40 éve pengetik a húrokat

Májusban ünnepelte megalakulásának negyvenedik évfordulóját a diószegi Dióhéj citerazenekar.

Diószeg

A tíz állandó taggal működő csoport nem hiányozhat szinte egyetlen regionális és helyi kulturális műsorról sem. Így nem csoda, hogy a születésnapi koncertjükön tucatjával köszöntötték őket a különböző kulturális csoportok tagjai, vezetői.

A csoport 1975-ben Új Hajtás néven alakult a helyi Csemadok égisze alatt. Diószegen nem volt hagyománya a citerázásnak, csupán néhányan játszottak a pengetős hangszeren. Végül ez a néhány népzenekedvelő és mindenre elszánt fiatal – vagy inkább fiatalosabb – diószegi alapította a csoportot, a kezdeményező Magyarics János, aki egyben a csoport vezetője és megálmodója is volt, továbbá Gál Félix, Vígh Sándor, Zobor István és ifj. Vígh Sándor, aki néhány hónappal később csatlakozott édesapjáék kezdeményezéséhez. Magyarics János 1982-ig vezette a csoportot. Tőle a stafétát ifj. Vígh Sándor vette át, aki 33 éve áll a csoport élén. Röviddel a kezdetek után a citerások a fellépéseken csatlakoztak a már működő Új Hajtás néptáncegyütteshez és zenéjükkel kísérték a néptáncosokat. Az Új Hajtás magyar autentikus népdalokat szólaltatott meg és énekelt, az évek során a repertoár egyre bővült és ma már, ahogy Vígh Sándortól megtudtam, igyekeznek a különböző népzenei feldolgozásokkal megszólítani a szélesebb közönséget is, hiszen a népzene ismét reneszánszát éli a fiatalabb generáció körében is. Ugyanakkor nem feledkeznek meg a komolyabb zeneművekről sem.

„A zenekar 1997 januárjában nevet váltott, mivel a kilencvenes évek második felében sok fiatal citerás jelentkezett és új stílusú citerajátszást kezdeményezett. Úgy gondoltuk, az új stílushoz, megújuláshoz új név is illik. Szerettük volna, hogy benne legyen a település neve, így végül a Dióhéjat választottuk” – tudtuk meg Vígh Sándortól.

A csoport 1975-től működik. A csoport vezetője szerint ehhez elengedhetetlen a csapat összetartó ereje, a sok-sok fellépés és a zenét mindig úgy állítják össze, hogy a csoport összes tagjának tetsszen. „Ez idő alatt nagyjából 1000–1100 fellépésen, különböző versenyen vettünk részt. Megemlíteném a Tavaszi szél vizet áraszt népdal- és népzenei versenyt, a Bíborpiros szép rózsa népzenei vetélkedőt, a helyi Ki mit tudot, de próbálkoztunk már a Duna televízió népi tehetségkutatóján, ahol 1997-ben a IV. Nemzetközi Duna Fesztivál győztesei lettünk. A megmérettetésekről többször aranysávos elismeréssel tértünk haza, de gyakorta álltunk a képzeletbeli dobogó első három fokán” – mesélt az eredményekről a csoport vezetője.

A Dióhéj hetente egyszer próbál három órát, de egy-egy tag részt vesz országos citeratáborban is Magyarországon. Igyekeznek gyerekeket toborozni az alapiskolából, de az utóbbi években ez egyre nehezebb. Az elmúlt negyven évben a csoportban nagyjából hetvenen fordultak meg. A citerások minden évben megrendezik népzenei találkozójukat, ahova meghívják a környékbeli hagyományőrzőket és a külföldi csoportokat is, akikkel, illetve amelyekkel az évek alatt már nagyon szoros kötelék alakult ki.

A zenekar már többször vendégszerepelt Erdélyben, de fellépett már Bulgáriában is a Napos-parton egy nemzetközi fesztiválon, ahol csak ők játszottak élő zenét, így a hatalmas siker nem maradt el.

Legközelebb a pozsonyeperjesi Kis-Duna Vegyes Kart mutatjuk be.