Csak az uniós zászló jelzi, hogy valami megváltozott

Ebben a térségben annak idején nagyon kacskaringósra sikeredett a határvonal. Erre csak akkor döbbenünk rá, amikor megtudjuk, milyen sok bódvavendégi gazda jár át naponta a határon azért, hogy az odaát maradt földjét vagy szőlőjét megművelje. És tette ezt május 1-je előtt is, sőt, a határok meghúzása óta állandóan. Kezdetben átmehettek okmányok nélkül, aztán már csak útlevéllel. Később minden átlépéskor egy füzetbe kellett beiratkozniuk. Az utolsó verzió már humánusabb, papírozás nélküli volt. A magyarországi Hidvégardó és a szlovákiai Bódvavendégi egymáshoz olyan közel fekvő települések, hogy földjeik összeérnek, közöttük az országút és egy kápolna a határ. A Hidvégardó felé vezető út egy hármas elágazáshoz visz, amelynek másik két ága Bódvavendégi és Torna felé mutat. Az errefelé járatlan és figyelmetlen autósokkal gyakran megesett, hogy ha nem kanyarodtak le balra Bódvavendégi felé, azonnal magyar felségterületre tévedtek. Errefelé még megmaradtak a kiépített vasúti sínek, amelyek Tornát Tornanádaskával kötötték össze, majd ezek a regionális vonalak a kassaira illetve a miskolcira csatlakoztak rá. Persze, most, a vasutak leépítésének időszakában kevés a remény arra, hogy ez a vonal egyhamar ismét működni fog. Autóbusz azonban közlekedik, amely Hidvégardóból a határátkelőhely érintésével kanyarodik rá a torna-nádaskai útra.

A történelmi nap után

„Eddig is baráti hangulatban töltöttük napjainkat, ezen a téren nincs változás. A szlovák kollégákkal mindent közösen végzünk. Egymást segítve dolgozunk” – vázolta fel a helyzetet Juhász Csaba, a magyar határrendészeti kirendeltség vezető helyettese. A vámszervek távoztával mégsem terveztek létszámcsökkenést egyik oldalon sem. „Akiknek munkahelye volt itt, azoké megmarad ezután is. Csak kicsit más a feladatuk. Eddig útleveleket néztünk, most személyazonossági igazolványokat. Eddig a vámos ellenőrizte az autókat, most mi. Ezek az emberek a komolyabb bűncselekmények kiszűrésére figyelnek oda.”

Ezen a határátkelőhelyen nem kelhet át mindenki. 30 ország polgárai számára van megnyitva, akik az Európai Gazdasági Közösség tagjai. Az unión kívül eső országok továbbra sem használhatják. Mivel ez szlovák–magyar határátkelő volt, a múltban, ha lengyel vagy cseh állampolgárok szerettek volna itt átlépni, el kellett utasítani őket. Bár május 1-je óta ez másképp van, nem valószínű, hogy ez az átkelőhely segít a hidasnémeti határ tehermentesítésében, éppen a rossz útviszonyok miatt.

A konkrét célok már megfogalmazódtak

Béres Tibor, Bódvavendégi polgármestere úgy látja, hosszú ideig nem változik még az itt élő emberek élete. Nem fognak gyakrabban Magyarországra járni, mert egy elöregedőben lévő faluról van szó. Meg aztán a múltban sem volt túl szoros a kapcsolat. A polgármester a perspektívák közül a szennyvízhálózat közös kiépítését látja reálisnak. „Hozzánk közelebb van Hidvégardó, mint Horváti.” Kulturális téren kölcsönös meghívásokban gondolkodnak, elsőnek mindjárt az idén nyáron, a bódvavendégi címeravatáskor. A polgármester azonban borúlátó, hiszen az elöregedő faluban 171 lakos közül nagyjából 15 emberre tud támaszkodni.

Ahogy az öregek látják

A 89 éves Bene Ferenc a kapuja előtt üldögélve nézte aznap a felbolydult határt. Ő azt gondolja, jó dolog ez, de mint mondta, mégsem lehet majd csak úgy csavarogni.

A 82 éves bódvavendégi Király József azt mondta, ő egy imádsággal a szívében ment el az ünnepségre. „Úgy képzeltem, elmondom a magyar imádságot a következőképpen: Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek egy közösséges, igazságos Magyarországban, hiszek az örök igazságban és Magyarország feltámadásában. Ezzel mentem oda. Majdnem sírtam meghatottságomban, mert nem hittem, hogy megérem. Örülök, és bízom a jövőben.” Józsi bácsi viszszaemlékezett 1951-re, amikor a határt lezárták. Sajnálta a földeket, amelyek odaát maradtak, és amelyekért mind a mai napig nem kaptak kárpótlást. „De reméljük, hogy Európában megtaláljuk majd a kártérítést” – összegzi Király József.