Dacsókeszin (is) fogynak a magyarok

Tóth Zoltán polgármester az egyik közhasznú munkássalSomogyi Tibor felvételeA Keszi nevű települések közül Dacsókeszi található a nyelvhatáron, a magyarság fogyása itt megrendítő, hiszen míg az 1991-es népszámlálás idején a falu lakosságának 50,6%-a vallotta magát magyarnak, addig 2001-ben ez az arány csupán 34,67% volt. A szakemberek majd nyilván elemzik az asszimiláció okát, én csak annyit említenék meg, hogy míg a helyi szlovák iskolában ma is folyik a tanítás, addig generációk nőttek fel Dacsókeszin magyar iskola nélkül. Ez az egyoldalú folyamat tapasztalható a déli vonal magyarok által lakott településeinek a túlnyomó többségében, s úgy tűnik, hogy az asszimiláció megállítására elképzelés híján már komoly szándék sincs a magyarság képviselőinek részéről.

Maga a honfoglalás kori település festői környezetben, a Korompai-fennsík déli lejtőjén fekszik, északról erdők, délről mezőgazdasági területek határolják. A községházát keresve, a falu közepén egy csoportosulásra lettünk figyelmesek, később kiderült, hogy Dr. Markó Gyula lukanyényei körzeti gyermekorvos a falu főterén kanalas oltást ad a gyermekeknek.

„Rendelő híján ilyen balkáni körülmények között is kell dolgoznunk” – mondja a doktor, miközben tanácsokkal látja el a kismamákat. Ha ezt látná Zajac miniszter úr, lehet, hogy megfontoltabban terjesztené a parlament elé az egészségügyi reformtervezeteket.

Gyorsan végeznek, az orvos már csak az induló autóból szól vissza: „Sietnünk kell, mert hűtőtáskából adagoljuk a gyógyszert, és nagyon hamar megromolhat.”

Mire a mobil rendelőként működő Fabia eltűnik Kőkeszi irányában, megérkezik Tóth Zoltán, Dacsókeszi polgármestere is. Nyomban körülveszi őt néhány tucat roma közhasznú munkás, akiknek külön elosztó irodája van a községháza épületében.

A polgármester elmondja, hogy Dacsókeszinek jelenleg 600 lakosa van, mindössze négy személy vallotta magát romának, de a valóságban a számuk meghaladja a 150-et. A közhasznú munkákban 53 roma vesz részt, közülük kerültek ki a szervezők és a felügyelők is. „Nem panaszkodhatok rájuk – mondja a polgármester – most fontosnak érzik magukat, érzik, hogy a falu figyel rájuk, ezért nagy bennük az igyekezet.”

Tóth Zoltán a romákkal kapcsolatban arról is beszélt, hogy a szociális támogatások megkurtítása nagyon érzékenyen érintette a őket, az elszegényedés máris tetten érhető, s az az összeg, amivel most megemelték a járulékot, csak a túlélésre elegendő, arra is szűkösen.

A munkanélküliség 30-35% között mozog, de ősztől tavaszig, amikor a mezőgazdasági szövetkezetben nincs munka, eléri az 50%-ot is.

„Nagy szerencsénk – vélekedik a polgármester –, hogy itt nem ment tönkre a szövetkezet, sőt elmondható, hogy messzi környéken nincs ilyen jól működő mezőgazdasági üzem. Fő ágazatuk a szőlő, amit 150 hektáron termesztenek, szezonban 70-80 ember nyer alkalmazást a gazdaságban.”

A polgármester, aki korábban hosszú ideig a helyi szlovák iskola igazgatója volt, úgy gondolja, az emberek nem tudatosították azt, hogy a falujuk nevét a honfoglaló magyar törzsek egyikétől kapta, ennek itt senki nem tulajdonít jelentőséget. Mint mondta, arról tudnak, hogy a budakesziek a kurtakesziekkel együtt még a múlt század kilencvenes éveinek legelején megszervezték a Keszi nevű települések találkozóját, s azóta minden évben, rotációs alapon vállalja mindig más és más a házigazda szerepét. Arról is tud, hogy idén Gyula városa lesz a vendéglátó, azt viszont még nem döntötte el, hogy részt vesznek-e a találkozón. Eddig egyetlen ilyen rendezvényen vettek részt, mégpedig Dunakeszin, de most sokkal fontosabb dolgokkal kell foglalkozni, mint az ilyen „meddő visszaemlékezésekkel”.

A településen nyolc vállalkozás működik, az említett szövetkezet mellett családi gazdálkodókat is találunk, valamint egy-egy kereskedőt és szolgáltatót.

Tóth Zoltán szerint a helyi többségi és roma lakosság között soha nem volt etnikai hovatartozáson alapuló feszültség, de fiatalos virtusból adódó összetűzések természetesen előfordultak, ami a későbbiekben sem kizárható. Úgy vélte, hogy az ilyen feszültségek kialakulásáért mindenütt a falu vezetősége a felelős, mert, mint mondta, különbséget tesznek roma és „fehér”, vagy magyar és szlovák között. Nála ilyen azért nem fordulhat elő, mert itt mindenki polgár. Több esetben előfordult már olyan is, hogy nem roma és roma házasodott össze, aminek egy ideig ugyan volt visszhangja, de idővel ez is elcsendesült, nem történt tragédia.

Azt, hogy a korábban magyar többségű faluban évtizedek óta csak szlovák oktatási nyelvű iskola működik, a polgármester nem tekinti megkülönböztetésnek Egyszerűen így alakult – mondja. Mindenki szabadon eldöntheti, hogy milyen iskolába adja a gyerekét, a magyarok pedig már megszokták, hogy Csábra járjanak iskolába. Egyébként pedig a magyar szülők részéről soha nem mutatkozott igény arra, hogy Dacsókeszin újra megnyissák a magyar iskolát.

A polgármester szerint a község közigazgatási területén – ami 2068 hektárt tesz ki – már megtörtént a parcellák jegyzékének megújítása, ennek ellenére elsősorban a lakosok érdektelensége miatt, elsősorban a 980 hektárnyi az erdőterületnél a tulajdonviszonyok máig rendezetlenek, így az állami erdészet szinte költségek nélkül gazdálkodhat a területeken. Érdemes megjegyezni, hogy ez a lankás erdőség, amit a Dacsókeszi, Palást, Kelenye háromszögben található, nem csupán a természet rajongóinak nyújthat felejthetetlen élményt, de a kiváló csülkösvad-állománya kapcsán vonzó mind a hazai, mind pedig a külföldi vadászok számára.

A környék más polgármestereivel együtt Tóth Zoltán is a természet kínálta lehetőségek kihasználásában, ezen belül a vidéki turizmusban látja faluja fejlődési és megmaradási lehetőségét. Az alapvető problémát, mint mindenütt, az infrastruktúra hiánya jelenti, nehézkesen rendezkednek be a vendégek fogadására, azon túl pedig – ezt ki kell mondani – mind a hazai, mind pedig a külföldi turisták idegenkednek azoktól a településektől, ahol a romák is jelen vannak. Dacsókeszin pedig az előrejelzések szerint és a születési arányokat figyelembe véve, húsz év elteltével többségbe kerülhet a cigány lakosság, ami ezen a téren némi hátránnyal járhat a környező településekhez viszonyítva.

A lelki szolgálatokat mind magyar, mind pedig szlovák nyelven a csábi plébános úr tartja. A falu lakosságának a 90 százaléka katolikus, a fennmaradó 10 százalék pedig evangélikus, ami némiképpen utal a település korábbi nemzetiségi összetételére is. A katolikus templomot 2003-ban felújították, amihez a falu mellett hozzájárult a mezőgazdasági szövetkezet és más vállalkozók is.

A polgármester, aki függetlenként áll a település élén, a közelgő európai parlamenti képviselőválasztások kapcsán elmondta, ha a statisztikai adatok szerint már többségbe is kerültek a szlovákok Dacsókesziben, eddig még minden választást a Magyar Koalíció Pártja nyert meg, s szerinte ez a mostani választásokon sem lesz másként, annak ellenére is, hogy a jelöltek csak elvétve látogatnak el a községbe.

Dacsókeszi közvetlenül a 75-ös számú főút déli oldalán fekszik, a Pozsony felől Kassa irányába sietők elől eltakarja az erdő és az út menti fasorok. Itt húzódik a nagyhatalmak által ki nem jelölt, de nagyon is érzékelhető magyar–szlovák nyelvhatár. Ez a település ötven évvel ezelőtt jószerével színmagyar, de 13 évvel ezelőtt is még magyar többségű település volt. Az utolsó tíz évben mintegy a felére zsugorodott a magukat magyarnak valló emberek száma, ugyanakkor a falu kocsmájában csak magyar szót hallani. Magyar nemzettudatnak már a nyomai sem fedezhetők fel, s elegendőnek látszik egyetlen korosztály ideje ahhoz, hogy Dacsókeszi, számos más sorstársával együtt megszűnjön a magyar nemzet számára. Nyilván nem egyedi, mégis példaértékű hely annak megerősítésére, hogy egy erős egyéniség tudatos munkálkodással milyen rövid időn belül képes egy közösség nyelvi asszimilálására, nemzettudatának felőrlésére, csendes megtagadására.

Dacsókeszi polgármestere előszeretettel hangoztatja, hogy ő kizárólag a polgárt nézi, s nem tesz különbséget ember és ember között. Legyen úgy – mondaná tanult kollégám – azt viszont mégsem kellene szó nélkül és figyelmen kívül hagyni, hogy épp az ő hivatalba lépésétől számított időszak alatt veszítette el nemzettudatát a falu magyarságának meghatározó része, ami arra utal, hogy mind a helyi oktatásügy, mind pedig a közügyek területén végzett tevékenysége alaposan befolyásolta és mindmáig befolyásolja a lakosság nemzeti gondolkodását és ilyen irányú döntéshozatalát.