A határokat feszegette idén a Gimisz

Akármikor is foglalkozik az ember a Gimisz aktuális bemutatójával, egy dolog biztos: mindig izgalmas kérdésnek számít, hogy a folyamatosan változó tagsággal éppen hogyan sikerült összerakni a kiválasztott darabot. Nyilvánvaló, hogy ez mindig komoly elhivatottságot igényel a résztvevők szempontjából, amelyről rendre meg is győz engem Bajkai Csengel Mónika társulatvezető – leginkább pedig természetesen maga a színpadi produkció. Ezúttal öt osztályból 20 gimnazistát kellett összehangolni az elmúlt három hónapban. Rómeót Gál Ádám Vajk, Júliát pedig Szlatki Réka alakítja.

A Rómeó és Júlia nyilvánvalóan az a musical, amely kapcsán a közönség azonnal a nagynevű énekesekre és színházakra gondol. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy az eredeti dalrepertoárnak csak mintegy harmada került be a selyések produkciójába – magyarázza Bajkai Csengel Mónika. Kiválasztottak pár dalt, amelyek tényleg híresek és szépek, s ehhez Shakespeare eredeti darabját használták fel – így állt össze az előadás teljeskörű diákszínpados verziója.

A rockopera-szerű musicalben a dalok viszik az előadást, amelyek gyakran igen komoly énektudást igényelnek – ezt a nézők mindjárt a legelején megtapasztalhatják a Szabó Emma által alakított Rosa előadása során. Pálinkás Andrássy Zsuzsanna – aki egyben a Jókai Színház korrepetitora – nyújtott segítséget abban, hogy a diákok hangjához szabják a dalokat, amelyeknek, ha szükséges volt, változtattak a szerkezetükön, egyes helyeken pedig elbeszélt szöveget kértek tőlük. „Azt gondolom, hogy néha jó feljebb tenni a lécet egy kicsivel, s megpróbálni a határok feszegetését. Vannak olyan évfolyamok, akikre szinte rá van szabva egy előadás, s amelyre azt mondjuk, hogy ez bármikor színre kerülhetne egy profi színházban is. Aztán

más évfolyamokkal a határokat feszegethetjük. Rájuk azt szoktuk mondani, hogy a képességeikhez képest a maximumot kihozták önmagukból – ettől aztán sokkal jobban érezték magukat a színpadon, mert megvolt az az élményük, miszerint mutatnak valamit, sokkal többet önmagukból annál, mint amit a tanáraik és társaik eddig tudtak róluk”

– mondja Bajkai Csengel Mónika.

Mint mindig, a mostani társaságban is van, aki a színészi pálya felé kacsingat. Most két fiúról lehet ezt elmondani, az elképzeléseiket pedig csak támogatni tudja a társulatvezető. Ugyanakkor azokat a gimnazistákat sem szabad elfeledni, akiknek ez az első és utolsó színpadi fellépésük – ez szintén fontos mozzanat.

A Gimisz novemberben ünnepelte fennállásának 30. évfordulóját, amely már egy igen komoly időtávnak számít. Bajkali Csengel Mónika szerint a próbák során is szóba került az elmúlt három évtized. Sokat beszélgettek, nosztalgiáztak a Gimisz történetéről, de ez magát a próbafolyamatot nem befolyásolta.

A darabot február elején játszák majd újra a komáromi és környékbeli iskoláknak, aztán ezt fogja követni egy nagyközönségnek szánt esti előadás. A pontos időpontokat jövő héten pontosítják majd.