Az ágrendszerek összekötése támogatható, de nem mindegy, hogyan valósul meg

Két évvel ezelőtt, 2018-ban röppent fel először a hír, hogy az állam kis vízlépcsőket tervez építeni a Duna régi medrében, Dunacsúny és Szap között, a nyilvánosság, a szakértők és a környezetvédők bevonása nélkül. Ezt mondták a környezetvédők, és állításukat a vízügyi szakértők is alátámasztották. A politikusok tagadtak. Szlovákiai vízügyi szakemberek készítették el azt az elemzést, amely szerint a Duna régi medrében fenékgátakat építeni átgondolatlan, rossz elképzelés, mert szinte borítékolható, hogy az építkezés negatív hatással lesz a környezetre, az élővilágra, az ivóvízkészletre, az őshonos madár- és állatvilág már amúgy is jelentősen megtépázott élőhelyeire. A terv ellen petíció indult annak idején, amelyet több ezren írtak alá.

Stanislav Fialík, a bős–nagymarosi vízlépcsőrendszer építéséért és működtetéséért felelős kormánymegbízott elhamarkodott lépésnek nevezte a tiltakozást, mert állítása szerint nem létezik a Duna régi medrében építendő vízlépcsőkre vonatkozó tervezet. Hasonlóan reagált Érsek Árpád, a szaktárca akkori vezetője is.

Csölösztői találkozás

„Nincs magyarszka, vagy szlovenszka sztrana. Csak dunajszka sztrana van. Igenis, a Dunával kell foglalkozni, mert nincs magyar víz, meg szlovák víz, mint ahogy magyar hal, meg szlovák hal sincs, de van egy egységes víztér, a Csallóköz és a Szigetköz víztere, amit helyre szeretnénk állítani” – kezdte beszédét a 2019-es csölösztői nemzetközi szlovák–magyar tájékoztatási szemináriumon Baranyai Gábor, Bős– Nagymaros magyarországi kormánybiztosa. A már sokszor ismételt tájékoztatások mellett elhangzott két gyökeresen ellentétes vélemény is. Kertész József szigetközi vízügyi szakember szerint a főmeder ágrendszerrel szembeni 3-4 méterrel alacsonyabb vízszintjét csak úgy lehet orvosolni, ha fenékküszöböket építünk, nyitható, zárható nyílással, illetve hajózsilippel. Martin Mišík, a Szlovák Vízi Erőművek Bizottsága elnökségi tagja szerint viszont a vízlépcső a lehető legrosszabb megoldás, elsősorban árvízvédelmi szempontból, hiszen lassítja a víz folyását és elősegíti az üledékek lerakódását.

Nagyon sokan érdeklődnek, még többen érdekeltek és sokan foglalkoznak, akár laikusként, akár hivatalból a vázolt problematikával. A teljesség igénye nélkül megszólítottunk néhány személyiséget azok közül, akiknek sem a múltban, sem a jelenben és remélhetőleg a jövőben sem lesz közömbös ez a téma, és a minden szempontból való leghelyesebb megoldás keresése.

Július Binder, a bősi erőmű atyja: „A mai napig állítom, tartani kell magunkat az 1977-es megállapodásokhoz. A bősi erőmű eredeti projektje 4 kisebb fenékküszöb megépítésével is számolt a Duna régi medrében, amivel jelentősen emelkedne ennek vízszintje, de Szlovákia nem tartotta be a szlovák–magyar megállapodás erre vonatkozó részét.”

A négy küszöb jó lehet

Miklós László, Szlovákia környezetvédelmi minisztere 1998 és 2006 között:

„Ha ma kellene dönteni a bősi erőmű megépítéséről, nemet mondanék, mint ahogyan arra is, ha a mai lebontásáról lenne szó. Úgy gondolom, hogy a magyarországi vízügyi szakemberek is belátták, gazdasági szempontból hiba volt megsemmisíteni a már megépült nagymarosi részt is. Nem tartoztam az erőmű megépítését támogatók táborába, de az objektivitás érdekében tisztázni kell néhány dolgot. Amit ÖregDunának nevezünk, az utoljára a 14. században létezett, és ennek a meanderező folyamnak Csalló volt a neve, és a mai Csallóköz közepén kanyargott. Majd jöttek a Széchenyitervek a Duna szabályozásáról, kiegyenesítéséről. A jelenlegi elterelés mindössze 25 kilométer a Duna 2800 kilométeres szakaszából. Az elterelés természetesen befolyásolta a dunai halállomány élő és ívó területét, a felvízcsatorna kibetonozott kádja pedig befolyásolta a talajvíz szintjét, ám a hatása nem volt annyira radikális. Az eredeti terv szerint a körtvélyesi víztározónak egészen a dunakiliti duzzasztóműig kellett volna elérnie, de miután Magyarország elállt az eredeti projekttől, megbomlott az egyensúly, aminek az is a hozadéka, hogy kevés a víz a szigetközi ágrendszerekben. Ennek orvoslására a négy fenékküszöb megépítése valóban megoldás lehetne, hiszen megemelkedne az Öreg-Duna szintje, amivel elsősorban a túloldal, vagyis a Szigetköz vízgazdasága javulna jelentősen” – vallja az egykori miniszter.

Választás két rossz közül

A Pozsonyi Regionális Természetvédelmi Társulás (BROZ ) szerint a jelenlegi helyzetben már csak két lehetőségből lehet választani: az egyik rossz, a másik rosszabb. A környezetvédők általános véleménye, hogy ideális megoldás nincs. Illetve van, ha elbontanák az egész erőművet, és visszaállítanák az 1992 előtti állapotot, ami nem reális, hiszen az államnak milliós haszna származik az erőmű áramtermeléséből. „Az ágrendszer megsegítése csak a Duna folyó rovására valósítható meg a mai helyzetben. Szakembereknek kellene eldönteni azt, hogy beáldozzuk-e a Dunát azzal, hogy teljesen megváltoztatjuk a folyami mivoltját, vagy találunk más megoldást, hiszen többféle variáció létezik az ágrendszer megmentésére” – nyilatkozta Silvia Halková a BROZ nevében.

Pártolható az egybenyitás

Katarína Holubová, a Vízgazdálkodási Kutatóintézet folyami morfológiai és hidrológiai részlegének vezetője:
„Kormánybiztosi szinten megegyezés született arról, hogy mindkét érintett fél előterjeszti a SEA (Strategic Environmental Assesment – stratégiai környezeti felmérés) dokumentumát, amely lényege a régi Duna revitalizációjának részletes értékelése és a lehetséges variációk minősítése lesz. Magyarországon ezt széles körben tárgyalták, külföldi szakemberek bevonásával is, akik több lehetőséget is vizsgáltak. Nálunk semmi ilyen nem történt. Tulajdonképpen a mai napig nem tudni, ki és milyen szakvélemények alapján dolgozta ki azt a tervet, amely szerint 4 vízlépcsőt kellene építeni a Duna régi medrében. Ez a projekt a szlovák fél számára elfogadhatatlan, mert ezzel tönkretesszük az utolsó 40 kilométeres folyami Duna szakaszát. Ha ez megvalósul, tulajdonképpen további 4 víztározót hozunk létre, amelyek pár év múlva ugyanolyan gondot okoznak majd, mint a meglévő körtvélyesi. Az tele van mérgezettnek minősített üledékkel, ami óriási gondot okoz, mert szivárog a vízforrásokba, és tudomásom szerint nemcsak a gútori, hanem már a szemeti ivóvízforrást is veszélyezteti. A megoldást tárgyalások hoznák meg. Kölcsönösen tárgyalnunk kell ahhoz, hogy mindkét fél számára elfogadható konszenzushoz jussunk. A tárgyalás a legfontosabb. Pártolom a szigetközi és a csallóközi ágrendszer újraegyesítését, abban az esetben, ha lehetséges lesz, de biztos vagyok abban, hogy erre más megoldás is létezik, mint 4 fenékküszöb felépítése. Az ilyen döntés ráadásul szöges ellentétben áll nemcsak az EU víz- és természetvédelmi irányelveivel, hanem az árvízvédelmi szabályokkal is” – nyilatkozta a vízügyi szakember.

Üljenek közös asztalhoz!

Tuba Lajos, a somorjai Régió Fejlesztési Központ igazgatója:
„Jó megoldás most már nincs, de valamilyen megoldást találni kell. Tudni kell, hogy a Duna vízszintjével már a vízlépcső előtti korszakban is probléma volt. Az ágrendszert nemcsak a bősi erőmű tette tönkre, hanem elsősorban az ausztriai és németországi Duna-szakaszokon felépített vízlépcsők is. Az erőmű üzembe helyezése után, hogy ne száradjon ki teljesen az ágrendszer, lezárták a maradék pár átjárót és próbálták megszervezni az ilyenolyan vízpótlást. Nálunk ezt a doborgazi zsilip megépítésével próbáltuk megoldani. Azt, hogy évente májusban milyen vízmennyiséget lehet az ágrendszerbe engedni, a Vízgazdálkodási Vállalat kezelési szabályzata határozza meg. Az elején megvolt a pontos arány, hogy a Duna vízhozamának mennyi százalékát kell kiengedni az ágrendszerbe, amit különböző érdekcsoportok hatására folyamatosan csökkentettek. Mígnem elértük azt, hogy szinte már nincs is ártér, mert nem is lenne jó, ha az ártérben engedély nélkül épült hétvégi házakat elárasztaná a víz, hiszen nem tartották be a rendeletet, amely szerint a házakat cölöpökre kell építeni. A kivágott fákért pedig nem lehetne nagy teherautókkal bemenni az erdőkbe. A szigetközi megoldás jóval élhetőbb, ott kialakítottak egy kanyargó főágat, amely állandó mozgásban van. Ezt az állandó áramlást nálunk például keresztgátak megépítésével lehetne visszahozni, de nem ez az egyedüli műszaki lehetőség, több variáció is létezik, csak már lépni kellene ebben az ügyben. Minél előbb üljenek le a két ország politikusai egy közös asztalhoz és ha megvan az akarat, a megoldást is megtalálják” – bizakodik Tuba Lajos.

Nem a keresztgátakra

Martin Mišík, a Szlovák Vízerőművek Bizottsága elnökségi tagja:
„A keresztgátak építése a régi Duna medrében immáron 40 éve rezonál, ám mai szemmel nézve sem ökológiai, sem vízgazdálkodási, sem szakszerűség szempontjából nem felel meg az elvárásoknak, árvízvédelmi kihatása pedig kifejezetten veszélyes lenne. A tiszta folyóvíz napjaink legfontosabb vízgazdasági értékei közé tartozik. A Duna kavicsos aljzata, aminek hála a folyó jótékony hatással van a körülötte elterülő vízkészletre, ilyen építkezések esetében teljesen megsemmisülne. Megszűnne az áramlás, hordalékok halmozódnának fel, amelyek eltömítenék a meder alját. Ez az állapot jellemzi a bősi rezervoárt valamint a mellékágakat is. Ha megépülnének a vízlépcsők, ez az áldatlan állapot áthelyeződne a Dunába is” – nyilatkozta a vízi erőművek szakembere.