Bothúzó bajnokok: lúcsi fiúk a világ tetején

Mint általában a nagy és kivételes dolgok születni szoktak, ez a történet is véletlenül és nagyon „ártatlanul” indult. Kedvtelésből, kíváncsiságból, talán még erőfitogtatásból is. Két fiatalember, hihetetlenül rövid próbálkozási idő alatt eljutott a sportág világklasszisai közé.

Mi a mas-wrestling?

A mas-wrestling (bothúzás) Jakutföldről, Szibériából indult el, immár mondhatni világhódító útjára. A harc lényege, hogy a két ellenfél, egy kettejük közti botot fogva áthúzással próbálja egymást legyőzni. Szemben ül a két ellenfél, köztük van egy vastag tönk, ami a lábtámaszuk és a bot, amellyel minden erővel próbálják áthúzni a másikat, illetve elvenni egymástól a botot. Az utóbbi években egyre népszerűbb sportág a jövő évi párizsi olimpián mint bemutató sportág szerepel, ami a hivatalos olimpiai besorolás előszobája.

Az első bajnoki cím

„Szlovákiában én voltam az első, aki ezzel a sportággal kezdett foglalkozni 2015-ben. Az első világbajnokságon 2016-ban vettem részt Kirgizisztánban. Teljesen egyedül mentem, semmit nem tudtam a sportról, semmi rutin, csak a nyers paraszti erő. Az ottani 52 versenyzőből akkor a bronzéremért való harcig jutottam el. Azt elveszítettem, történetesen a kazahsztáni elnök fia ellen. Nem baj, mert ekkor döntöttem el végleg, hogy ezzel foglalkozni akarok. Jó döntés volt, mert az ezután következő Európa- kupát Párizsban, még ugyanabban az évben megnyertem. Történt mindez féléves gyakorlás után”

– emlékezik vissza Kitanovič Attila a kezdetekre. Saját súlykategóriájában, a 90 kilogrammosok között hét éve veretlen szlovákiai bajnok. 2021-ben Törökországban második lett a világkupán, ugyanabban az évben ismét Európa-bajnok.

A királykategória

Puha Pétert sokáig kellett győzködni, végül beadta a derekát és ő is nekiállt a versenyzésnek. Nem is akármilyen, hanem egyenesen az úgynevezett királykategóriában, a 125 kg pluszban. 2019-ben kezdett versenyezni, azóta mind a mai napig szlovákiai bajnok, 2020-ban az Európa-bajnokságon első, a világbajnokságon második helyezett lett. A sportágnak saját szabálykönyve van. A szabályok szinte teljes mértékben a birkózás szabályait másolják. Az ellenfeleket sorsolással választják a versenyzők, piros és kék oldal van, mindig a piros kezd, ami előnyt jelent, hiszen ő választja meg a bot fogását. Előfordul, hogy egy másodperc alatt eldől a verseny, de van, hogy percekig dúl a harc. A jelenlegi állás szerint, az oroszok és kirgizek után, hála a két lelkes lúcsi versenyzőnek, Szlovákia áll a világranglista harmadik helyén ebben a sportágban.

Rijád – 2019

A nem mindennapi sportág művelőinek váratlan fordulatokban is volt részük, amelyekre szívesen emlékeznek vissza. „Ilyen volt az International Camel Organisation rendezvénye Rijádban, ami nem más, mint egy teveszépségverseny, és hihetetlen érdeklődés övezi. Ide névre szóló meghívást kaptunk. Bécsből indult a repülőgép Kairóba. Ott mindenki leszállt az óriási gépről, csak mi ketten maradtunk Attilával és egy kicsit tanácstalanul tébláboltunk a Boeing fedélzetén. Majd jött a stewardess, ellenőrizte a repülőjegyünket és széles mosollyal az első osztályba invitált mindkettőnket. A Kairóból Rijádba tartó 11 órás repülőúton mi ketten ültünk a 250 férőhelyes repülőgépen” – meséli nevetve Puha Péter. Az ott-tartózkodás is élmény volt számukra. Rijád, bár Szaúd-Arábia fővárosa, nem annyira nyitott a turisták számára, mint például a sokkal ismertebb Dubaj. Ezért is ritkább látvány errefelé az európai fehér ember, pláne, ha több mint 100 kiló és 180 centiméter magas.

„Megtapasztaltuk, milyen lehet a sztárok élete. Nem egyszer lopakodnunk kellett, ha ki akartunk menni a városba, mert lépten- nyomon megállítottak, hitetlenkedve csodáltak. Minden étteremben tárt karokkal fogadtak, pénzt nem fogadtak el tőlünk, cserébe viszont az egész vendégsereg minket bámult, ámulattal figyelte, mennyit eszünk”

– emlékezik vissza a 125 kg pluszos Puha Péter, aki a filigrán, legfeljebb 160 centiméter magas helyiek közt valóban feltűnő jelenség lehetett.

Egyre népszerűbb

A sportág Szlovákiában is kezd lassan elterjedni és ismertté válni. Saját szervezete van és évente három selejtezőkörben választják ki a bothúzás válogatottjait, akiket a nemzetközi versenyekre neveznek. Nemzetközi népszerűsége egyre növekszik, a legutóbbi bajnokságon júniusban több mint 300 ezres közönség előtt zajlottak a versenyek Szibériában. Rövidesen kezdődnek a Nomád Játékok Törökországban, ahova Attila és Péter is meghívást kapott. A játékok óriási népszerűségnek örvendenek, az első ilyen rendezvényt Steven Seagal nyitotta meg pár évvel ezelőtt.

Szponzor nélkül nehéz

Mindketten egyhangúan állítják, hogy aki egyszer belekóstol, menthetetlenül a sportág rabjává válik, mindenkit csak buzdítani tudnak arra, hogy belekezdjen az edzésbe. „Bár egyszerűnek tűnik, de a test minden izomzatára figyelni kell, akár láb, akár derék, de természetesen a szorítás ereje a legfontosabb. Ha egy tapasztalatlan ember indulna neki a versenynek, egész teste sajogna másnap, sőt olyan izmai is, amelyekről nem is tudta, hogy léteznek” – mondják a bajnokok. Az étrend betartására is figyelni kell, a megfelelő fehérje- és szénhidrátbevitelre, bár a királykategóriában versenyző Péter nemes egyszerűséggel csak arra figyel, hogy a súlya ne csökkenjen 125 kg alá. Ahhoz, hogy állandóan jó formában tartsák magukat, heti többszöri, elsősorban erőnléti edzésre van szükségük. Az ehhez szükséges teret a lúcsi kultúrházban ingyen és bérmentve megkapják. A versenyekkel kapcsolatos kiadásokat (nevezési díjak, utazás, szállás) általában saját maguk fedezik, illetve az elért helyezések alapján, akár a pénzjutalommal járó díjakból is. Hogy megéljenek, mindketten az építőiparban dolgoznak, Puha Péter masszőrként és csontkovácsként is. Szponzoruk nincs, hiszen, bármennyire hihetetlen, alig tud valaki világra szóló sikereikről. Pedig ha valaki, ők már kiérdemelték a támogatást.