Aranyeső Győrből, ezüstkoszorú Ipolynyékről

Komárom. Szeptember 19-én kedves ünnepségre került sor a városházán. Bastrnák Tibor, a város polgármestere és Szabó Béla alpolgármester fogadta a helyi nyugdíjasklub négy tagját, akik részt vettek az idén Győrben megrendezett Európai Senior Játékokon. Švecné Vörös Ilona, Bangha Dezső, Csaplár Árpád és Hídvégi László azonban nemcsak résztvevője volt e jeles sportrendezvénynek, hanem összesen 6 arany- és 2 ezüstéremmel tértek haza. Ilonka és Dezső kétszer-kétszer nyert tollaslabdában és úszásban, László és Árpád pedig tollaslabdában, illetve kerékpározásban állhatott fel egyszer-egyszer a dobogó legfelső fokára. A két ezüstérem Dezső (úszás) és László (tollaslabda) nevéhez fűződik. A gratulációkat és az oklevelek átadását kötetlen beszélgetés követte, ahol a résztvevők felidézték a szép emlékeket és a sikerhez vezető utat.

Csaplár Árpád: „Ma is kerékpározom – akár 20 kilométert is naponta –, de ez csak közlekedés. Amikor megtudtam, hová megyek, kaptam a fiamtól egy igazán jó biciklit, és egy hónapig keményen edzettem. Meg is lett az eredménye: talán fiatalabb koromban sem értem el 40 km/órás sebességátlagot egy kerékpárversenyen…”

Bangha Dezső: „Bosszant, hogy az ezüstből is arany lehetett volna: csak rosszabb benyúlással lettem második. Mindenesetre megtapasztaltam, hogy ebben a korosztályban is keményen kell dolgoznia annak, aki dobogóra szeretne állni. Hogy milyen a nemzetközi mezőny, azt mi sem illusztrálja jobban, mint hogy a szabadkai Balla Laci bácsi – az egyik példaképem – 1919-ben született, de 10 perc alatt leússza a 400 gyorsot…”

Hídvégi László: „Nagy élmény volt, éspedig nemcsak a verseny, hanem a testvéries, meleg fogadtatás is. Meg néhány okos gondolat, amelyek a megnyitóbeszéden hangzottak el, például: Jobb a sportolás, mint az ápolás…”

Vörös Ilonka: „Távolról sem afféle »szabadidős« tollaslabda volt, hanem négyórányi kemény küzdelem. Meg is izzasztott rendesen: a kardiológusom, szegény, biztos a haját tépte volna… Még estem is egy óriásit, de feltápászkodtam és folytattam. Ja, és nem hagyhatom ki a visszaemlékezésből, hogy a szabadidő-program keretében Halásziban, a Mosoni-Duna partján is eltöltöttünk egy csodálatosan szép napot, természetesen szintén különféle sportjátékokkal.”

Nem sportolóként, de szintén érmesként vett részt az ünnepségen Deminger Ilonka; ő az Őszirózsa országos magyarnóta-verseny Ipolynyéken megrendezett VIII. évfolyamán lett második.

„A nyugdíjasklub elnöke, Kravec Magdika ösztönzésére neveztem, mert bár szeretek énekelni, versenyen még nem vettem részt. Nemcsak második helyemnek örülök, hanem annak is, hogy megtudhattam: mit vállalhatok e téren, hol állok a többiekhez képest. Versenyszámainkkal egyébként felléptünk a Duna TV-ben is. S mivel az ezüstkoszorús minősítés egyben működési engedély is, lehet, hogy most már kicsit komolyabb lesz a folytatás…”