Az EU kistigrisének születése

Az Európai Unióban az elmaradott régiók felzárkóztatására juttatott támogatások a mezőgazdaság után a második legnagyobb csomagot teszik ki. Míg azonban a legtöbben ezt nagy infrastrukturális beruházások megvalósítására fordítják, mondván e nélkül nem jönnek a beruházók, az írek más utat választottak.

A 3,7 millió lakosú ĺrország a nyolcvanas évek végén az EU egyik legszegényebb országa volt, 20% feletti munkanélküliségénél csak Spanyolország volt rosszabb helyzetben. A kormány nem talált kiutat, ezért 1987-ben a társadalom minden rétegét bevonta ennek keresésébe. Megoldásként teljesen átalakították az állam irányítását. A tevékenység nagy része partneri alapon működő ügynökségek kezébe került, ezekben az államigazgatási szervek csak egyharmados befolyással rendelkeznek. ĺgy a fejlesztési elképzelések finanszírozását jelenleg 10+1 ilyen ügynökség végzi. Az azóta szerzett tapasztalatokat úgy is összefoglalhatjuk, hogy az írek az uniós támogatást a beruházások helyett az emberek képzésére fordították. ĺgy az útjaik továbbra is döcögősek, viszont kialakult annak a lehetősége, hogy a gazdasági fejlesztés a legjobban jövedelmező iparágakra összpontosíthasson. Eredményként az ország a kilencvenes évek második felétől tartósan évi nyolcszázalékos gazdasági növekedést produkál. A munkanélküliség gyakorlatilag eltűnt, jelenleg 80 ezer szabad állás van, a becslések szerint az elkövetkező években évi 200 ezer munkahelyre kívülről kell embereket hozni. Ehhez azonban gyökeres szemléletváltásra volt szükség. Az ország 34 regionális közigazgatási egységre osztódik, ezek mindegyike tízéves, minden partner bevonásával készülő, fejlesztési terv alapján dolgozik. A közel félmillió lakosú Dublin-Központ egységben például a fejlesztési csoportok fokozatosan a következő öt témát választották ki maguknak:

- Mindent a polgárért;

- A polgárok alakítják városukat;

- A tanuló és művelődő város;

- Egészséges városban élünk;

- A vállalkozás munkát biztosít.

Az egyes témákon belüli aktivitásokat az állami költségvetés finanszírozza, a városok ehhez a projektmenedzserek fizetésének, illetve a munkacsoportok költségeinek fedezésével járulnak hozzá.

Az elmaradott régiók felzárkóztatására az úgynevezett partneri közösségi csoportok példáját mutatták be a Szlovákiából érkező látogatóknak. Ezek küldetése az volt, hogy kibővítsék az elsősorban a közüzemi infrastruktúra kiépítésére összpontosító helyi önkormányzatok, illetve a helyi problémáktól távol lévő államigazgatási szervek tevékenységét. Ilyen szervezetek az ország különböző pontján alakultak, később ezek hálózatba tömörültek, így ugyanis megfelelő partnerei lehettek az országos szerveknek. Egy közösségi csoport működésére az ország déli részén található Wexford 30 ezer lakosú kisváros példáját hozták fel. Itt különféle fejlesztési programokat valósítottak meg, de 1999-ben mégis úgy látták, hogy ezek még nem érték el a kívánt hatást, vagyis a körzet továbbra is elmaradottnak számít. Ezért ekkor újra, mindenki bevonásával áttekintették a teendőket és ennek egy 2003-ig szóló új program lett az eredménye. A program célcsoportjai elsősorban a valamilyen okból leszakadók voltak, 14 csoporton belül közel nyolcezer embert céloztak így meg. A programot a megfelelő állami ügynökség 2003-ig finanszírozza. Az utolsó fázisban kiértékelik és akkor döntenek a folytatásról.

Az Area Development Management nevű ügynökség ilyen alapon 38 elmaradott körzet partnerségi szervezeteivel dolgozik együtt. 1999-ig elsősorban az Európai Unió alapjai finanszírozták, 2000 óta azonban ezt az ír kormány vállalta át. Hat év alatt az így megvalósított programoknak köszönhetően 20 400 munkahely jött létre. Külön figyelmet szenteltek a hátrányos helyzetű csoportoknak, például 79 ezer gyermek fejezte be segítségükkel az alapiskolát. A partnerségek pályázati úton jutnak támogatáshoz, ennek összege 0,5 és 1 millió ír font közt mozog.