A négyes számú bérház – az utca rémálma

Az urbánus folklór által csak második Luník IX.-ként emlegetett utca páros oldalán rogyadozó bérházából ugyanis a télen hiába telepítették ki az illegális lakásfoglalókat, ma már ismét minden a régi. A népes családok visszaköltöztek, a cserelakásokba telepítettek helyére pedig mások kvártélyozták be magukat. A Vodárenská utcai 4-es számú ház nagyvárosi cigányteleppé alakult át, az emberek leírhatatlan higiéniai körülmények között élnek, víz és villany nélkül, a fűtési idény kezdetével pedig – ahogy az már szokás – fafűtéses tűzhelyeket kezdenek használni vagy egyszerűen tábortüzet raknak a nappaliban.

„Tavaly és tavalyelőtt úgy jártak ide a tűzoltók, mint haza. Hetente többször riasztották őket, én magam is telefonáltam egyszer, amikor sűrű füstöt láttam kígyózni egy ablakból” – meséli egy idős férfi, akinek fő feladata a páratlan oldal bérházai előtt húzódó díszkertecskék őrzése. „Régebben csipkebokrok is voltak itt, de a romák likvidálták. Más bogyós termésű dísznövényt se merünk kiültetni, mert még megmérgezik magukat a rajkók. Mutatósabb virágokat szintén nem érdemes, azokat letépik és a temetők, kórházak előtt árulják” – tudjuk meg a bácsitól, aki harminc éve él itt, de manapság sötétedés után már nem mer kimenni az utcára.

A környék lakói egy ideig sorra küldözgették petícióikat a városházára az épület kiürítése érdekében, aminek eredményeképp az illetékesek megvizsgálták a tulajdonviszonyokat, és közölték, bár a telek a városé, a rajta álló épületek különböző vállalatok tulajdonában vannak. A legrosszabb helyzet a Szlovák Államvasutak egykori munkásszállóján alakult ki, a statikus életveszélyessé nyilvánította az épületet, az esetleges balesetekért a vállalatot terhelte volna a felelősség. Ekkor a vasút és a város együttműködési szerződése keretében az állandó lakhellyel rendelkező néhány embert a Luník IX. városrészben helyezte el, a többieket pedig visszaparancsolták eredeti lakhelyükre. Egy darabig úgy tűnt, az épület tulajdonost cserél, több érdeklődő is akadt. Az adásvétel azonban egyre csak váratott magára, az objektum őrzésére pedig senkinek sem volt pénze. A „kitelepítettek” így lassan visszaszivárogtak egykori otthonaikba.

„Nincs hová mennünk, odahaza, Jászón már nem férünk el, így is nyolcan laknak két szobában. Csak nem alhatunk a férjemmel az utcán? Azért jöttünk Kassára, hogy könnyebben kapjunk munkát, de még nem találtunk semmit” – mondja az öt hónapos terhes Magda, aki kétéves kisfiát itt, a szeméthegy közepén neveli. Egy másik asszony már kétszer szökött vissza a Vodárenská utcába. „Tavalyelőtt is kikergettek minket, akkor rokonokhoz mentünk a három gyerekkel. Esélyem sincs munkát találni, a szociális segélyből pedig nem tudom eltartani őket” – mondja szemrehányóan, hozzátéve, hogy élettársa nemrég elhagyta őket, egyedül kell eltartania a gyerekeket, de a környékbeliektől nem lopnak, csak kéregetnek. A legtöbb lakó nem áll szóba velünk, a fényképezőgép elől is elbújnak. A hangulat ellenséges, állítólag a fehérek kötnek bele a cigányokba, nem pedig fordítva. Most körülbelül hatvanan lakhatnak a házban, a vizet a Hernádból hordják.

A Szlovák Vasutak néhány hete végre szerződést kötött egy kassai céggel az épület eladásáról. Már a kiköltöztetés időpontja is ismert volt, ám a város reakciója mindenkit meglepett. A telektulajdonos ugyanis az eredetileg meghatározott vételár dupláját kérte, négyzetméterenkénti 880 korona helyett 1730 koronát. A Gestiv cég ennyit nem hajlandó fizetni, a telekhez ugyanis így drágábbban jutna hozzá, mint magához az épülethez. Stanislav Lišivka, a cég egyik tulajdonosa övön aluli ütésnek tartja, hogy a városi képviselők piacgazdasági szempontokra hivatkozva 1730 koronás árat hagytak jóvá. „A városnak is érdeke, hogy az utcában normalizálódjon a helyzet. A vasút pont az ott uralkodó állapotok miatt csökkentette az objektum árát a valós érték egyharmadára. Ha kifizetnénk az emelt telekárat, 922 090 koronába kerülne, ennyit pedig nem szánunk rá. Ha nem egyezünk meg a várossal, előfordulhat, hogy a Vodárenská utcában minden marad a régiben, a lakók tovább gyűjtögethetik a tiltakozó aláírásokat. A romák kiköltöztetésének költségeit, valamint az objektum kitakarítását szintén cégünk fizetné, ami nem lenne olcsó mulatság, 300 ezer koronába is belekerülhet. Mintegy száztonnányi veszélyes biológiai hulladék vár elszállításra” – tájékoztatott a potenciális vásárló. A Gestiv egyébként nyáron saját költségén is felértékeltette a telket, ez alapján 1200 korona a négyzetméterenkénti maximális ár.

„A végleges összeget az önkormányzat illetékes bizottsága fogja jóváhagyni, ám a Gestiv nem bízhat az ár csökkentésében. Szó lehet még a terület bérbeadásáról, ez esetben évi 90 ezer koronát kérünk érte” – közölte Zuzana Bobríková, a főpolgármesteri hivatal szóvivője, a telek ideális, központhoz közeli fekvésével indokolva a hirtelen áremelést. Bobríková szerint a cégnek elég ideje lett volna 880 koronás négyzetméterenkénti áron megvásárolnia a telket, ám hónapokig halogatták a szerződés megkötését, annak ellenére, hogy a város illetékeseitől „fülest kaptak” a lehetséges áremelésről.

Egyelőre tehát minden marad a régiben, és félő, hogy a hívatlan vendégek hamarosan teljesen tönkreteszik azt a téglaépületet, amely ma még felújítható lenne.