A kistermelőknek esélyük sincs labdába rúgni: a nagyoknak kedvez a rendszer

Meglepetésemre kiderült, a nemes gesztus mögött az is áll, hogy Palágyi Zoltán három év kemény munka után éppen feladja az álmát, hogy zöldséget és dinnyét termesszen, és visszatér az egykori munkahelyére, ahol eredeti szakmájában dolgozott agronómusként.

Termelés nagyban

Arra kértem, először azt mondja el, miért lett agronómus, később pedig növénytermesztő, vállalkozó. „Már alapiskolás és gimnazista koromban is kertészkedtem, a főiskolán is az agronómus szakmát választottam, a tanulmányaim mellett is mindig termesztettem valamit, főleg csemegeuborkát és dinnyét. Az iskola befejezése után a szakmámban helyezkedtem el, de a kertészkedés továbbra is megmaradt. Közel három év után úgy döntöttem, a magam útját fogom járni, nem munka mellett, hanem főállásban szeretnék a növénytermesztéssel foglalkozni, így lettem vállalkozó három évvel ezelőtt. Az első évben cukkinit, nagyon korai csemegekukoricát és dinnyét, a következő évben paprikát, fokhagymát és dinnyét, idén pedig paprikát és dinnyét, illetve minden évben uborkát neveltem. Inkább azt választottam, hogy kisebb legyen a kínálat, és nagyobb a mennyiség. A piacozás, az értékesítés nem annyira érdekel, inkább a termelést szeretem. Az, hogy háznál áruljak, időigényes és kötöttségekkel jár. Az egyetlen termény, amelyet így értékesítettem, a dinnye volt, mivel rövid ideig tart a szezonja és súlya van, tehát megéri háznál is árulni. A paprika esetében, amiből egyszerre akár másfél tonnát is leszedtünk, ez nem így van, mert a vevő, aki saját használatra viszi, legfeljebb 2 kilót vesz meg egyszerre. A felvásárlók sem vesznek meg 30-40 kg-nál többet. A többi zöldséget tehát nagy üzletláncoknak adtam el” – fejtette ki.

Munkaerőhiány

Palágyi Zoltán elmondta, leginkább azért döntött amellett, hogy feladja a vállalkozást, mert miközben a termények felvásárlási ára nem változott az elmúlt években, a befektetés összege akár meg is duplázódott. „Annyira megemelkedtek a kiadások, hogy nem volt értelme folytatni. A műtrágya ára például a duplája lett, de a vetőmag, a palánta ára is több ezer eurós tétel, és akkor még nem számoltam a fóliát, az eszközöket. Döntésemhez nagyban hozzájárult az is, hogy nagyon nehéz volt munkásokat találni a szezonmunkára, betakarításra. Az ő helyzetük is érthető, hiszen a téli időszakra nem tudok munkát adni nekik, így csak azok jöttek dolgozni, akiknek éppen nem volt munkájuk. Sajnos olyan is előfordult, hogy éjfélig szedtem egyedül, fejlámpával az uborkát, mert reggelre el kellett készíteni, de éppen nem találtam senkit, aki segített volna. Valójában az emberek el is lustultak, és nem tartják értéknek a kétkezi munkát. Olyan is előfordult, hogy 400 kg éretlen paprikát szedtek le, ami a szemétbe került, mert másodosztályúnak sem lehetett eladni, közel 1500 eurós kárt okoztak vele. Amíg figyeltem rájuk, addig úgy csinálták, ahogy kértem, de ha más dolgom akadt és nem lehettem ott, máris jöttek a problémák. Az ilyen dolgok miatt annyi kár keletkezhet, hogy veszteségessé válik a tevékenység. Az ingyenes szedd magad akciót a múlt héten hirdettem meg, amikor már letermett a paprika, de még volt rajta nagyjából 500 kilogrammnyi. A felvásárlási ára nagyon alacsony, ezért úgy döntöttem, inkább felajánlom a falubelieknek és a környékbelieknek, hogy aki szeretne, szedjen magának belőle, mielőtt leszántom a tövét. Meglepően sokan jöttek szedni, nagyon örültek az emberek a lehetőségnek, ami jó érzéssel töltött el” – fogalmazott.

Rossz agrárpolitika

A helyi termelő nem érzi kudarcnak, hogy visszatér egykori munkahelyére. Úgy fogalmazott, hogy megnyugodott, mert megvalósíthatta az álmát, kipróbálhatta, milyen egyéni vállalkozóként gazdálkodni, voltak szép pillanatok, sikerült a minőség és a mennyiség szempontjából is jó színvonalat elérni, de sajnos rosszkor kezdte el. Palágyi Zoltán ismét agronómusként folytatja a munkát a mezőgazdasági ágazatban, a feladata a cukkinitermesztés lesz. „A paprikatermesztés az előző munkahelyemen tetszett meg, de mostanra annyira nem rentábilis, hogy már ott sem foglalkoznak vele. Ha valaki professzionális szinten szeretné végezni, akkor csak nagyban lehet, viszont olyan sok kézi munkaerő kell hozzá, hogy elviszi a nyereséget. Idén 60 cent volt a felvásárlási ára. Csak úgy tudtam némi nyereséget termelni, hogy a saját munkám árát nem számoltam bele a kiadásokba, például azt, hogy februártól palántát neveltem, éjszaka jártam a fűtést ellenőrizni, hogy tavasztól mostanáig egyetlen szabadnapom sem volt, se ünnep, se vasárnap. A nyári forróságokban éjszaka is öntözni kellett, ami azzal járt, hogy 3-4 óránként kellett a vízpumpát üzemanyaggal feltölteni, mert nincs áram a határban. A mezőgazdaságban nem lehet a munkát másnapra halasztani, mert akkor már késő” – magyarázta. Hozzátette, hogy a felvásárlók is igyekeznek sakkban tartani a termelőket, az állam részéről nem megfelelő a hozzáállás, rendkívül rossz az agrárpolitika. „Ha a paprika példájánál maradunk, tőlem 60 centért vásárolta fel az üzletlánc, a boltok polcain pedig 2 euróért kínálták. Rengeteg külföldi árut hoznak be, elég, ha három centtel olcsóbban tudják megvenni a lengyel, az albán, a marokkói paprikát, már nem is kell a helyben termelt, amelyhez a termelőnek meg kellett vennie a műtrágyát, a talajfóliát, a csöpögtetőszalagot, a vetőmagot, ki kellett fizetnie az alkalmazottakat. Ezek több ezer eurós tételek. A tavaszi start nagyjából 15 ezer euró, amit évente meg kell ismételni. A felvásárló úgy keres 100 százalékot a terméken, hogy semmi dolga vele. Nem egyszer előfordult, hogy az árut, amit az autóról lepakoltam, azonnal rakták fel a vevő autójára, még csomagolni, raktározni sem kellett, azonnal vitték az üzletekbe. Ha belelát valaki, nagyon hamar elmegy a kedve az egésztől” – mondta.

Új rendszer kell

Úgy véli, országos szinten teljes leépülés jellemző a növénytermesztésre, állattenyésztésre, ami azért veszélyes, mert rendkívül sérülékennyé válik a gazdaság. Az állam támogatja az autóipart, de némi támogatással önellátó lehetne a élelmiszer terén is Szlovákia. Palágyi Zoltán szerint, ha leállna az élelmiszer behozatala, egy héten belül kifogynának a tartalékok.

„Teljesen kiszolgáltatott helyzetben vagyunk a külföldi termelőknek, a behozatalra támaszkodunk. Sokkal jobban kellene támogatni a kistermelőket, mert jelenleg a nagytermelőknek kedvez az állami támogatói rendszer. Így azonban szinte esélyük sincs a kistermelőknek labdába rúgni a nagyok mellett. Lokális támogatórendszerrel lehetne ebből elmozdulni, hogy a helyben termelt árut értékesíteni lehessen, hogy több embert lehessen foglalkoztatni az ágazatban. Ha lenne zöldségfeldolgozás, például ahogy korábban voltak konzervgyárak, akkor télen is lehetne munkát adni azoknak, akik nyáron a földeken dolgoznak. Hogy csak egy példát említsek, nem lehet Szlovákiában gyártott lecsót vásárolni az üzletekben. Az is sokat ront a kistermelők helyzetén, hogy az üzletláncokban egész évben bármit meg lehet vásárolni. Mire nálunk beérik a dinnye, a vásárlók szinte meg is unják. Szinte kilátástalanná válik a helyzet, nagyon sokan döntöttek úgy idén ősszel, hogy befejezik a termelést. Talán egy teljes összeomlás kell ahhoz, hogy új, működőképes struktúrák épülhessenek fel, mert a mostani rendszer hosszú távon nem fenntartható”

 – egészítette ki. Palágyi Zoltán elárulta, nem adja fel teljesen a növénytermesztést, hiszen dinnyét jövőre is szeretne ültetni. Kialakult már olyan vevőköre, akik számítanak az ízletes, jó minőségű árura. Úgy érzi, értük mégis érdemes dolgozni vele.