Egy éjszaka a hajléktalanokért Érsekújvárban

Érsekújvár második alkalommal csatlakozott az Egy éjszaka a hajléktalanokért kezdeményezéshez, idén is azokat várták, akik hajlandóak sorsközösséget vállalni a legszegényebbekkel. 

Véget ért a vándorlás

„A 2015-től Érsekújvárban működő ételosztó központunk hosszú ideig vándoréletet élt. Öt különböző helyen működtünk, kezdetben a vasútállomással szembeni egykori kereskedelmi, majd ipari iskola épületének az udvarában, később az éjszakai melegedőben, végül a Szigeten, az egykori Sport szálló területén osztottunk meleg levest a hajléktalanoknak. Ez már a koronavírus idején volt, amikor arra is lehetőséget biztosítottunk, hogy lezuhanyozzanak, ruhát cseréljenek. Azóta viszont sátrat vertünk a Kompas központ udvarában” – emlékezett vissza Marek Vašek, aki a Kompas Közösségi Központ és az Apostoli egyház nevében köszöntötte a résztvevőket. 

Vašek arra is kitért, hogy Érsekújvárban, a városi hivataltól kapott adatok alapján, mintegy 50 hajléktalanról és további 55 olyan személyrőltudnak, akik nem kedvező körülmények között élnek, így rendkívül nehezen boldogulnak az életben. 

Munkám során megtanultam tisztelni az embereket. Mindannyian kerülhetünk válsághelyzetbe, és szorulhatunk segítségre. Ahogy a hajléktalanok az utcára kerültek, úgy időnként mi is útvesztőben találjuk magunkat, és nem boldogulunk önerőből

– mutatott rá Marek Vašek, aki mindenkit elfogadásra és együttérzésre biztatott.

A Kompas Központ munkatársaitól azt is megtudtuk, hogy a város, valamint az őket támogató vállalkozók, áruházláncok, pékségek, vendéglátóipari egységek segítsége nélkül nem boldogulnának. 

Zord utcai valóság

A hajléktalanok csoportokban élnek, egyedül nem boldogulnának az utcán. Az est egyik résztvevője, Juraj egykor hajléktalanként élt az érsekújvári utcákon. Balhés ember volt, amit a sátorban lévők előtt sem rejtett véka alá, mint ahogy azt sem, hogy a válását követően elvesztette a munkáját, így a szállását sem tudta fizetni. Kilátástalanságában inni kezdett. Korábban példás életet élt, és ebben a szellemben nevelte a gyermekeit is. Később annyira elhagyta magát, hogy amikor a testvére segíteni próbált és némi pénzt adott neki, abból is italt vásárolt. Akkori munkaadója újra és újra csalódott benne, végül, amiért nem fizette a tartásdíjat, börtönbe került. 

„Az utcán rendkívül nehéz körülmények közt tengődtem. Az sem igazán jó, amikor hőség van. Bár nyáron meghúzhatja magát az ember egy parkban a padon, nem jó megoldás, mert gyakorta kamaszok támadtak ránk. A téli hónapokban a dermesztő fagy elől a vasútállomás várótermébe menekültem, este tíz után viszont kikergettek bennünket. Az egyik vasúti rendőr azonban felfigyelt rá, hogy sosem iszom, rendszerint csendesen, elvonulva olvasgatok, és másképp bánt velem. Emberként kezelt. A hitem tartott meg, és rendkívül sokat jelentett számomra, hogy az engem segítők emberszámba vettek. Hegesztőként új munkát, albérletet találtam, és idővel kitanultam a lézeres vágást, így még jobb fizetést kaptam. Elkezdtem edzeni, olyasmiről álmodozom, hogy ha már valóban jó kondiban leszek, körbe kerékpározom a városokat és másoknak is mesélek az életutamról, a hit erejéről” – tudtuk meg Jurajtól.

A rendezvény vége előtt Dráfi Gáborral is beszélgettünk, aki a hajléktalanok megsegítésének szenteli az életét. Elmondása szerint elsősorban azért választotta ezt a hivatást, mert szeretné, ha esélyt kapnának a rászorulók, hogy talpra álljanak és emberhez méltóbb életet folytassanak. Dráfi korábban megkapta Nyitra megye, Tenyérnyi szív elismerését az önkéntesként a szociális- és az egészségügy terén végzett áldozatos munkájáért. 

Az Egy éjszaka a hajléktalanokért rendezvényt Denisa Bartušeková, a magán művészeti alapiskola lektora és Gabriel Döme az intézmény igazgatója közös zenei produkcióval tették még hangulatosabbá.