A színvonalat tartva igyekeznek takarékoskodni

Az ingatlaneladásokból befolyt pénzből modern ultrahangos és röntgenberendezést vásároltakSzőcs Hajnalka felvételeMária Jarošovát akkor ideiglenesen bízták meg addigi igazgatói teendői végzésével, ám neki is lehetősége volt részt venni a kórházigazgatói poszt betöltésére kiírt pályázaton. Végül egyedül pályázta meg a posztot, amelyet 1998 áprilisa óta betöltött, és meg is nyerte a pályázatot.

Jarošová asszony mindjárt a bevezetőben megjegyezte, jóval több tervük van, mint amennyiről ma konkrétan beszélhetnek, ugyanis egyelőre nem lenne helyes olyan elképzelésekről beszélni, amelyek az állandóan változó szabályok vagy a költségvetési akadályok miatt végül nem valósulhatnak meg. Amit már ma el lehet árulni, az az, hogy az onkológiai osztályt megszüntetnék, ugyanakkor az eddig ott kezelt betegeket továbbra is a sellyei kórházban helyeznék el. „Az onkológiai osztályon 20 ágy áll a betegek rendelkezésére, de az utóbbi évek statisztikája alapján szerencsére ez a kapacitás csak ötven százalékban volt kihasználva. Ám az itt lévőknek is csak a fele részesül kemoterápiás kezelésben, a többiek már a betegség olyan stádiumában vannak, hogy csak a fájdalmaikat tudjuk csillapítani morfininjekciókkal” – szolgál magyarázattal Mária Jarošová. „Azt gondoltuk, ezeknek a betegeknek nem kell feltétlenül külön klinikai osztályt fenntartani, rákos megbetegedésük fajtája szerint a megfelelő osztályokon, például a nőgyógyászati, a sebészeti vagy a tüdőosztályon is feküdhetnek. Itt kezelhetné őket a kemoterápiás szakorvos, aki továbbra is megmaradna a kórházban. A végső stádiumban lévő betegeket pedig más osztályon is el tudjuk helyezni, ahol a megfelelő ellátást megkaphatják. Úgyhogy a páciensek nem éreznék meg, hogy a klinikai onkológiai osztály megszűnne. Az osztályon alkalmazott nővérek számára pedig a kórházon belül tudnánk munkát kínálni, az osztály megszüntetése nem jelentené alkalmazottak elbocsátását.” Az igazgatónő egyik további terve a patológiai, vagyis a kórbonctani osztály megszüntetése. „Mi itt főleg sejttani és szövettani vizsgálatokat végzünk, a boncolások száma nagyon kevés. A patológia épülete viszont nagyon leromlott állapotban van, a berendezés is felújításra szorul, ami jelentős beruházást igényelne. Ezért úgy gondoltuk, hogy a patológiai szolgáltatásokat a galántai kórházban végeztetnénk, ahol megfelelőbb épületben, a higiéniai előírásoknak megfelelő környezetben, modernebb felszereléssel tudják végezni ezt a munkát.” Egy további terv a véradóállomás létrehozása a vágsellyei kórházban. A városban régebben működött ilyen, ám amikor beindult a galántai járási kórház, a véradóállomást odahelyezték. „Nem komplett transzfúziós állomást akarunk, csak a vérátvételt végeznénk itt, a vért azután feldolgozásra az újvári vagy más kórházba küldenénk, onnan a feldolgozott vért kapnánk vissza, amit itt tudnánk raktározni és felhasználni. Vagyis a régiónkból érkező önkéntes véradók vérét ennek a régiónak a páciensei kapnák” – magyarázza az igazgatónő. A gazdasági vetületet Török Tamás gazdasági igazgatóhelyettes írja le: „Jelenleg, ha egy páciensnek az operációhoz, vagy az operáció utáni kezeléshez vérre van szüksége, a galántai, az újvári vagy a lévai kórházból vagyunk kénytelenek megvásárolni. Amellett, hogy egy félliteres vérkonzerv ezerötszáz-ezerhatszáz koronába kerül, a szállítási költségek is nagyon magasak, hiszen a vért mentőautóval szállítjuk, ami kilométerenként 18 koronás kiadást jelent. Előfordult, hogy a környező kórházakban éppen nem volt megfelelő vér, és mi fél liter vérért egészen Rimaszombatba küldtünk mentőautót. Csupán a vérvásárlás és szállítás évente 2,5 millió korona kiadást jelent a kórháznak. Ha mi itt létrehozzuk a véradó állomást, akkor azok az önkéntes véradók, akik a mi régiónkból ma Nyitrára vagy Galántára járnak vért adni, ide jönnek. Ha több vér gyűlik össze, mint amennyire a kórháznak éppen szüksége van, akkor el is adhatunk belőle, ez is bevételt jelent.” Az igazgatóhelyettes azt is elmondta, hogy az olyan megtakarítási intézkedéseket – például a feleslegessé vált ingatlanok eladása, a kihelyezett rendelőintézetek privatizálása, vagy a létszámleépítés –, amilyeneket manapság más kórházakkal kapcsolatban hallani, a sellyei kórházban már az előző öt évben jórészt megoldották. Megszabadultak például a Galánta Hody városrészében álló épülettől, ahol valaha pszichiátriai központ működött, aztán a selylyei kórház „örökölte meg”, de hoszszú éveken keresztül kihasználatlanul állt. „Ez az épület évente négyszázezer korona kiadást jelentett a kórháznak, mert őriztetni kellett, adót és egyéb illetéket kellett utána fizetni, ugyanakkor az épületben semmilyen tevékenység nem folyt. A város vásárolta meg. Megszabadultunk a negyedi egészségügyi központtól és az ottani szolgálati lakásoktól, eladtuk a vágsellyei főutcán lévő, feleslegessé vált ingatlant. Az ilyen értékesítésből befolyó pénzt fejlesztésre tudtuk fordítani, modern röntgenberendezést és ultrahangos vizsgálókészüléket vásároltunk” – tájékoztatott Török Tamás. Van még egy épülete a kórháznak, amelytől szeretne megszabadulni, mégpedig a kórházépülettel szemben álló ház, amelyben korábban az Általános Egészségbiztosító fiókja működött, de már évek óta üresen áll. Erre is akadt vevő, sőt már az adásvételi szerződést is megkötötték, de kiderült, hogy a vevő a megszabott időn belül nem képes kifizetni a vételárat, így a kórház a törvényből adódóan kénytelen volt felbontani a szerződést. Most újabb pályázatot kellene kiírni az épület eladására, de ahhoz újból fel kell becsültetni a mostani értékét. A becslés sem olcsó dolog, ráadásul az is bonyolítja a helyzetet, hogy január óta a kórház kezelője a Nyitrai Megyei Önkormányzat, tehát az ingatlannak is a megye tulajdonában kellene lennie, ugyanakkor a megyei hivatal még nem írta alá a sellyei kórház átvételéről szóló delimitációs protokollt, tehát a szóban forgó épületet sem vette át.

Az utóbbi évek racionalizációs intézkedései során a vágsellyei kórházban az alkalmazottak számát is olyan mértékben csökkentették, hogy további elbocsátások nem jöhetnek számításba. Csökkentették a mentőautók számát is, a korábbi húsz kocsi helyett ma tizenkettőt üzemeltetnek. További megtakarítást jelenthet a kórháznak a saját energiatermelés. Az öt évvel ezelőtt felújított kazánházba ugyanis olyan modern fűtőberendezést építettek be, amely villamos energia termelését is lehetővé teszi. Igaz, hogy még körülbelül négyszázezer koronás beruházásra lesz szükség ahhoz, hogy az energiatermelést beindíthassák, de azután az évi 2 millió koronát kitevő villanyenergia-fogyasztás 30 százalékát saját forrásból tudnák fedezni. Energiamegtakarítást jelentene az is, ha javítanák a több mint harmincöt éves épület hőszigetelését, az ablakokat is javítani, cserélni kellene, csakhogy ez olyan jelentős kiadás lenne, amire a jelenlegi gazdasági helyzetben nincs lehetőség, erre valószínűleg európai uniós alapokból fog kelleni támogatást szerezni. Akadnak a kórházépületben olyan hiányosságok is, amelyek a látogatónak is szembeötlők, például az illemhelyen nem működik a vízcsap. Ezért azonban nem a kórház vezetői, hanem a kórházba látogató emberek a felelősek. „Ha reggel megjavítjuk a vízcsapot, délutánra már ellopják az elzárót, de nemcsak azt, hanem vécéülőkét, lehúzót és hasonló dolgokat is lopnak. Tudom, ez a kórház imidzsét rontja, de sajnos nem vagyunk olyan gazdagok, hogy hetente öt elzárót szereltessünk egy vízcsapra” – panaszolja az igazgatónő „Előfordul, hogy a tűzoltó-berendezést, vagy a tűzcsapszekrényből a tömlőt is ellopják. Mi pedig hatalmas büntetést fizethetünk, ha jön egy tűzvédelmi ellenőrzés és ilyen hiányosságokat állapítanak meg.” Sajnos egy kórháznak még ilyen gondokkal is küzdenie kell.