Amikor ócskavasnak tűnnek még a csillagok is

Katona Lívia főorvosnő szerint az osztályon nemrégiben elsősorban ezért tartottak nyílt napot, hogy a lelki betegek érdekében lebontsák az előítéletekből épített válaszfalat.

Akik 1989 után feladták a harcot

Az 1985-ben létrehozott pszichiátriai osztályon elsősorban az Érsekújvári és a Komáromi járásból érkező betegekkel foglalkoznak. A szabad orvosválasztás azonban ma már bárkinek lehetővé teszi, hogy otthonától, ismerőseitől távolabb eső helyen forduljon szakorvoshoz. Az osztályon jelenleg több mint félszáz személyt kezelnek. A beteg állapotától függően – egyebek mellett – sokkterápiát, pszichoterápiát, zene-, fény- és munkaterápiát alkalmaznak. Az intézmény rendelőiben négy benti, valamint további három külsős orvos segítségével látják el az ambuláns betegeket.

„Sok olyan középkorú és idősebb betegünk van, akik a rendszerváltást követően már nem tudtak bekapcsolódni a társadalmi életbe, nem hittek tulajdon versenyképességükben, és lassacskán feladták a harcot. Az elmúlt tíz év alatt mintegy egyharmadával nőtt a pszichiátriai kezelésre szorulók száma. Nemcsak főorvosa vagyok az osztálynak, hanem rendelőintézetemben is több mint két évtizede foglalkozom a betegek panaszaival. Ez az életem” – mondja Katona Lívia pszichiáter. A szakorvos szerint a lelki betegség az egészségügyi panaszok egyike, ennek ellenére a pszichiátria az orvostudományon belül korábban mindig a sor végén állt. A helyzet az utóbbi években valamelyest javulni kezdett.

„Úgy szoktuk mondani, hogy ha ráteszek a kezemre öt kilót, azt még kibírja, a súly kétszeresétől a karomban ott belül valami elpattan, tizenöt kilótól pedig már eltörik. Mindegyikünk más testi és lelki teherbírással rendelkezik. Nem minden lelki betegséget befolyásol a környezetünk, ezek mintegy fele genetikai adottságoktól függ. A láz és a különféle műszerekkel kimutatható betegségek érzékelhetőbbek, tehát kezelhetőbbek is. Ha a testi panaszokkal orvosokat járó páciens leletei negatívak, képzelt betegnek tarthatják a komoly lelki gondokkal küzdő hozzátartozót is. Ezzel szemben például Japánban a krónikus fáradtság diagnózisával a beteg rokkantnyugdíjra jogosult” – jegyzi meg a főorvos. Zuzana Záhoráková szociális nővér bemutatja a két épületben található intézményt, beavat a lakók mindennapjaiba.

Kihűlt világok zárt osztálya

„E világ nem az én világom, csupán a testem kényszere” – írja Pilinszky János Kihűlt világ című versében. Az intézmény zárt osztályán a lakók tekintetéből ez az életérzés köszön vissza. A költőnél maradva: „mint tetejébe hajított ócskavasak, holtan merednek reményeink, a csillagok”. Egy alig húszéves fiatalember mozdulatai sugallják ezt. A bejárati, fehér rácsos ajtó melletti fapadon ül. Szikár teste előregörnyed, hosszú haja arcába omlik. Éppúgy nem érzékeli a jelenlétünket, mint az a kicsit távolabb álldogáló, harmincas éveiben járó asszony, akit magányából a nővér kulcszörgése sem zökkent ki.

A zene- és fényterápiás termekben, majd az ebédlőben járunk. A betegek a napot odalent, a pincében hajnali hat órakor, tornával kezdik. „Gyógyításuk során lankad a mozgásuk, egyesek elhíznak, ezért állandóan mozgásra ösztönözzük őket. Sétálni, sportolni bőven van lehetőségük a kórház parkjában vagy a sportpályán” – mondja Zuzana Záhoráková. Hetente kétszer van zeneterápia, beszélgetéssel; egy hangulatos teremben ezoterikus, relaxációs és komolyzenét hallgatnak.

A jobb állapotban lévők munkaterápián vesznek részt, kézimunkáznak, fából játékokat, csodás dísztárgyakat készítenek, művészien festenek. A betegek között több a nő, a jelenleg kezeltek közül tizenöten, olykor többen is részt vesznek a foglalkozásokon. „Volt olyan betegünk, aki gyönyörűen rajzolt, de bármilyen méretű lapot tettünk elé, mindig ugyanazt a tájképet vetette papírra. Egy szkizofréniában szenvedő asszony a festményeiben is megjelenítette bonyolult lelki világát. Munka közben megnyílnak a betegek, van úgy, hogy többet megtudunk róluk, mint amennyit korábban, a kezelések során hajlandók voltak elárulni a gondjaikból” – tudjuk meg Gita Kraslanová munkaterápiás nővértől.

A kezeltek között olykor családtagok, rokonok váltják egymást. Volt, hogy egyszer egy nő testvérét majd gyermekét is kezelték. A szakemberek szerint ők már jó úton haladnak, hiszen önpusztítás helyett inkább az orvosi segítséget választották, majd – saját példájukból kiindulva – családtagjuknak is ezt a megoldást ajánlották. „Az egyik idős hölgy az itt megkezdett gobelint hazavitte befejezni, majd visszahozta, hogy – hálája jeléül – az intézménynek ajándékozza. Rendszeresen börzét rendezünk a munkákból, a pénzen újabb alapanyagokat vásárolunk” – teszi hozzá Valéria Zimulová munkaterápiás nővér.

Ne maradjanak egyedül a depresszióval

„Ma már lényegesen többen keresnek fel bennünket, mint korábban. Naponta 16-17 óráig tömve van a rendelőnk. A legtöbben megpróbálják titokban tartani, hogy kezelésre szorulnak, és tanácsoljuk is nekik, hogy amíg lehet, így tegyenek. A pszichés gondokkal küzdő ember gondjai miatt nem egyszer a munkahelyét is elveszti. Amint a beteg szakmai környezete tudomást szerez a kezelésről, máris másképpen tekintenek rá” – tér rá a lelki betegség egyik, ugyancsak nehezen „kezelhető” területére Katona Lívia. A betegnek komoly megpróbáltatást jelent az újbóli társadalmi beilleszkedés. A kórházi kezelést követően, ambuláns rendelések során követik figyelemmel az állapotát, normalizálják a gyógyszeres kezelését.

„Más egészségügyi panaszok esetében sem mondható százszázalékosnak a gyógyulás. Lényeges, hogy a megfelelő értelmi és érzelmi intelligenciával rendelkező pácienssel továbbra is együttműködjünk, és az állapotában bekövetkező sikeres javulást hosszú időre, tartósan stabilizáljuk” – vallja a főorvos.

A kezeltek negyven százaléka depresszióban szenved. Ha az agyban keletkező biokémiai hibáról van szó, a beteg a legnagyobb jóakarattal sem tudja befolyásolni az állapotát, kezelésre szorul. Más, amikor valamilyen súlyos trauma, haláleset, munkahely elvesztése, nyugdíjazás következményeként lép fel enyhébb vagy súlyosabb depresszió. Bizonyos – elfogadható és tolerálható – idő elteltével a beteg saját erőből vagy pszichológus segítségével talpra tud állni. Ha azonban súlyosbodik az állapota, a szakember szerint jobb, ha felkeresi a pszichiátriai rendelőt.

Katona Lívia osztályvezető főorvos látogatásunkkor többször hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a beteg időben kérje a kezelést, ne csak akkor, amikor már nagyon nagy a baj. Érdemes szembeszállni az előítéletekkel, a lelki betegnek és hozzátartozójának meg kell tanulnia szégyenkezés nélkül segítséget kérni és elfogadni azt.