Csillagoknak teremtője – a szívből szóló dalok versenye

Tizenötödik alkalommal, a koronavírus-járvány miatt 3 évnyi kihagyás után először szervezték meg újra Felsőszeliben a Csillagoknak teremtője országos népdalversenyt, amelynek ötlete Mészáros Magdolna nyugalmazott pedagógustól származik. Lapunknak elmondta, korábban a galántai szabadidőközpontban szerveztek hasonló járási szintű versenyeket, de a résztvevők úgy érezték, sem helyszín, sem a szervezés színvonala nem méltó egy ilyen megmérettetéshez, évről évre csökkent a versenyzők száma, miközben egyre több megkötés szerepelt a versenykiírásban.

„A felsőszeli Széchenyi István Alapiskola és Óvoda akkori vezetésével úgy döntöttünk, megpróbálunk elindítani egy regionális népdalversenyt, mert azt szerettük volna, ha nem csak a Galántai járás települései kapcsolódnak be, hanem a szomszédos járásokból is jelentkeznek énekesek. A zsűrizéshez Écsi Gyöngyit, Ág Tibort és Balogh Csabát kértük fel és 2005-ben szerveztük meg első alkalommal a versenyt, amely a Csillagoknak teremtője nevet kapta. Kodály Zoltán 1905-ben ezen a vidéken kezdte első népdalgyűjtését, Zsigárdon talált rá arra a dalra, amely minden alkalommal elhangzik a verseny megnyitóján”

– fejtette ki Mészáros Magdolna, aki a kezdetektől szervezőként, idén először zsűritagként volt jelen.

A Bíborpiros szép rózsa népzenei vetélkedőn szerzett tapasztalatok alapján úgy érzi, jó döntés volt elindítani a népdalversenyt, mert remek lehetőség arra, hogy a gyerekeket kicsi korukban elindítsák ezen az úton, hogy elhivatottságot érezzenek a népdalok és az éneklés iránt, így később is bekapcsolódnak a versenyekbe, illetve magabiztosabban szerepelnek bárhol, mert megszokják, hogy közönség elé kell állni. A népdalverseny az évek során országossá nőtt, a résztvevők Komáromtól a keleti településekig számos helyről érkeznek minden évben.

László Ildikó, a versenyt szervező iskola igazgatója a köszöntőjében a magyar népdalok szépségeiről, az éneklés öröméről, a lélekre ható erejéről beszélt az egybegyűlteknek.

„Kell egy mester – barát, szülő, táncházvezető, muzsikus, pedagógus, zenetanár –, aki megérteti tanítványaival, hogy aki meghallja és megérti a népdal üzenetét, egész életére fel lesz vértezve a perc értékű divatirányzatok ellen, és olyan fogódzót, biztos gyökeret, talajt épít ki magának, amelyhez élete folyamán bármikor visszatérhet, amelybe bármikor belekapaszkodhat és amelytől fontos kérdéseire bármikor választ kaphat”

– fogalmazott. A versenyzőkhöz szólva hangsúlyozta, ők már ezt a fogódzót megkapták, csak rajtuk múlik, hogy megőrzik-e. Elérzékenyülve kérte őket, egy perces csönddel adózzanak Balogh Csaba bácsi emlékének, aki a kezdetektől tagja volt a szakmai zsűrinek és akit majdnem napra pontosan két éve kísértek utolsó útjára.

Écsi Gyöngyi, a zsűri elnöke háláját fejezte ki a szervezőknek, hogy fontosnak tartják megszervezni a versenyt és Kodály Zoltán mondatával várják a résztvevőket: „mert a nép dala életet hirdet, el nem múló életet”. Ezzel a gondolattal azonosulva kiemelte, a népdalaink és a népművészetünk túlmutat az egyéni életünkön.

„Nem tudjuk eléggé értékelni, mennyire nagy dolog az, hogy népdalt éneklünk, nemzedékről nemzedékre éltetjük a népünket és nem akármivel éltetjük, hanem mély gondolkodással. A népdalok mély tudást is tükröznek és olyan erőt, amelyre nagyon nagy szükségünk van. Erő kimondani a bánatunkat, a gondunkat, a bajunkat, a fohászt és az élet örömét is, hiszen a népdal az életet hirdeti. Külön hálás vagyok, hogy idejöhettem és ez fogadott. Örömmel tölt el az is, hogy sok gyermek van és sok áldozatos pedagógus. Egy gyermekkel ma egy népdalt megtanítani, különösképpen, ha nem új stílusú népdal, hanem egy ballada vagy balladatöredék, vagy egy ünnepkörhöz tartozó népdal, az nem egy könnyű dolog, hanem óriási munka”

– hangsúlyozta. Écsi Gyöngyi szerint nagyon magas színvonalú a verseny és jó látni, hogy az egykori zsűritagok, például Ág Tibor és Balogh Csaba helyét fiatalok veszik át. Úgy véli, a felkészítő pedagógusok is nagyon sokat fejlődtek az évek során, egészen máshogy készítik fel a gyerekeket, mint például tíz évvel ezelőtt.

„Nagyon sokat tanultak, tudják, hogyan kell összeállítani egy népdalcsokrot, melyek az egymáshoz illő és hangnemben is illeszkedő dallamok, tudják, hogy fontosak a tájegységek, vagy az, hogy egy ünnepkörhöz kötődő népdalokat válasszanak, esetleg dudanótákat, pásztorénekeket. Általában nem a gyermek választja ki a dalokat, ezért nagyon fontos, hogy a pedagógus hogyan ösztönzi a versenyzőt. A zsűrizéskor a népdaléneklés eszköztárát figyeltük leginkább, hogy hogyan tud ráhangolódni a gyerek a kiválasztott műfajra, amelyhez hozzátartozik a viselet, a díszek, a mozdulatok, mert ezek mind segítik az előadását, ugyanakkor nem a ruhát és a külső megjelenést díjaztuk, hanem a műfaji tisztaságot”

– részletezte. Megismételte László Ildikó szavait, aki a bevezetőben úgy fogalmazott, nagy szeretettel várták az énekeseket és bizonyára ők is szeretettel jöttek. Écsi Gyöngyi szerint ezek egyszerű, de rendkívül fontos és ritkán kimondott szavak.