A sebész semmit nem tud előre, de mindent elvégez

SZÁSZI ZOLTÁN

A rimaszombati kórház egyik épületszárnyában a sebészeti rendelő várója mindig zsúfolt, naponta 50–70 páciens is megfordul itt. Kovács Ervin sebészhez azért is szívesen járnak a betegek, mert anyanyelvükön, magyarul is beszélhetnek a doktor úrral.

Egy kis faluból származó magyar is lehet sikeres

„Détérből származom, ott élnek a szüleim, oda köt a gyerekkorom. A rimaszombati magyar tannyelvű gimnáziumban érettségiztem, érettségi után Turócszentmártonban, az orvosi egyetemen tanultam tovább. Hogyan lettem sebész? Véletlenül. Negyedikes medikusként gyakorlati oktatásra Rimaszombatba jelentkeztem, az akkori osztályvezető orvos helyettese pedig a sebészetre irányított. Én végeztem a betegfelvételeket, s amikor kellett, bent voltam a műtőben. Megtetszett ez a munka, mindig szerettem a manuális munkát is, így szakosodásként már a sebészetet választottam” – mondja Kovács Ervin, akit nagyon gyakorlatias, gyors, pontos embernek ismernek a betegei. Arra a kérdésre, volt-e hátránya abból, hogy magyar gimnáziumban végzett, határozott nemmel válaszol. Szerinte minden nyelv egyformán értékes, és neki többletet jelent, hogy ha kell, magyarul beszél a betegeivel. 1989-ben végezte el az egyetemet, a rendszerváltás a katonaságnál érte, a pályakezdése is a legmozgalmasabb időkre tehető, mégis úgy érzi, mindig is a helyén volt, jó választás volt a sebészet. Magánpraxisát bő tízéves kórházi munka után kezdte el.

Zsúfolt hétköznapok

„Nem a sebészeti beavatkozásoktól fárad el estére a kezem, hanem a rengeteg adminisztrációtól. Ma már nem végzek nagy műtéteket, magánorvosként heti egy napot dolgozom a kórház sebészeti osztályán. A nagy műtétekre fel kell készíteni a beteget, figyelni kell az utókezelésre is, én erre már nem lennék képes a rendelés mellett. Amit jelenleg végzek, az szintén nagyon fontos. Sebészeti ambuláns kezelésre, a páciensek igen magas száma is mutatja, nagy szükség van” – teszi hozzá Kovács doktor, aki humornak sincs híján, mert azt is megjegyzi: a sebész után már csak a kórboncnok következik! A doktor úr idéz egy sajátos orvosi megjegyzést, mely szerint a belgyógyászok mindent tudnak, de semmit nem tesznek konkrétan a beteggel, míg a sebészek a műtét előtt még szinte semmit nem tudnak, de mindent elvégeznek, amit lehet. „Sokszor éppen a sebészeti beavatkozás menti meg a beteg életét, nekünk ott és akkor kell beavatkozni, amikor nagyon nagy a baj. Pillanatok alatt kell dönteni, és nem lehet rossz megoldást választani, mert az a beteg halálát jelentheti. Egész nap a műtőben állni, koncentrálni, minden eshetőséget figyelembe venni nagyon komoly feladat, fizikailag is nagyon megterhelő. Én már nem vagyok vérbeli sebész, hetente csak egy napot dolgozom műtőben, igaz, egy klinikai napot is tartok és heti egy ügyeletet is vállalok” – mondja a doktor, aki folyamatosan képezi magát. A magánorvosoknak a kamara is előírja a továbbképzéseket, aki nem szerez elég kreditet meghatározott idő alatt, a licencét is elveszítheti. A továbbképzések Kovács doktornak is fontosak, az új tapasztalatok a mindennapos munkában sokat segíthetnek.

Gondok

az egészségügyben

Azzal a kérdéssel, hogy szinte mindennap téma a sajtóban az egészségügy helyzete, az orvosok fizetése, és hogy a várható változások ismét alaposan átrendezik az egészségügyben dolgozók helyzetét, Kovács Ervin is foglalkozik. „Amikor megnyitottam a magánrendelőt, akkor sem volt ideális a helyzet, stresszben, bizonytalanságban tartják az orvosokat. A helyzet ismét kaotikus! Mindegyik kormány foglalkozott az egészségügy helyzetével, mindenki változtatott, módosított, feltételezem, jót akart. A sok változás viszont nem tesz jót a folyamatos munkának, így nem jó dolgozni” – szögezi le a sebész.

Az orvos is csak ember

Kovács Ervin minden gond és állandó stressz ellenére is kiegyensúlyozottan próbál élni. „Rengeteget sportolok, nyáron szinte mindennap teniszeztünk a feleségemmel. 8 éves a kisfiam, neki is nagy a mozgásigénye. Emellett van egy szenvedélyem, a vadászat. Az orvos is csak ember, szüksége van feltöltődésre, pihenésre. Utánpótlást is nevelek, hiszen a nagylányom most szerzett orvosi diplomát, a kisebbik pedig most kezdi tanulmányait az orvosi egyetemen. Előfordult, hogy behívtam őket egy-egy kisebb beavatkozáshoz, nézzék meg, én hogyan oldom meg a problémát, legyen tapasztalatuk. Büszke vagyok, hogy az én hivatásomat példának vették” – teszi hozzá Kovács Ervin. Arra a kérdésre, mit szeretne elérni, a válasz igen egyszerű. „Elégedett ember vagyok, szeretem a munkám, tehát az szeretném elérni, hogy még legalább 15–20 évig dolgozhassak, hogy segíthessek a betegeken. Nekem a páciensek szeretete, elismerése, tisztelete nagyon sokat jelent!”