Asszisztensek segíthetik a romák felzárkózását

Remélhetőleg a kurzus elvégzése után sikerül munkát találniuk. Leginkább a helyi önkormányzatok vagy a járási hivatalok tarthatnak igényt a romaasszisztensekre, akik tanítani és ösztönözni képesek hátrányosabb helyzetben élő társaikat. A szerző felvételeA szervezés irányítását a Márai Sándor Alapítvány (MSA) vállalta, a képzés tananyagának kidolgozásában a társult intézmények, például a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem iglói központjának munkatársai is részt vettek. Hunčík Péter, a MSA igazgatója szerint ezek a tanfolyamok egyedülállóak Európában, a szervezők nem titkolt célja pedig az, hogy tapasztalatokat szerezzenek. Ha a végzősök beváltják a hozzájuk fűzott reményeket, a jövő évben folytatják a romaaszszisztensek képzését, és bővítik a tanfolyamokat.

Májusban három helyszínen, három különböző témában indult képzés: Iglón úgynevezett háztartási, Varannón iskolai, Rimaszécsen általános asszisztenseket képeztek a 7-8 hónap során. Különbözött a képzés nyelve is az egyes kurzusokon: Iglón és Varannón szlovák, Rimaszécsen magyar volt a tanítási nyelv. Valamennyi helyszínen 14-16 résztvevő kezdte meg a tanfolyamot, lemorzsolódás alig volt, az oktatók szerint egy-két kivétellel mindenki sikeresen levizsgázik. A helyszínek kiválasztását legnagyobb részben a helyi érdeklődés határozta meg. Fontos volt, hogy olyan jelentkezőket találjanak, akik végig kitartanak, mivel csak ebben az esetben lehet lemérni a tanfolyam sikerességét. A szervezők tartottak attól, hogy többen feladják, hiszen a tanfolyam szokatlanul hosszú ideig tartott, s a résztvevők túlnyomó többsége felnőtt, családos ember. Nem egyszerű minden második héten a családtól távol tölteni a pénteket és a szombatot. A kiválasztás minden helyszínen egyéni volt: a szervezők a helyismeretükre és a társult szervezetek segítségére támaszkodhattak. Akadtak olyan résztvevők is, akik már korábban elvégztek valamilyen kommunikációs tréninget, ezáltal biztosabb volt, hogy ezt a „tréninget” is befejezik. Néhányukat a járási munkaügyi hivatal ajánlotta. A kiválasztás fő feltétele a személyes motiváció, az elhivatottság volt.

Az iglói csoportba csak nők jelentkeztek: van köztük egyedülálló nő és többgyerekes családanya is. A kiválasztás során figyeltek arra is, hogy a résztvevők ne egy helyről érkezzenek. Stanislav Matulay, a csoport vezetője elmondta, hogy minden roma településnek megvan a maga jellegzetessége, gyakran teljesen más dialektusban beszélnek. Ennek megfelelően nemcsak iglói résztvevőket válogattak ki, hanem lőcsei és rudňanyi romákat is. Bár alacsony a műveltségi szintjük – legtöbbjük az alapiskolát sem fejezte be – a tizenhat jelentkező nemsokára befejezi a tanfolyamot. Valamennyien vállalták, hogy a tanfolyam után lakóhelyükön, saját közösségüknek adják tovább a megszerzett ismereteket.

Az első hatvan óra valamennyi tanfolyamon azonos: az önismeretet és a kommunikációs készséget fejlesztik. Az iglói csoportnál ezt követően a tanfolyam témájának megfelelő előadások következtek: amellett, hogy a résztvevőknek maguknak is el kellett sajátítaniuk a háztartásvezetés alapjait, azt is meg kellett tanulniuk, miképp adhatják át a megszerzett tudást. Megismerkedtek a pedagógia, a szociológia és a pszichológia alapjaival, s az elméleti órák mellett gyakorlati képzést is kaptak. A gyerekneveléstől, a szükséges higiéniai és egészségügyi szabályokon és a pénz beosztásán keresztül az egyszerű ételek főzéséig sokmindent tanulhattak. Voltak például olyanok, akik most láttak először konyhakertet, és itt ismerkedtek meg a káposztasavanyítás „tudományával”. Matulay bízik benne, hogy a kurzus elvégzése után a „diákoknak” sikerül elhelyezkedniük, mivel ez motiválóan hatna a környezetükben élő többi romára is. Tudásukra szerinte leginkább a helyi önkormányzatok, vagy a járási hivatalok tarthatnak igényt, mivel személyükben olyan alkalmazottakat szerezhetnek, akik tanítani és ösztönözni képesek hátrányosabb helyzetben élő társaikat, és állandó kapcsolatban lehetnek velük.

A varannói csoport oktatási aszszisztenseket képez. A csoportban vegyesen vannak férfiak és nők. A műveltségi szint ebben a csoportban volt a legmagasabb: többen letették az érettségi vizsgát, néhányuk a nyitrai egyetem iglói kihelyezett képzésén szociális munkásnak tanul. Az egyik résztvevő, Roman Goroľ a gimnázium elvégzése után egy ideig képesítetlen tanerőként a helyi alapiskolában tanított. Ezután egyszerű munkásként kereste kenyerét, amíg el nem bocsátották. Most 22 éves, két gyermek apja. A képzés elvégzése után újra iskolában szeretne dolgozni. Tudja, hogy sok roma gyerek szorul rá a segítségére, sokuknak nyelvi nehézségeik vannak, s gyakran az iskolában látnak először ceruzát. „A tanítóknak is szükségük van az asszisztensek segítségére, mert olykor megértetni sem tudják magukat a csak roma nyelven beszélő gyerekekkel” – mondja Roman. Szerinte a munkája nem csak az órákra korlátozódik majd. A roma családok ritkán tudják gyerekeiknek biztosítani az otthoni tanulást, ezért fontos, hogy a napközi otthonban megtanulják a leckét, megírják házi feladataikat. Otthon ehhez legtöbbször nincsenek meg a feltételek: nemcsak a gyerekszobák hiányoznak, hanem gyakran az asztalnál sem jut számukra hely. Roman azonban nem csak a gyerekekkel akar foglalkozni, tudja, hogy ha a szülők nem támogatják gyermeküket a tanulásban, a legfelkészültebb tanító sem érhet el jó eredményeket. Ezért a családokat is látogatnia kell, és biztatnia kell a szülőket arra, hogy taníttassák gyerekeiket, foglalkozzanak velük, vagy legalább ne akadályozzák őket a tanulásban. Tapasztalatait szülőfalujában, a Varannó melletti Čakľovceban szeretné kamatoztatni. Habár ott a tanulók mintegy 80 százaléka befejezi az alapiskolát, nagyon kevesen tanulnak tovább.

A harmadik helyszín a Rimaszombat és Tornalja között fekvő Rimaszécs. A mintegy 800 lakosú falucska felét a romák teszik ki. A kurzus résztvevői a bizonyítvány megszerzése után általános aszszisztensek lesznek. A többi helyszínhez hasonlóan itt is a pedagógia teszi ki a tananyag nagy részét, de tanulnak szociológiát, általános jogot, roma kultúrát és történelmet is. Ebben a csoportban az egészségüggyel is foglalkoztak: a résztvevők megtanulták az elsősegély alapjait, tudnak vérnyomást mérni és kezelni tudják a kisebb sérüléseket. Olga háromgyerekes családanya. Már a tanfolyam előtt is részt vett a falu kulturális életében, roma gyerekeket tanított táncolni, szavalni. A tanfolyam elvégzése után szeretne napközi otthont nyitni a roma gyerekek számára.

A tanfolyamokat, miután befejeződnek, decemberben egy konferencián szeretnék kiértékelni. Hunčík Péter szerint akkor válhatnak csak sikeressé, ha az abszolvenseknek sikerül elhelyezkedniük, és kamatoztathatják tudásukat. Ehhez azonban módosítani kell a törvényi felétételeket is, mivel Hunčík szerint a roma etnikum nem tud pozitív megkülönböztetés nélkül fejlődni. Egy olyan törvény elfogadását szogalmazza, mely előnyben részesítené a romákat a társadalmi élet több területén, például az oktatásban vagy a munkahelyszerzésnél. Ennek a törvénynek kellene tartalmaznia azt is, hogy az asszisztensi oklevéllel rendelkező romákat a szülőfalujukban alkalmazza az önkormányzat. Hunčík tervei szerint a közeljövőben mintegy ötezer, ötezerötszáz asszisztenst lehetne képezni, ami a roma közösség teljes átalakulását eredményezhetné. „Ilyen képzés nincs sehol a világon, Szlovákia érdeme lenne, ha sikerülne jelentősen javítani roma kisebbség helyzetén” – mondta Hunčík Péter. Tervének megvalósításához politikusok és újságírók támogatását kéri. A hétvégén a záróvizsga előtt álló csoportokat parlamenti képviselők, külföldi diplomaták és újságírók újabb csoportja látogatja meg. A program szervezői bíznak benne, hogy a látogatókat maguk a tanfolyamok befejezésére készülő résztvevők győzik meg a program fontosságáról. Ha ez sikerül, akkor akár már a jövő évben 500 romaasszisztenst képezhetnek Szlovákia több, leginkább rászoruló régiójában.