A határon átnyúló fotokulturális együttműködés gyümölcse

Léva. A Magyar Fotóművészek Világszövetsége – a Magyar Művelődési Intézettel együttműködve – idén negyedszer rendezte meg a Nemzetközi Fotóművészeti kiállítást, melyen öt ország 56 alkotójának 83 műve látható. A budapesti kiállítás anyaga december 6-tól 17-ig szinte teljes egészében látható a lévai Reviczky Házban.

A hétfő esti megnyitón részt vett Nagy Tivadar, a Magyar Fotóművészek Világszövetsége szlovákiai alapszervezetének alelnöke, Varga Tibor, e szervezet elnökségi tagja (akinek két fotója a kiállításon is szerepel), továbá Kocsis Ernő festőművész, a kiállítás kurátora és Győri Lajos, a szövetség elnöke. A házigazdák nevében Névery Zoltán, a Reviczky Társulás elnöke köszöntötte a vendégeket. Kultúrműsorról a helyi magyar egyházi gimnázium gondoskodott. A Gaudium énekegyüttes latin egyházi énekeket adott elő, Hutura Beáta pedig Tóth László Én című versét mondta el.

Győri Lajos beszédében összefoglalta a 2002-ben alakult szövetség történetét. Az áttörés egy 2001-es kiállítással kezdődött, melyre első ízben hívtak meg határon túl alkotó magyar fotóművészeket. „Ma már látjuk, sikerült közös erővel hagyományt teremteni ezzel a határokon átnyúló fotokulturális együttműködéssel.”

A falakon tematikus egységekbe rendezve láthatunk elvétve urbánus és elvéthetetlenül népi és természeti tájat. Megismerhetjük az öreg nádvágót és a szikraesőben álló kohászt, megtudhatjuk, milyen a székely sors vagy a bezártság, elkápráztathat a csillogás, megnevettethet a kacsacipzár, járhatunk hajnali ködben, megállhatunk a mézeskalács szentélyben, s farsangtemetéstől az időbarázdákig kalandozhatunk. Színpompás természetfotók, falusi életképek, tapasztalt arcoknak a fény és árnyék témáján túllépő formajátéka, a táj mint struktúra, az arc mint történet, a kimerevített létezés mint érzelem, műtermi tanulmányok, szociofotót súroló emberi helyzetek, talányos aktok és bizarrá manipulált felületek váltogatják egymást. Szlovákiát négy művész képviseli, Romániát több mint negyven, Szerbia–Montenegróból két, Németországból egy fotós képei érkeztek.

A hét leküzdhetetlen vágy

Győri arról is szólt, hogy a fényképezés „leküzdhetetlen vágyak beteljesülése”. Ő hét ilyen vágyat nevezett meg: a birtoklásét, hogy „a mulandó pillanat bármikor rendelkezésre álljon”; az alkotói vágyat, hogy „a valóság három dimenzióját átrendezve, a látványt képmezőbe sűrítve egy új tárgy jöjjön létre”; a közlés vágyát, hogy „megoszthassa a fotós másokkal is vizuális élményét, a kiállításon szavak nélkül mesélhessen”; az örömszerzés vágyát, tovbbá az örökkévalóság, önmagunk megismerése és a siker iránti vágyat. (fm)