A faluturizmusban látják a jövőt

A rendezvénysorozat legelső felvonásának a közel 1200 lakosú kelet-szlovákiai kistelepülés kultúrháza adott helyet. A indítványozók hiszik, hogy összefogással és kellő elszántsággal továbbadható őseik hagyatéka az idelátogató turisták számára. Abban is bíznak, hogy a falusi turizmus fejlesztése egyik kulcsa lehet a keleti régió gazdasági fellendülésének, mely elősegítheti a következő generációk szülőföldön maradását, boldogulását. A rendezvényen többek között olyan helyi és környékbeli vállalkozók, közszereplők tartottak beszámolót, akik eddigi tevékenységükkel nem kis mértékben járultak hozzá a régió nevének öregbítéséhez. 

Erőből lendület 

Köteles László, a magyarországi Komlóska kistelepülés egykori polgármestere szerint a rendszerváltás előtt felszámolásra ítélték a falujukat, ezzel szemben 25 év alatt Európa egyik legsikeresebb településévé tették a községet. „Nagyon sok helyen megfordulok a Kárpát-medencében, belföldön és külföldön is. Célom az, hogy reményt és hitet vigyek az embereknek, hogy higgyék, rengeteg lehetőségük van. Persze, ez nem jön magától, minden eredményért tenni kell. Mindig az ott élőknek kell megtenni a lépéseket, tehát a közösség fellendüléséhez az ottani emberek cselekedeteire van szükségˮ – magyarázta lapunknak Köteles László egykori polgármester, Borsod-Abaúj-Zemplén megye közgyűlésének képviselője. Köteles László hosszú éveken át tartó igyekezetével olyan önfenntartó ökofalut hozott létre, mely igazolta, hogy a helyiek felkarolásával helyi tejtermékeket, pékárut lehet készíteni, de helyi vendégházakat, első osztályú szálláshelyeket is működtetni lehet. 

A siker kulcsa 

„Én úgy gondolom, azért kell jó példákat felsorakoztatni mások számára, mert csak mi, helyiek tudjuk és ismerjük igazán azt a helyet, ahol élünk, azokat a tárgyakat, amelyeket az őseinktől örököltünk. Ez persze nem elég, éppen ezért meg kell őket másoknak is mutatni. Ezért is tartom jó ötletnek, hogy azok a települések, ahol a faluturizmus már jó úton halad, eljöjjenek és beszámoljanak tapasztalataikról, mit hogyan csinálnakˮ

– mondta az Új Szónak Kondás Aranka, aki Kistárkány első hivatalos szálláshelyét tíz évvel ezelőtt nyitotta meg.

Elmondta, soha nem bízott abban, hogy a Bodrogköz keleti csücskében egyszer valaki szállást fog keresni, de ahogy teltek az évek, vállalkozása egyre nagyobb lendületre kapott. „Most már tudom, hogy a falusi turizmusnak jelentősége van. Azzal persze tisztában vagyok, hogy egy szállás önmagában nagyon kevés, ezért hívtam össze erre az eseményre a környékbelieket, hogy tegyenek valamit a régiónk fellendítéséértˮ – tette hozzá Kondás Aranka. 

Kistárkány a nagyvilágba

Mivel a keleti kistelepülés hírnevét a helyiek egyik legnagyobb büszkesége, a tárkányi szilvapálinka mellett a még felfedezetlen, de természeti szépségekben valóban gazdag térség is öregbíti. Hiszen szinte a világ minden kontinenséről jártak már a községben. Az ágcsernyői származású Nagy Béla fejében már a kilencvenes évek elején megfogalmazódott egy vendégház kialakításának az ötlete, de a kellő elszántság hiányában mindössze néhány évvel ezelőtt döntött úgy, hogy ő is belekóstol a falusi vendéglátóipar rejtelmeibe. „A kezdet kezdetén a ház inkább csak családi összejövetelekre szolgált, és saját időtöltésünk egyik helyszíne volt. Nekem már Aranka kezdeményezése előtt ilyen vendégház kialakítása járt a fejemben, mégsem vágtam bele. Az évek múltával azonban észrevettük, hogy nálunk is szükség van színvonalas szálláshelyre, a vendégek előtt is megnyitottuk a ház kapuját. A szállásunkat elsősorban a közeli átrakóállomáson dolgozó munkások veszik igénybe, de megfordultak már nálunk magyar, francia, cseh, ausztrál és amerikai vendégek is. A legelső vendégünk egy rakétamérnök volt, aki Svédországból repült, és kerékpáron indult útnak Azerbajdzsánba. Mindössze egy éjszakát töltött nálunk, annyira megnyerte az emberek közvetlensége, hogy pozitív élményekkel állt továbbˮ – zárta Nagy Béla. A látogatókat talán az lepi meg a legjobban, hogy nem vendégként, hanem egyfajta családtagként kezelik. „Úgy mutatjuk be nekik a környéket, mintha régi családtagok lennének, akik évek óta nem jártak nálunk.ˮ