A nemzettudatot erősítik

A Komárom melletti Kabátfalun, a Holdas lovastanyán július folyamán több turnusban megrendezett magyar őstörténeti és kézműves lovastábor – mint ahogyan a neve is jelzi – mindenekelőtt a történelmet és a lovassportot kedvelő, 10-15 éves diákokat vonzotta.

A két szervező, Papp Ernő és Kovács-Csomor Endre tavaly azzal a céllal hívta életre a tábort, hogy közelebb hozzák a gyerekekhez a magyar történelem talán legérdekesebb és legizgalmasabb korszakát, a honfoglalás korát.

Jurtamustra

„A diákok elméleti tudását nagyon jól kiegészítik az itt elsajátított ismeretek – mondta Kovács-Csomor Endre. – Hiszen semmilyen könyv nem adhatja vissza például azt az élményt, amit egy, a honfoglaló eleink által lakott jurta pontos másának megtekintése jelent. A jurtán belüli elrendezés kapcsán betekintést nyerhetnek a korabeli fejlett közösségi élet szabályaiba, és kézbe vehetik az akkor használatos szerszámok, nyergek rekonstruált mását is. Mindeközben sámánzene szól, az esti tábortűznél mondákat, regéket hallgatnak a gyerekek, és ősi sámánénekeket tanulnak. Egészséges nemzettudatot igyekszünk beléjük plántálni.”

A kézműves foglalkozások

szintén a honfoglalás idejébe vezették vissza a táborlakókat, akik szakavatott mesterek irányítása mellett lószőrékszereket, bőr- és rézdíszeket készítettek, nemezeltek. A legnagyobb sikere azonban – legalábbis a gyerekek elmondása szerint – a lovaglásnak és az íjászatnak volt. Megismerkedhettek többek közt a szkíta, a hun és a honfoglalás kori visszacsapó íjjal, és ki is próbálhatták azokat. Arról, hogy őseink valójában miként is használták ezeket a fegyvereket, a Turul Hagyaték lovasíjász csapat harcművészeti bemutatója alapján alkothattak képet a részvevők. A bemutatott mesterfogások egy hét alatt nem sajátíthatók el, hiszen azok évekig tartó szorgalmas gyakorlás eredményei, de a lovaglás és az íjászat alapjaival minden táborlakó megismerkedett.

A lovaglás rejtelmeibe ifj. Papp Ernő avatta be a gyerekeket, akik a táborban igazi kuriózumként az egyik legősibb lófajta, a Türkmenisztán területéről származó ázsiai sivatagi lónak is nevezett Achal Teke fajtával is megismerkedhettek. „Több mint 4500 éves, széles patájú, aranyszínű, erős csontozatú fajtáról van szó, amely egyaránt jól tűri a hideget és a meleget, rosszul viseli viszont a bezártságot, ezért ezek a lovak egész évben a szabad ég alatt tanyáznak – magyarázta a lovak büszke tulajdonosa. – A táborlakóknak külön örömet jelentett a két kanca mellett legelésző két kiscsikó simogatása, kényeztetése.”

A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által támogatott tábor egyébként születésétől fogva nemzetközinek számít, olyanynyira, hogy a gyerekek között akadt egy felvidéki magyar anyuka és albán apuka Berlinben élő csemetéje – aki már tavaly is részt vett a táborban – , de többen érkeztek Magyarországról is. Bár voltak, akik a lovaglást, mások az íjászatot, megint mások a jurtában eltöltött perceket tartották a legnagyobb élménynek, egyben a legtöbb táborlakó megegyezett: jövőre ismét eljönnek. Ettől nagyobb elismerést nem kaphatnak a szervezők.