Drozd Ádám volt az IrodalmiKorzó egyik vendége, aki felolvasott a hamarosan megjelenő könyvéből. (Drozd Milán felvétele)
A másságban ott a mélységünk és a magasságunk
A kirekesztettség érzését valamilyen élethelyzetben már mindannyian megéltük, mint a 2012-ben angolul, majd két évre rá magyarul is megjelent Trevor című könyv kamasza. James Lecesne főhőse azzal szembesült, hogy ő hiába értelmes, szórakoztató fiatal, hirtelen a társadalmi normákon kívül került. Más lett.
Ez a könyv inspirálta a komáromi Drozd Ádámot arra, hogy megírja a 21 nap című regényét, amely áprilisban jelenik meg Bolemant Lilla jóvoltából a Phoenix kiadó gondozásában.
Megtörni a hallgatást
A másságot rendszerint mások hozzák létre, nem az, akit kirekesztenek vagy bántanak emiatt. A másság sokféle lehet. Van, akinek izzad a tenyere vagy pattanásos az arca, esetleg túlsúlyos. A kirekesztettséggel gyakran szembesülnek a mozgáskorlátozottak, vagy azok, akik valamelyik nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartoznak. Elfogadást, feltétel nélküli, ítéletmentes befogadást remélnek a környezetüktől.
Drozd Ádám tizenkét évesen írta meg első könyvét, a Titanicot, melyet a családja magánkiadásban jelentetett meg. Rövid időn belül elkapkodták, mert remekül sikerült, igencsak olvasmányos lett a történet. Érsekújvárban találkoztunk Ádámmal, az IrodalmiKorzó rendezvényén, ahol H. Nagy Péter egyetemi oktató, irodalomtörténész és Bolemant Lilla, a Phoenix kiadó vezetője faggatta az áprilisban megjelenő új regényéről.
„Hét hónap alatt született meg ez a könyv, a kiadóm azt mondta, a tizenöt és harminc közötti korosztályt szólíthatjuk meg vele a leginkább. Mit jelent számomra az írás? Mindent. Könnyen írok, az utómunka egy éve zajlik. Mindjárt azon a nyáron, amikor tizenhárom évesen kitaláltam a történetet, máris elkezdtem írni. Nem gondolkodtam rajta sokat. 2018 tavaszán kezdett el komolyabban foglalkoztatni a téma, augusztusban elkezdtem írni, februárra elkészült a könyv. Voltak holtpontok, amikor elakadtam, át kellett írnom valamit, és volt úgy, hogy teljesen új részeket írtam. Nem mindig ment, amikor rossz kedvem volt. Talán az a gond, ahogy most utólag látom a korábbi könyvemet, hogy sosem vagyok teljesen megelégedve, de úgy érzem, ez most elég jó” – nyugtázta Drozd Ádám.
Áprilisban a boltokban
Bolemant Lilla új szerzőjükként mutatta be Ádámot, akinek előkészületben van a könyve.
„Szerettünk volna hozni belőle, jelenleg a kéziraton dolgozunk, de március végén, április elején a könyvesboltokban lesz. Ádám tehetséges fiatal, aki olyan témával lép a nyilvánosság elé, amelyről sokan hallgatnak, mert félnek beszélni róla, mégpedig a másság problémája a fiatalok körében. A komáromi Selye János Gimnázium diákja, és ez lesz az első kiadóban megjelentetett könyve. Nagyon érdekes és nagyon fontos könyv lesz, ha megjelenik”
– hangsúlyozta Bolemant Lilla.
Kiemelte, hogy Drozd Ádám könyve pontosan érzékelteti, milyen helyzeteknek vannak kitéve azok, akik másképpen élik meg saját magukat, más az identitásuk. H. Nagy Péter, a kávéházi irodalmi beszélgetés vezetője elmondta, a fiatalok identitásproblémáira mostanában elég nagy figyelem irányul. Az est házigazdáját érdekelte, milyen irodalom inspirálta Ádámot. „Olyan könyveket szeretek, amelyeknek különös, egyedi hangulatuk van. Mindegy, hogy fantasyt, krimit, thrillert olvasok-e.” Beszélgetésükben kitértek az idei, még csak tizennyolc éves, de már Grammy-díjas Billie Eilish sikereire, és Ádám úgy véli, hogy ha valaki belevág valamibe, legyen az ének, tánc, írás, biztos, hogy egy idő után mindenféle kritikát kap.
„Amikor elkezdtem írni ezt a könyvet, éppen két iskolaváltáson voltam túl. Amiatt volt, mert nagyon felszínesen ítéltek meg néhányan. Elhatalmasodott a szóbeszéd, elkezdtek mindenféle dolgokat mondani rólam, ami nekem nem tetszett és nagyon rosszul érintett. Azt sem tudom, hogyan voltam képes megjelentetni az első könyvet, mert utána még rosszabb lett a helyzet, pedig arra számítottam, hogy jobb lesz. De rosszabbodott. Úgy döntöttem, tiszta lappal indulok, elmegyek egy másik iskolába. Ezalatt megváltoztam, egyáltalán nem beszéltem senkivel. Nem voltak barátaim, többé-kevésbé így van a mai napig. Akik eddig voltak a barátaim, azokkal elhidegedtünk egymástól. Már azt is támadási felületként vették egyesek, hogy nem beszélek senkivel. Először nagyon rossz volt, nem tudtam hogyan kezelni, azt gondoltam, hogy emiatt a süllyesztőbe kerülök. Aztán rájöttem, a legfontosabb az, hogy én magam gondoljam azt, hogy írni szeretnék” – mondta Drozd Ádám.
Valóságközeli állapotok
H. Nagy Péter kiemelte, hogy az Ádámot is inspiráló Trevor-regény, melyet megfilmesítettek, a fiatal közösségben megfogalmazódó identitásproblémákat taglalja. Egyúttal nagyon izgalmas ezt látni belülről is, egy ifjú alkotó szemszögéből. Fontos az olvasó számára, hogy más szemszögből érzékelje a történéseket.
„A nemi identitás mentén meg kell nyitni a problémákat, ehhez nagyon fontos, hogy halljuk ezt a hangot, csak bátorítani tudlak”
– mondta H. Nagy Péter.
Drozd Ádám elmondta, az, hogy megvette és elolvasta a Trevor könyvet, nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy megírja a 21 napot.
„Rájöttem arra, hogy nem vagyok egyedül ebben a helyzetben, valahol vagy öt, vagy kétszáz kilométerrel arrébb van egy ember, vagy több is, akik hasonló dolgokon mennek keresztül. Talán azt mondják, a zaklatás miatt nem képesek semmire, nincs bátorságuk, hogy kiálljanak magukért félelem nélkül. Azt szeretném, ha rájönnének, néha még jobbak is, mint a körülöttük levők, akik céltáblának használják őket, és megpróbálják romba dönteni valakinek az életét. Szeretném, ha rádöbbennének az olvasóim arra, hogy ezek az emberek vissza tudják építeni önmagukat, és lehet, hogy sokkal jobban sikerül nekik, mint amilyenek annak előtte voltak” – mondta Drozd Ádám.
„Megírni, megírni…”
„Egy évvel ezelőtt elszántabb voltam egy dologgal, mint valaha. Megírni azt a bizonyos második könyvet. Megírni, megírni, megírni, megírni... Míg végül 2018. augusztus 8-án elkezdtem. Sok történetbe belekezdtem az elmúlt öt-hat évben, amióta írok (nagyjából 3000 befejezetlen sztorim van), de ezt az egyet már az első szónál olyan könyvnek gondoltam, amelyik befejezett lesz, és hasonló sorsa lesz, mint az első könyvemnek. ˮ
„Mégis más” – írta Ádám egy éve az egyik közösségi oldalon, ahol egyúttal köszönetet mondott az őt támogatóknak, segítőknek. Az utolsó mondata mindent kifejez: „…rólam szól, és tényleg elmond mindent, amiért íródott, hiszen ez a célja. Néha nekem is hihetetlen, hogy már itt tartunk. Hihetetlen”. Korábbi regénye, a Titanic négy barát szemszögéből meséli el a luxushajó 1912-es katasztrófáját, az akkor még csak tizenkét éves Ádám 2016 áprilisától 2017 januárjáig írta. Alaposan utánanézett a kordokumentumoknak, akkori szokásoknak, ruháknak, ételeknek. Poprádon még egy szlovák könyvet is vett, amely a luxusgőzösről szól. A könyv végül 255 oldalas lett. A regényben szereplő gyerekek egykori osztálytársai, és saját magát is belefoglalta a történetbe.
Ádám hajója bátran állja a hullámverést, és biztosan nem süllyed el. Úgy bánik a szavakkal, mint egy hajóskapitány, és egyre biztosabban tartja az irányt a szívében lévő belső iránytűt érzékelve. Az ő korában még nagyon kevesen tudják, milyen inspiráló eszközöket, milyen tálentumokat kaptak az élettől a mindent túléléshez. Értőn és nyitott szívvel olvassák majd a 21 napot, pont úgy, ahogy megírta.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.