Amerikai kezdeményezésre november 19-e a gyermekkínzás elkerülésének világnapja. Ennek kapcsán egyre több szó esik a családon belüli erőszakról, amelynek áldozatai azonban nemcsak a gyermekek, hanem a nők és gyakran a magatehetetlen idős emberek is. Arról, hogy összesen hányan vannak, nincsenek pontos adatok.
Bűncselekmények, amelyek hivatalosan nem is léteznek
A rendőrség szerint a zárt közösségen belül elkövetett bűncselekményeknek a töredékére derül fény, s ezekre is általában csak akkor, amikor annak már súlyos következményei vannak.
„A Btk-ban nem szerepel olyan bűncselekmény, hogy családon belüli erőszak. Ezek általában a testi sértés, illetve néhány esetben a lopás. Sokszor az is nehezíti munkánkat, hogy a feleség feljelentést tesz például azért, mert a férje halálosan megfenyegette. Megindítjuk az eljárást, a nő meggondolja magát, és visszavonja a feljelentést, mi pedig nem tehetünk semmit” – állítja Varga István alezredes, az Érsekújvári Járási Vizsgálati Hivatal igazgatója. Elmondja, idén a járásban tíz sértett gondolta meg magát. „Kilencszer olyan személy vonta vissza a feljelentést, akit életveszélyesen megfenyegettek, egy esetben pedig lopás miatt indítottunk eljárást a károsult feljelentése alapján, aki aztán meggondolta magát” – fűzi hozzá az igazgató.
Sok nő azért visszakozik, mert a férje megígéri: megváltozik, nem néz többé a pohár fenekére, nem veri meg őt, sem a gyerekeket, a feleség pedig elhiszi. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy ezek a férfiak néhány nap után folytatják korábbi életmódjukat, és a nők kálváriája elölről kezdődik.
Az udvardi V. Béla már többször halálosan megfenyegette feleségét, aki ezért feljelentette, a rendőrségnek azonban egyszer sem sikerült az ügy végére járnia, mert a nő néhány nap után mindig visszavonta a feljelentést. A napokban viszont már a férj konyhakéssel adott nyomatékot fenyegetésének, felesége pedig ismét feljelentette. A házastársaknál lényegesen rosszabb helyzetben vannak az idős emberek és a kisgyermekek, akik az esetek többségében teljesen kiszolgáltatottak a brutális családfőnek. Gyakran hónapok, évek telnek el, mire kiderül, milyen fizikai bántalmazásnak, szexuális zaklatásnak vannak kitéve nap mint nap.
Olyan esetek is vannak, amikor a szülő nem gondoskodik a gyermekéről. Idén egy negyvenéves párkányi nő ellen indult eljárás azért, mert elhanyagolta gyermeke gondozását, ami a kicsi életébe került. Az asszony többször egyedül hagyta pár hónapos kisfiát, egy este azonban mielőtt elment volna otthonról a gyermeket a feje búbjáig betakarta. Véletlenül arra járt a nő egyik rokona, és az ablakon keresztül látta meg az ágyon fekvő csecsemőt. Zörgött, dörömbölt, ám a kicsi meg sem mozdult. Kitörte az ablaküveget, bemászott a szobába, felkapta a gyermeket, rohant vele az orvosi ügyeletre. Ott már azonban csak a halál beálltát tudták megállapítani – a boncolásnál derült ki: a kisfiú halálát fulladás okozta –, majd értesítették a hatóságot. A nővel – aki éppen a barátjánál italozott – a rendőrök közölték fia halálhírét, ám ő a legkisebb megbánást sem tanúsította.
A Nyitrai kerület járásaiból azok a gyermekek, akiknek szülei testi épségüket, szellemi fejlődésüket veszélyeztetik az ógyallai válságközpontba kerülnek. Itt a 2 és 18 év közötti gyermekek átmenetileg, általában három hónapig vannak. Eddig adnak esélyt a szülőknek, hogy rendezzék a családon belüli viszonyokat, ha erre képtelenek, a kiskorúak elhelyezéséről a bíróság dönt.
„Jelenleg huszonkilencen várják, hogy döntés szülessen sorsukról. A legideálisabb az lenne, ha visszamehetnének a családba, de ez ritkán fordul elő. A gyermekek túlnyomó része innen intézetbe kerül” – mondja Renáta Šuláková igazgatónő. A válságközpontban élő gondozottak általában nem beszélnek arról, hogy korábban milyen körülmények között éltek. Egyrészt azért, mert kicsik, és még nem értik, mi történik velük. A nagyobbak pedig valószínűleg szándékosan nem akarnak emlékezni. A szomorú az, hogy ezek a gyermekek már kiskorukban tele vannak tüskékkel, negatív élményekkel, az esetek többségében az egyik gyermekotthonból a másikba vándorolnak, s felnőttként képtelenek megtalálni helyüket a társadalomban. Azok, akiket gyermekkorukban rendszeresen kínoztak, az estek nagy részében maguk is bűnözőkké válnak: testüket árulják, kábítószereznek, lopnak és egyéb bűncselekményeket követnek el. A statisztikai adatok szerint az elítéltek csaknem nyolcvan százalékát kínozták gyermekkorában, az öngyilkosságot elkövetők felét kiskorukban szexuálisan zaklatták.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.