A szesztai három torony

A nagyszalánci gödörből mi mást is kívánhatnánk neki mint azt, hogy egy verőfényes héjás napon saját autóján, inkognitóban induljon el Pozsonyból Tiszacsernyőbe, tartsa be a közúti szabályokat, saját rendőrei által állíttassék meg huszonhárom alkalommal, s ha véletlenül nem kap epeömlést, időben érjen oda.

Minden baljós jel ellenére megérkeztünk Szesztára, mely település mellett a Kassa felé igyekvők általában úgy elszáguldanak, hogy figyelembe sem veszik, pedig ez a közel nyolcszáz éve létező Kanyapta menti falu megérdemelné, hogy észrevegyék. Bűdi László szesztai polgármester elmondta, falujában most mintegy nyolcszáz ember él, a statisztikai adatok szerint 70 százalék a magyar, 30 pedig a szlovák nemzethez sorolja magát, köztük számosan olyanok is, akik egy szót sem tudnak szlovákul. A felvidéki mély magyar nemzeti érzés Szesztát sem kerülte el, hiszen a lakosság nemzetiségi arányának épp az ellenkezője mutatkozik meg az iskolában: a harmincöt gyermek közül mindössze 8 jár a magyar, 27 pedig a szlovák osztályokba. Az óvodában ez az arány még 50–50 százalékos, de várhatón az iskolaválasztás idejére a magyar szülők majd pragmatikusan gondolkodnak, és többségükben szlovák iskolába adják csemetéjüket, hadd érvényesüljön az a gyerek. Kérdésemre, hogy a szülők gyermekeikben miért tagadják meg a magyarságukat, a polgármester így válaszolt: A szülők nyilván úgy vélekednek, hogy a szlovák iskola elvégzésével a gyermekük majd könnyebben érvényesül az életben. A valóság azonban egészen más, elég csak ebben a faluban körülnézni, s nyilvánvalóvá válik, hogy mennyi magyar iskolát végzett ember vált elismertté a társadalomban, mennyien érettségiztek vagy szereztek diplomát. Sajnos több esetben is előfordult már, hogy olyan értelmiségi szülők, aki magyar iskolába jártak, szlovák iskolába íratták a gyereküket. A másik tényező, ami befolyásolja a szülők döntését, vélhetőn Kassa közelsége, sokan attól is tartanak, hogy a magyar embert a munkahelyén esetleg diszkriminálhatják. Higygye el – mondja a polgármester, nagyon sok félelem él most is az emberekben. A vasmű közelsége egyrészt áldás, mert most US Steel néven munkát ad az embereknek, és a keleti országrész többi településéhez képest Szesztán alacsony a munkanélküliség, másrészt pedig átok, mert elveszi az ingadozó magyarok nemzettudatát. A vasmű közelségének másik negatív oldala az, hogy keleti széljárás esetén füsttel szennyezi be a völgy levegőjét, s a térségben, így Szesztán is magasabb a légúti betegségekben szenvedők száma, mint a tisztább levegőjű tájakon. Sem az US Steel, sem az elődei nem fizettek kártérítést a levegő szennyezéséért, az ő adataik szerint a szmog értéke miden mérés alakalmával az előírt normákon belül maradt. Ezen mérési eredményeknek a Kanyapta mentiek nem nagyon hisznek – mondta Bűdi László, ezért a környékbeli falvak, együttműködve a magyar oldalon található testvértelepülésekkel, saját méréseket végeznek, amit majd összehasonlítanak a cég méréseivel. Nagy a valószínűsége, hogy a két eredmény erősen eltér majd egymástól.

A polgármester arról is tájékoztatott, hogy Szeszta lakosságának mintegy 50 százaléka református, 30 pedig római katolikus, a fennmaradó 20 százalék görög katolikus. Isten igéjét mindhárom templomban magyar nyelven hirdetik. A templomok közül legrégebbi az eredetileg kora gótikus stílusban épített Nepomuki Szent János római katolikus templom, alapjainak lerakását az 1300-as évek legelejére teszik. 1755-ben építették a kálvinista oratóriumot, majd 1867–1869 között a késő barokk stílusú református templomot. A harmadik felekezet a 19. század elején felépített Palást Takaró Boldogasszony görög katolikus templomot látogatja. „Jól megférünk egymás mellett” – mondja Szeszta első embere, s mindannyian büszkék vagyunk arra, hogy messzire ellátszik a szesztai három torony.

Szeszta kulturális életéről szólva Bűdi László elsősorban a harminc éve működő női éneklőcsoportról beszélt, az asszonyok a próbáikon csigatésztát is készítenek, árából kiegészítik az együttes működéséhez szükséges anyagiakat. Az énekesek mellett négy éve újraalakult Abosi Sándor vezetésével a színjátszó csoport is, rendszeres bemutatóikkal, összeállításaikkal színesítik a falu ünnepnapjait.

A település polgármestere a falu legnagyobb gondjai között az infrastruktúra hiányát jelölte meg, különös tekintettel a vezetékes ivóvízhálózat és a csatornák megépítésére. Az egyre nagyobb mennyiségű szennyvizet gyakorlatilag nem tudják kezelni, tagadhatatlan, hogy szennyezik mind a környezetet, mind pedig a talajvizet. Mivel a falu közigazgatási területén nem folyik át olyan patak, amely akár a már megtisztított szennyvizet is befogadhatná, ezért más irányba kellett kutakodni. Másrészt pedig – mondta – egy ilyen kis település, mint Szeszta, önerőből csak nagyon nehezen jutna akkora összeghez, amekkora ezeket a beruházásokat takarná, ezért hozta létre nyolc falu, Szeszta, Komaróc, Buzita, Reste, Alsólánc, Perény, Him és Felsőlánc a Kanyapta Menti Településtársulást. A mikrorégió vezetői hét fő tevékenységi körben határozták meg a kistérségi társulás alapvető feladatát, úgymint: 1. Területfejlesztési tervezet, 2. A szociális infrastruktúra fejlesztése, különös tekintettel az alapiskolák felszereltségének javítására, 3. A környezet minőségének javítása, ezen belül az ivóvízhiány pótlása, a vidék ökológiai állagának megvédése, 4. A határ menti együttműködés fejlesztése a közeli magyarországi falvakkal, 5. Új munkahelyek megteremtése, 6. A mikrorégió kulturális és sporttevékenységének összehangolt fejlesztése, 7. A környezet- és természeti adottságok kihasználása.

Korábban Bűdi László már említette, hogy az önkormányzatnak legnagyobb problémát a falu ivóvízzel való ellátása jelenti, most már nagy valószínűséggel állíthatja, hogy az elkészült tervezetek szerint vizet a somodi-kassai fővezetékből kapnak majd oly módon, hogy Buzita térségében felépítenek két darab, egyenként 2500 köbméteres víztárolót. Hasonló megoldást találtak a szennyvíz elvezetésére és tisztítására is, a központi szennyvíztisztítót Reste közigazgatási területén, a Kanyapta-patak mellett építik meg.

Szesztán a szlovákiai átlagnál alacsonyabb a munkanélküliség, 10 százalék körül mozog, ami arra utal – mondta a polgármester – hogy a lakosság is viszonylag rendezett anyagi körülmények között él. Ennek ellenére a fiatalság jelentős része nem alapít családot, nem újul meg a falu. Ezt mutatja a falu fő utcája is a számos roskadozó öreg házzal, az újabb házak ezek kertjei végében épültek fel.

Szesztától elbúcsúzva a kedvesen mosolygó héják állandó, biztonságot jelentő felügyelete mellett araszolunk még keletebbre, Királyhelmec felé. Az időt múlatva arról beszélgetünk, mi lehet az oka azon magyar emberek önmegtagadásának, akik Pozsonytól Tiszacsernyőig ma is magyarnak vallják magukat, de gyermekeiket szlovák iskolába adják, és megfosztják őket attól, hogy az anyanyelvükön tanulhassanak, megmaradhassanak magyarnak. Akárhonnan közelítjük meg a dolgot, minduntalan az önfeladás magyar betegségére lyukadunk ki. Talán még nem késő, a kimosott agyakat türelemmel, odaadással újra lehet tölteni. Legyen úgy! – mondaná tanult barátom.