli, ugyanis az ő művei alkotják az intézmény alapgyűjteményét. Az épületben található a mellszobra és a festményeiből készített állandó kiállítás. Mindemellett természetesen időszakos kiállításokat is szerveznek a galériában. A felnőtt belépő fejenként egy euró és hétfőtől péntekig 8.15 – 15.45 között várja látogatóit (12.00 – 12.30 ebédszünet). Hétvégén a kiállítóterem zárva tart.

Fő tér

A sorrendet kicsit felcseréltük túránk során, ugyanis útba esett a város főtere így nekünk ez lett a harmadik megállónk, azonban aki a végére hagyja, ahogy azt az információs tábla kínálja, akkor sem történik semmi probléma. A Fő tér egy kettészakított park, amelyet a kétsávos főút szel keresztül. A park egyik büszkesége a jellegzetes barokk oszlop, négyszögletes csúcsán Szűz Mária szobrával. Az út másik oldalán pedig az 1944-ben elesett szovjet katonák emlékműve kapott helyet, az egykori tömegsír helyszínén.

Menora Saag Centrum Artis

Másik nevén a Bartók-téri zsinagóga volt a negyedik megállónk. A felújított neológus zsinagóga, amely egyben a status guo egyházközség egykori zsinagógája is volt, ma a kultúrát és a művészetet szolgálja. Udvarán 2002-től rendszeresen kerülnek megrendezésre kisebb koncertek és rendezvények. Az épületben állandó kiállításként megtekinthető a jeles felvidéki magyar személyiségek arcképcsarnoka, azonban hónapról hónapra időszakos kiállításoknak ad otthont az intézmény. Augusztusban az “Ipolysági szalon” címre keresztelt kiállítás látható, amelynek kurátora Kutak Adrienn. Akárcsak a galéria, úgy a zsinagóga is ezen idősávokban látogatható.

Honti Múzeum

Alig pár lépés a zsinagógától az ötödik megállónk, a Honti Múzeum. Egyáltalán nincs szükség autóra, kellemes sétával minden helyszín megközelíthető. A szűk utcák romantikája felidézi a régi idők kisvárosi hangulatát. A múzeumban a régió helytörténetével találkozhatunk, valamint régészeti és néprajzi emlékekből összeállított állandó kiállítás várja a látogatókat. A helytörténeti állandó tárlat az egykori Hont vármegye történetét mutatja be a középkortól a 20. századig, különös tekintettel a megye középső részére. A régió politikai, illetve kultúrtörténetéről főleg a kiállított portrék, illetve eredeti és másolt dokumentumok alapján alkothatunk képet. A kultúrtörténet gazdagságáról mesél a régió jeles szülötteinek (írók, költők, tudósok, politikusok) kiállított publikációi is. A tárlat érdekes kiegészítői azok a kézi vágó-, és tűzfegyverek, melyeket a honti nemes családok 1902-ben a Honti Múzeum alapításakor ajándékoztak intézménynek. Az udvaron holokauszt emlékmű és történelmi mezőgazdasági gépek kiállítása található. A pincében pedig a borkedvelők hagyományos borászati eszközökkel találkozhatnak. A múzeum hétfőtől péntekig reggel 9.00-tól egészen 15.45-ig várja a látogatókat, az utolsó tárlatvezetést 15.30-kor indítják.

Római katolikus templom

Egy hosszabb séta várt ránk az ötödik és a hatodik megálló között. Útközben elfogyasztottuk a hátizsákból előhalászott szendvicseket, nem fordultunk vissza pizzáért. Ipolyságon a kéttornyú barokk templom a korábbi romjain 1734-ben épült. Az egyhajós plébániatemplom sokszögű szentéllyel záródik. Az oltárkép a templom és a város védőszentjét, a Nagyboldogasszonyt ábrázolja. Felette Jézus Szíve szép reliefje található. A templom külső ajtaja nyitva állt előttünk, és bár a belső üvegajtó le volt zárva, a templom belső díszítése szépen látható még így is.

Kálvária

Sok kálvárián jártunk már, azonban az ipolysági volt eddig a legszebben karbantartott. Az 1907-ben épült műemlék egy természetbe ágyazott művészettörténeti értéket is képvisel, amely a hely szellemét kiemelve közvetíti a szenvedés és a fájdalom üzenetét. A keresztút egyes stációi Jézus Krisztus keresztúti szenvedését ábrázolják. A jeleneteket „Rétay és Benedek” munkatársai festették svéd vászonra. Mára a stációs festményeket domborművek váltották fel. A domb tetején a kálvária építés, és a városszépítés mecénásának, a Totovics családnak a sírja található, innen gyönyörű kilátás nyílik az Ipoly völgyére és a városra.

A kellemesen fárasztó sétát egy finom kávéval zártuk a zsinagóga melletti kávézóban, majd a Börzsöny árnyékában megbújva suhantunk hazafelé a kora esti órákban.

(A képek a szerző felvételei)