Csülök megbánást tanúsít, majd disztingvál

Csülökről elöljáróban csak annyit, hogy jóravaló vidéki kutya. Ennek legékesebb bizonyítéka, hogy a nap adott órájában kötelességszerűen megugatja a postást, lábszáron harapja az egyre ritkábban érkező rokonokat, ismerősöket és üzletfeleket, és hogy a házőrzés kategóriáját is fenékig kimerítse, minden este tíz körül keresztbe fekszik a küszöbön, amiből további bonyodalmak adódnak. Mindezt olyan magabiztos eleganciával teszi, hogy a legkisebb kétség sem férhet hozzá: éjjel és nappal egyaránt ura a helyzetnek, és ha annak idején ő – vagy valamelyik öntudatos kollégája – szolgált volna Buda várában, bizony, nem került volna török kézre...

Csülök igazi európai. Magyar vizslavér csakúgy száguldozik az ereiben, mint szlovák kopóvér, és a bőkezű természet ehhez a kombinációhoz még hozzácsapott némi német juhászos beütést, ami derék ebemnek igazán romantikus külsőt kölcsönöz. A felsorolt vérvonalakkal ugyanis egyáltalán nem merül ki a lehetőségek sora, hiszen pofáját tekintve elfuserált foxterrier, termetére nézve a fejlődésben félúton megrekedt – vagy ahogy mifelénk mondják: besült – farkaskutya, a farkát pedig bármelyik mókus megirigyelhetné. A színezete olyan, hogy a fűben egyáltalán nem látszik, de ha ejtőernyővel dobnák le, szerintem akkor is egybeolvadna a környezetével. Mit szaporítsam a szót: színes egyéniség és sokoldalú tehetség, na!

Bár kutyámnak szerintem fogalma sincs arról, hogy kis hazánk már vagy két hónapja tagja egy nagy, boldog közösségnek, én mégis azt hiszem, hogy megvan neki a véleménye az Európai Unióról, egészen pontosan az uniós kosztról. Él bennem egy olyan gyanú, hogy ez a vélemény egyáltalán nem hízelgő, de ezt inkább nem boncolgatom, mert nem akarom őt az euroszkeptikus színeiben feltüntetni. Pedig volna itt egy-két figyelmet érdemlő körülmény...

Például az, hogy a nagyon okos és nem kevésbé ügyes kutyaeledel-forgalmazók valamelyike feltalálta az igazán európai ebkosztot, amely fagyasztott tömbök formájában jelent meg a piacon. Már a színe sem valami biztató, a botocska pedig végképp hiányzik belőle, így a kutyatulajdonos még csak be sem csaphatja hű barátját azzal, hogy jégkrémet ad neki ebédre. Továbbá külön hűtőben tárolandó, mert szaga van neki, mégpedig kellemetlen.

A csomagolásán viszont ott díszeleg egy cetli, mely több nyelven is tudatja az emberrel, illetve az olvasni tudó kutyával, hogy a vásárolt termék garantálja: fogyasztója még egészségesebb lesz, a szőre úgy fog fényleni, mint Salamonnak az a bizonyos intim fertálya, és vitaminokkal meg nyomelemekkel feltuningolva olyan dolgokra lesz képes, hogy az csuda!

Csülök, „aki” nagyon belsőséges kapcsolatot ápol mindenféle csibecsontokkal, kolbászos-paprikás krumplival meg sztrapacskával, hitetlenkedve nézte a tálján megjelent csodaeledelt. Eleinte arra gyanakodott, hogy viccelek vele, meg is csaholt, de amikor látta, hogy nincs mese, ez a napi menü, magába szállt. Okos fejét két mellső lábára hajtva feltehetőleg azon kezdett meditálni, hogy kár volt megrágnia a bakancsomat, lám, a gazdi nem bottal ver, és látszott rajta, hogy megbánta a lábtörlőt, sőt a kerti szék lábát is.

Gondolatban már megfogadta, hogy nem ás ki több rózsatövet, nem csinál több kotorékot a gyep közepén, és a templomból vasárnap reggel hazafelé tartó néniket sem fogja riogatni – mert mi van, ha nekik van igazuk...?

Már-már a kedélybetegségbe süllyedt Csülök, amikor mentő ötlete támadt: disztingválni kezdett. Orrával böködve, tálján gondosan szétválogatta az ehetőnek látszó ételdarabokat a gumijáték-cafatokhoz hasonlóktól, majd ez utóbbiakat gondosan elásta a ház tövébe. Aztán nekiállt, ám rájött, hogy az ehető sem igazán az, így taktikát változtatva ismét előásta a „gyanús” adagot, és hozzálátott. Közben sűrűn pislogott felém, jelezve, hogy bár elkutyult kissé az utóbbi időben, ezt talán mégsem kellett volna.

„Látod, Csülök, jön még a kutyára teherautó!” – intettem meg, megajándékozva a „tegnapi” maradékával. Majd magam is meditálni kezdtem arról, hogy kinek a miféle bolondságait kell még lenyelnünk, ha jó európaiak akarunk lenni?