Berti, hol vagy?

Több mint tíz évvel ezelőtt, egy szép napon rájöttem arra, hogy nekem semmi szükségem sincs egyetemi diplomára, szakképesítésre meg pláne. Ügyes gyerek vagyok, szép is, a lehetőségeim pedig korlátlanok. Miután így „megvilágosodtam”, viharos gyorsasággal otthagytam a Pozsonyi Komenský Egyetem történelem– latin szakát, hazautaztam Királyhelmecre, és nekiláttam, hogy megvalósítsam önmagamat. Ezután hét hónapig munkanélküli voltam, majd nagy keservesen sikerült elhelyezkednem a helyi kórházban. Mivel történelem–latin szakos, félig képzett egyetemistára itt is olyan nagy szükség volt, mint egy falat kenyérre, nem kell azon csodálkozni, hogy rövidesen a kórház portásfülkéjében találtam magam, ahol a segédportási funkció szép és kihívásoktól sem mentes kívánalmainak kellett megfelelnem. Berti, a főnököm – Isten nyugoztalja – már az első nap fölajánlotta, hogy bevezet a szakma rejtelmeibe. Mondta: „Na, öcsém! Van itt egy zöld gomb, azzal nyitod a sorompót. Érted?” Mondtam, értem. „Ez a másik, a piros. Ezzel meg lecsukod. Érted?” Mondtam, még ezt is értem. Bertin meg látszott, hogy nagyon elégedett azzal, hogy ilyen értelmes beosztottal hozta össze a jó sorsa. Aztán jött a mentőautó, én meg automatikusan nyúltam a zöld gomb felé, hogy felnyissam a sorompót. Ám a főnököm istentelen üvöltéssel csapott a kezemre: „Megőrültél?! Most léptél be, oszt mán nyúlkálsz?! Te még nem nyomogatsz, örülj, hogy figyelhetsz!” Ez a régi történet azért jutott most, majd tíz év távlatából az eszembe, mert elnézve egyes szlovákiai politikusok tevékenységét, az embernek óhatatlanul egyre gyakrabban támad az az érzése, hogy mindannyian jobban járnánk, ha a tisztelt házban is hoznának valamilyen határozatot, mely kimondaná, hogy az első egy-két ciklusban a hozzá nem értők nem csinálhatnák a törvényeket, csak figyelmesen nézhetnék azokat, akik ebben már egy kicsit jártasabbak. Nem tudom biztosan, de azt hiszem, hogy nem sokat veszített volna a világ, ha nemrégiben nem nyílt volna lehetősége az egyik honanyának arra, hogy az adófizetők pénzén egy álló hónapig azzal kísérletezzen, hogy vajon meg tud-e élni az itteni létminimum összegéből. Az se nagyon hiányzott volna nekem, ha nem jelentek volna meg pro és kontra nyilatkozatok azután, hogy egy másik „mélygondolkodó” azt vetette fel, hogy itt lenne az ideje megváltoztatni az ország himnuszának szövegét, mert most már az uniós csatlakozás után olyan jól élünk, hogy semmi okunk sincs a kesergésre. A munkanélküliek ezreinek élete is egyszerűbb lenne, ha nem nyomogatták volna a képviselők össze-viszsza a gombjaikat azon a szavazáson, amikor úgy döntöttek, hogy az állástalanoknak hetente kelljen bejárniuk a munkaügyi hivatalokba, hogy újra és újra elmondhassák, sajnos még most sincs munkájuk, hiába telt el egy egész hét a legutóbbi jelentkezésük óta. A legújabb, fáradságos munkával kidolgozott törvénytervezet nélkül is el lettünk volna néhányan, amellyel a válások feltételeit szigorítanák az illetékesek a jövőben. Rossz belegondolni abba, hogy erről a tanulmányról, ha csak valamilyen csoda nem történik, komoly emberek heteken át fognak vitatkozni, az adófizetők pénzén. Nem tudom, tudják-e, de a tervezetben olyan passzusok is találhatók, miszerint: „A házastársak kötelesek együtt élni, és hűségeseknek kell lenniük.” Meg, hogy „... a válásba bele kell egyeznie mindkét félnek, ez alól csak azok kivételek, akik legalább három éve külön élnek...” stb., stb. Bocsássák meg nekem, de ezek után úgy vélem, hogy talán nagyobb rend lenne az országban, és egy-két milliónyi közpénz is jobb helyre kerülne, ha az egykori főnököm, a Berti feltámadna haló poraiból, és alig koszos fehér köpenyében berontana időnkén a parlamentbe, hogy rácsapjon azon képviselők kezére, akik komolytalanul, kellő szakmai alázat nélkül végzik munkájukat, és aztán össze-vissza nyomogatják azokat a bizonyos gombokat. Rájuk is olyan szigorúan nézne, mint egykor rám, abban a kórházi portásfülkében, és egyesekhez így szólna rumocskától rekedtes hangján: „Te még ne csináld! Te csak figyelj!” Mondják meg, de őszintén, hát nem előbbre tartanánk?