Az utolsó Nátafalussy Zemplénben

A család egyik őse, Márk, Zemplén vármegye alispánja volt 1321-ben, Nátafalussy Benedek pedig a mohácsi csatában a megyei huszárok hadnagyaként vett részt. Nátafalussy Kornél premontrei rendi áldozópapot irodalmi munkássága tette ismertté.

Amikor beértem Nagytoronyára, Nátafalussy Elemér a szülőháza előtt várt. Miután letelepedtünk a kúriában, a hetvenöt éves öregúr a családjáról kezdett mesélni. Kiderült, nemcsak apai ágon büszkélkedhet nemesi ősökkel, édesanyja, Tokaji Nagy Ida is neves történelmi személyek leszármazottja volt. Tokaji Ferenc, az 1697-es kuruc felkelés vezetője, II. Rákóczi Ferenctől kapott nemességet. Adománylevelek, címerek, megsárgult fényképek kerültek elő, ám a régmúlt idők szereplőinél jobban érdekelt vendéglátóm sorsa. Nátafalussy úr édesapja a falu jegyzője volt a múlt század elején, a családnak földbirtoka és bányája is volt a községben. Nem sokkal a legkisebb fiú megszületése után Kassára költöztek. Miután ez a terület Csehszlovákia része lett, Nátafalussy úr édesapjának élete is rosszabbra fordult. Névtelen kis ruszin és szlovák községekben kellett dolgoznia, s miután nyugállományba vonult, kiderült, hogy „új hazájában” még nyugdíjra sem jogosult. A müncheni döntést követően javult a család helyzete, a fényképalbumban az ebből az időszakból származó képeken a házigazda testvérbátyja, Tamás, egy Podmanicky báróval mosolyog ránk. A „fölszabadulás” sajátságos választás elé állította a Nátafalussyakat: vagy órákon belül elhagyják berendezett kassai házukat és mennek, amerre látnak, vagy kitelepítik őket. Értelemszerűen az előbbit választották. A katonák csak a dargói hágóig kísérték őket, ott aztán sorsukra hagyták a menekülőket. ĺgy kerültek vissza a család ősi birtokára, Nagytoronyára. De szőlőjükbe, erdeikbe be se tehették a lábukat, örültek, hogy megtűrték őket a faluban. Kassán megkezdett tanulmányait a sátoraljaújhelyi gimnáziumban fejezhette be, később a pozsonyi Komenský Egyetemen szerzett történelem-magyar szakon tanári oklevelet. Szádalmáson és Szepsiben dolgozott, majd távúton marxizmus-leninizmust végzett. „Tudja, hamar nyilvánvalóvá vált számomra, hogy abban a rendszerben nem lesz könnyű életem ezzel a névvel és ilyen ősökkel” – magyarázza.

Eddig is sok furcsaságáról hallottam a szocializmusnak, egynémelyt magam is megtapasztaltam, de azt nehezen bírtam elképzelni, hogy egy Nátafalussy marxizmus-leninizmust oktat az esti iskolában a munkás-paraszt hatalom birtokosainak.

Elemér úr 21 évig a nagyidai magyar alapiskola igazgatója volt, majd a kassai úttörőközpontban tevékenykedett, végül nyugdíjazásáig a zsadányi iskola igazgató-helyettese volt. 1998-ban eladta kassai lakását, és visszatelepült Nagytoronyára. Szülőházába bevezettette a vizet és a villanyt, és gazdálkodni kezdett a családi birtokon, ám végül kénytelen volt eladni szőlőjeit. „Nem nagyon akaródzott a munkásaimnak dolgozni. Hiába fizettem meg őket, napnyugtakor nem egyszer úgy találtam rájuk a szőlőben, hogy egy kapavágást se tettek. Egyedül már nem bírom a munkát, inkább eladtam, amit lehetett. Csak némi erdő van még. Amióta itthon vagyok, vagy ötször törtek be hozzám, pedig az emlékeken kívül nincs más érték a házban. Még a családi bibliát is a templomnak ajándékoztam. Egyedül vagyok. Egyik lányom Németországban, a másik Ausztriában él. A feleségem meghalt, az unokák magyarul se tudnak. Kutyám sincs. A kutyáról gondoskodni kell, én meg el-eljárok kassai ismerőseimhez.”

Elmenőben még megmutatja a falakat díszítő ceruzarajzokat. Házigazdánk édesanyjának fiatalon elhunyt unokaöccse készítette őket, valamikor a századfordulón. Mint ahogy az öntöttvas kályhának, a nagymama üveges szekrényének és az angol íróasztalnak is külön története van. Vendéglátóm a kapuig kísér. Elnézem az udvaron az idős földesurat, a gyönyörű kis kúriát, a tokaji szőlőskerteket. Közben pedig a hallottak kavarognak a fejemben. Nátafalva, a családi bánya, reszlovakizálás, Podmanicky-huszárok, kitelepítés, marxizmus-leninizmus, pionírház...

S én még azt hittem, csak mostanság bolondult meg a világ.