A rosszban is megtalálni a jót

A rendszeresen megrendezésre kerülő tallósi termelői piac helyszínén beszéltünk meg találkozót Tumma Erikával. Korábban ő is kihozta a portékáit a piacra, de mostanra annyi a megrendelése, hogy nincs ideje árut készíteni, azt mondja, csak a hangulat miatt jár és az emberek, a találkozások miatt. 

Betegség és vállalkozás
„Tavalyelőtt ültem le ismét a varrógéphez, amikor a betegségem miatt egy évig kénytelen voltam otthon maradni. Az első munkám a fiam számára készült ágynemű és falvédő volt. Ágyat vettünk neki, amihez kiegészítőket szerettem volna vásárolni, de túl drágának tartottam azokat, amiket találtam. A férjem ötlete volt, hogy varrjam meg én. Eleinte tiltakoztam, hiszen húsz éve nem ültem le a varrógép mellé, de végül mégis nekifogtam. Ezzel kezdődött. Az ismerőseim a közösségi oldalon tudomást szereztek róla, sokaknak megtetszett, egyre többen érdeklődtek. Mindez karácsony előtt történt. Ezen kívül plüssből készült szőnyeget varrtam a karácsonyfa alá, ami ugyancsak nagy sikert aratott” – mondta el a varrónő, aki akkor még édesanyja 40 éves gépén dolgozott, saját varrógépe sosem volt, a következő év januárjában vásárolta meg az elsőt, majd később még egyet.

A piacon is sikert aratott
„Rémai Adrianna, a termelői piac egyik ötletgazdája és szervezője tavaly márciusban megszólított, hogy a húsvéti piacra készítsek valami szépet. Különböző dekorációkkal mentem ki, de előtte egész héten készültem, szombaton hajnalban fejeztem be a munkát. Nagyon izgultam, de nem csalódtam, sőt, azt hiszem, számomra az volt eddig a legjobb piac. Meglepett és meghatott, hogy mennyien érdeklődtek. Elmondhatom, hogy igazi sikertörténet lett az enyém, hiszen azóta annyi a megrendelés, hogy árusítóként már nem tudok részt venni a piacon, egyszerűen nem fér bele az időmbe. Egyrészt jó, hiszen van munkám, másrészt sajnálom, hogy csak szemlélőként lehetek itt. Rendkívül jó érzéssel töltött el, hogy a múlt hónapban voltak, akik csak miattam jöttek ki a piacra” – mondta meghatódva Tumma Erika. 

Főállású varrónő
Az egy év betegállomány letelte után rokkantnyugdíjas lett Tumma Erika, el kellett döntenie, hogyan tovább. „Sok embertől kértem tanácsot a vállalkozással kapcsolatban, és többen megpróbáltak lebeszélni róla. Szerencsére mindig a sugallataimra hallgatok, így volt ez most is, és már tudom, hogy jó döntés volt. Azóta, hogy egyéni vállalkozó lettem, akár naponta öt megrendelés is van, de mindig vannak nyugodtabb időszakok is. Úgy érzem, a jóisten látja, hogy mennyit bírok” – fogalmazott Erika. Jelenleg kerti bútorokra készít párnákat, matracokat, valamint függönyöket, de mint mondja, fizikailag eléggé megterhelő ez a munka. 

Ősszel jön a saját kollekció
A nyári szezon letelte után szeretné elkezdeni ágyneműk és ruhák varrását. „Találtam egy olyan nagyraktárat, ahol nagyon jó minőségű anyagok vannak jó áron. Gyer-mekágyneműre mindig akad megrendelés, de szeretnék felnőtt szetteket is készíteni, mert elkeserít, milyen silány minőségűt árulnak egyes helyeken, általában kínai vagy lengyel behozatalt. Idén májusra terveztem olyan ruhák varrását is, amelyek hasonló stílusban, vagy egyforma anyagból készülnek szülők és gyermekeik számára, de el kellett halasztanom a megvalósítást. Az elképzelés megvan, saját kollekció lesz saját logóval, jövőre szeretnék belevágni” – árulta el terveit a varrónő. Hozzátette, előbb-utóbb szüksége lesz segítségre, mert mindenre egyedül van, noha férje időnként besegít egyes munkafázisok elvégzésében. Nem könnyű azonban megtalálni a megfelelő személyt. „1999-ben végeztem varrónőként Hidaskürtön, utána még volt néhány évfolyam, de később megszűnt ez a szak, így gyakornokot nem tudok felvenni, mert nincs a környéken. Mindenképpen egy másik varrónőt kell találnom magam mellé” – fejtette ki Tumma Erika.

Munkába temetkezett
A karantén időszaka eléggé megviselte őt. Az autoimmun betegsége miatt nagyobb veszélynek van kitéve a koronavírust illetően, a munka viszont lefoglalta annyira, hogy nem volt ideje a veszélyeken gondolkodni. „Volt olyan sorstársam, aki depresszióba zuhant, szerencsére nekem nem volt időm rá. Viszont az is igaz, hogy voltak nehéz időszakok, mert túl sokat vállaltam. Reggeltől estig varrtam, éjszaka szabtuk a szájmaszkokat. Csak a szomszédasszonyomnak köszönhetem, hogy el tudtam készíteni, amit elvállaltam, az ő segítsége nélkül nem ment volna. Volt, hogy a férjem ment el anyagot venni, a gumi hiánycikk volt egy ideig, állandóan keresgélni kellett, hol juthatunk hozzá. Alapvetően egy jószívű ember vagyok, ha ráadásul probléma adódik, az ember nagy-lelkű. Elkövettem azt a hibát, hogy ingyen kínáltam a szájmaszkokat, közben pedig a polgármester megszólított, hogy a falu részére is készítsek. Ekkor az összeomlás szélére kerültem, de végül minden megoldódott. Az emberek nem fogadták el ingyen, de állandóan jöttek a megrendelések. Összesen 800 maszk készült el egy hét alatt. A galántai kórház takarító személyzetének, a pozsonyi Antolská és a dunaszerdahelyi kórház egy-egy osztályának adtam ingyen a maszkokatˮ – zárta Tumma Erika. Férje, Tumma Adrián hozzáfűzte, rendkívül büszke a feleségére, arra, amit elindított és eddig elért, és mindenben támogatja, amiben tudja. „A legfontosabb az egészség, ha ez megvan, akkor lehet dolgozni, pénzt keresni és a családdal minél több időt tölteni. Előre kell nézni és végigvinni azt, amit el-képzeltünkˮ – zárta Tumma Adrián.