Bogyán az óvoda a legfontosabb

A járványt eddig sikerült különösebb gondok nélkül átvészelniük Bogyán, ám a tavalyi évet az a 7150 eurós támogatás „mentette meg“, amit a pénzügyminisztériumtól kaptak. Majd három részletben kell visszatérítenünk 2022 után. Fitos Zsuzsanna azt is elmondta, az óvodában nem kellett felmondaniuk az óvónőknek a vissza nem térítendő kompenzációnak köszönhetően. Az is jól jött, hogy a tesztelések során az állam 5 eurót fizetett vizsgálatonként. „Viszont ha a másik oldalt nézem, akkor a kormány ignorálja az önkormányzatokat, nem kezelnek minket partnerként, nem foglalkoznak a dolgainkkal“ – fűzi tovább a polgármester, majd példaként hozza fel, hogy amikor valamilyen ügyben információra, tanácsra van szükségük, akkor sokszor hiába érdeklődnek az illetékes állami szerveknél, s a pályázatok elbírálása is akadozik.

Rendbe kell rakni a kultúrházat

Az 1950-es években épült kultúrház felújítását folyamatosan végzik. Már sikerült kicserélniük a tetőzetet, illetve kifesteniük a nagytermet. „Viszont kilyukadt a kazánunk, ezért beadtunk egy fűtésrendszerre szóló pályázatot 21 ezer euró értékben az Envirofondhoz. A mai napig nincs visszajelzésünk arról, hogy egyáltalán elbírálták-e a kérvényünket” – mondja az önkormányzat vezetője, aki szerint ez azért jelent különös terhet nekik, mert már kifizették a pályázatírói munkát. A kultúrházra azonban szükségük van, például nagy sikerrel léptek fel itt a lakszakállasi színjátszók – míg a szülők jótékonysági estet is szerveztek már az óvoda javára.

Bogyán is jól látszik, hogy a kisebb falvaknál milyen nehéz előrelépni akár pár ezer eurós fejlesztések esetében is. Tavaly egy rossz állapotban levő utcát kellett kiaszfaltozniuk 34 ezer euróból, amely miatt banki hitelt kellett felvenniük, ezért jelent most a szokásosnál nagyobb anyagi problémát a kazáncsere. Ugyancsak az Envirofondnál pályáztak a halottasház tetőzetének, nyílászáróinak felújítására. A napokban derült ki, hogy hiába adtak be pályázatot a Bethlen Gábor Alaphoz a kultúrház padlózatának felújítására, így ezzel a fejlesztéssel még várniuk kell.

Bogya azon csallóközi falvak sorába tartozik, amelyeken keresztül vezet a 63-as első osztályú út. Míg a községi hivatalban beszélgetünk, folyamatos a motorzaj. Fitos Zsuzsanna meg is jegyzi, hogy a járvány első hullámakor, amikor szinte leállt az ország, nagyon furcsa volt számukra az út menti csend. „A szüleim mesélték, hogy amikor a a 60-as években megépítették a 63-as utat, az embereknek az volt a szokásuk, hogy vasárnap délutánonként kijöttek sétálni a szép új útra. Ezt ma már nem tudják megcsinálni” – mesélni mosolyogva, de az intenzív forgalommal kapcsolatban hozzáteszi, szerencsére nem gyakoriak a balesetek. Ugyan a megyei területrendezési tervben szaggatott vonalakkal szerepel az elkerülőút nyomvonala, annak megépítésére még évtizedekre lesz szükség. Forgalom ide vagy oda, a községháza előtti kicsi, jó hangulatú és néhány emlékművel ellátott és egy kanálissal szegélyezett parkban azonban akár átutazóban is megpihenhetünk.

Az óvoda a prioritás

2016-ban a Bethlen Gábor Alaptól kaptak 45 ezer eurót az 12 fős óvoda teljes körű felújítására. Egyelőre nincsenek kapacitásgondjaik, szeptembertől „teltház“ lesz az oviban, ám a környékbeli településekről is volnának érdeklődő szülők, ráadásul 2022 januárjától két bogyai kislány is betölti a három évet, akiket szeretnének beiratni az intézménybe. Fitos Zsuzsanna nagyon szívesen bővítené a férőhelyek számát, azonban ez nagy feladatot jelent. Ehhez meg kéne vásároli egy ingatlant, amelyet a jelenleginél nagyobb óvodának alakítanának át, míg a mostani helyszín „tökéletes hely lenne egy pici bölcsődének“. „Az óvodát óvni kell, mert ha szülők elkezdik máshova elvinni a gyerekeiket, akkor az elindíthat egy megállíthatatlan folyamatot” – szögezi le. A lakosság megtartására jó szolgálatot tesz a 22 önkormányzati lakásuk is, amelyek környékén szintén végeztek kisebb felújításokat, valamint a község játszóterét is bővítették. Távlati terv az egykori pékség épületének sorsa, amelyből közösségi házat szeretnének kialakítani.

Bogyának a 70-es évek óta nincs iskolája, ezért főleg a szomszédos Lakszakállasra járnak a bogyai gyerekek – a nagyobbak közül többen kerékpárral, a két község közti mellékúton. Hasonló a helyzet vallási élet terén is, mivel templomuk sincs, ezért a reformátusok Gellérre, a katolikusok Lakszakállásra járnak istentiszteletre, valamint misére.

Helyben csak néhány magánvállalkozó dolgozik, a bogyaiak rendszerint környékbeli nagyobb városi központokban, sőt, az utóbbi időben ingázóként Magyarországon és Ausztriában dolgoznak.

Testvértelepülések

A napokban fejezik be egy Interreg-pályázat elszámolását, amelynek köszönhetően Bogyán tavaly megszervezték a Barátság Fesztivált. Mindebben magyarországi Bakonysárkány volt a partnerük, illetve részt vett rajta a másik két testvértelepülésük is, a szintén magyar Dabronc, valamint a csehországi Bulhary. A pályázat során eszközvásárlásra is volt mód, így lett az önkormányzatnak saját sátra és sörpadjai, amelyeket ezentúl bármelyik rendezvényük során használni tudnak majd. Ezen felül a kultúrházban való beltéri asztalokat és székeket vettek.

Fitos Zsuzsanna úgy látja, a testvértelepülési kapcsolataik mára eljutottak arra szintre, hogy valóságos baráti körök alakultak ki. Ez annak ellenére van így, hogy Bakonysárkány és Bulhary képviselői és lakosai nem mindig tudnak egymás nyelvén vagy angolul, ezért sokszor a bogyaiak tolmácsolnak nekik.