Ajándékozzunk ingatlanadót?

Az Új Szó március 5-i számában a Szülőföldünk című melléklet első oldalán közli Leczo Zoltán Ajándékozzunk ingatlanadót című jegyzetét, mely a Királyhelmecen, illetve a város önkormányzatában kialakult tarthatatlan (?) helyzetre mutat rá. A helyi önkormányzati képviselők többségének úgymond nem sikerült megszavazni az ingatlanadó kivetéséhez szükséges helyi érvényű rendeletet. A sikertelenség azt jelenti, hogy a város kasszájába pár millió szlovák koronával kevesebb folyik be. Ismerve a keleti régiók helyzetét, ez nem elhanyagolható összeg. A helyzet azonban nem reménytelen, legalábbis szerintük. Nem kell ide rendelet. A lakosok majd önkéntes alapon összedobják a hiányzó pénzt, és ajándék formájában kerül a város kasszájába.

Csak meg kell őket szólítani, és készségesek lesznek. ĺgy érvelnek ők. Mert ez ám a demokrácia magasabb fejlődési foka, ahol a polgár nem valamilyen rendelettel, befizetési csekkel „megerőszakolva“ fizeti be a reá kivetetet adót, hanem magától, meggyőződésből. Majd a szakemberek eldöntik, hogy ezt az ún. önkéntes adófajtát törvényileg milyen adókategóriába sorolják.

Ilyen esetek is előfordulnak az immár lassan két évtizede alakulgató demokráciánkban. Mert azért alakulgatunk...

Leczo Zoltán is leírja, elemzi, hogyan is jutottak a dolgok idáig. A helyzet általában mindig a négyévenként megtartandó helyhatósági választásokkal, illetve ezek előtt kezdődik. Kapósak, divatosak lettek az önkormányzati tisztségek, mind a polgármesteri, mind a képviselői poszt. Megszerzésük a helyi hierarchia szintjén rangot és egyéb előnyöket jelent(het). A legtöbb helyen ezekre a posztokra van jelölt éppen elég. Ez nem is lenne baj. Minél nagyobb a választék, annál jobban érvényesül(ne) a demokrácia intézménye a helyi közéletben. Hogy sokan közülük hol voltak eddig, mi említésre méltót csináltak, esetleg mit tettek le a köz asztalára, az ilyenkor vajmi keveset érdekli az embert, főleg a választópolgárt. Pedig ezekre a posztokra készülni kellene, megnyilvánulni a helyi közélet valamely területén. Ismerni kell(ene) szűkebb pátriánk minden négyzetméterét, a településen belül élő emberek mindennapi gondjait, bajait, nem utolsósorban az önkormányzatiság működésének legalapvetőbb elemeit.

Ez a fejlettebb demokráciákban így működik. Nem is rosszul.

Aztán egy kis gyomortágító étel és lélekmelegítő ital után elhisszük az új megváltójelöltnek, hogy megválasztása esetén az most már mindig így lesz. És ez a folyamat sok helyen négyévenként ismétlődik. Aztán fokozatosan elmarad az ingyengulyás, az ahhoz járó lélekmelegítő. Aztán az új választások közeledtével új remény fénye villan. Az odakerülés esetén, ahogyan Leczo Zoltán is írja, osztani kezdenek bennünket. Mieinkre, tieitekre, egyenlőkre és még egyenlőbbekre, esetleg a köz javát akarókra, akiknek pedig esetleg valamiről más a véleménye, a köz fejlődése gátlóira.

A polgár meg ebben a forgatagban kapkodja a fejét, lassan rájön, hogy ismét átrázták, jól kibabráltak vele. Közömbössé válik a köz dolgai iránt. Ez a közöny aztán nagyon kedvez azon negatív jelenségek kialakulásának, melyekkel településeink nap mint nap szembesülnek. Hogy melyek azok, ki-ki maga döntse el. A közelmúltban évértékelő gyűlés zajlott az egyik településen. Olyan részletesen és mélyen elemezték (számokkal és egyéb mutatókkal alátámasztva) a helyi közösség további fejlődésének irányát, hogy a jelenlévő magas rangú vendégek is elismerően bólogattak. Mint mondták, ők is ritkán találkoznak helyi szinten ilyen magas szintű, reális elképzelésekkel, és ezek megvalósításához szükséges részletes elemzéseket. Igen ám, de ezeknek a szép terveknek, elképzeléseknek a megvalósítását azok az ellentétek, feszültségek gátolják, melyek kívülről és belülről is megosztják a kivitelezésükhöz szükséges erőt, nem utolsósorban az energiát. Mondta is az egyik felszólaló: ahány ember, annyi nézet, nem vagyunk egyformák, de a közös tenni akarás összeköt bennünket. Hát igen, a szép programot sikerült közösen kidolgozni, a megvalósítás már nem sikerült a fentebb leírt okok miatt. A vesztes pedig a helyi közösség. Sok baj van még a helyi demokráciákkal. Sok helyen csak nem akar betörni falvainkba, sem annak vezetése, sem pedig lakosai nagy részének gondolatvilágába. Jó lenne néha elgondolkodni ezeken a dolgokon. Még Királyhelmecen (esetleg máshol) is. Főleg a lakosoknak. Hogy választott képviselőik ne nézzék őket levegőnek. De ez már az ő dolguk, hiszen ők választották őket. Németh Géza, Alistál