17 éve zenél az állandóan megújuló Arcok énekegyüttes

Az Arcok énekegyüttes 1998-ban alakult öt fiatal, királyrévi és zsigárdi kezdeményezéséből.

Királyrév

Hiányolták a kulturált szórakozást, ezért hangszereket ragadtak és énekelni kezdtek. Egy-egy házibulin előkerültek a gitárok, és rögtönzött műsorokat produkáltak. A négytagú zenekar két férfitagja autodidakta módon tanult gitározni, zongorázni, a lányok pedig énekre jártak.

Az énekegyüttest öten alapították, de hamar négyre redukálódott a tagok száma. A jelenlegi tagok az alapítók: Udvaros Krisztina, Takács Angéla, Erdélyi Csaba és Erdélyi Zoltán. Az motiválta őket, hogy jól érezzék magukat, hasznosan töltsék el a szabadidejüket. Később, a sok pozitív visszajelzés és biztatás után úgy döntöttek, kiállnak a közönség elé. „Ahogy a világon nincs két egyforma ember, arc, úgy a zenében sincs két egyforma dal, és minden egyes fellépés egyedi. Ezt szerettük volna a nevünkkel is kifejezni, hogy minden műsorunk egyedi, alkalomhoz, kéréshez igazított. Nem játszunk rétegzenét és szeretjük megmutatni sokszínűségünket, hogy minél több arcunkat ismerjék meg” – tudtuk meg az Arcok együttes tagjaitól. Nézetük szerint ez abból is következik, hogy csak egy bizonyos stílust játszó zenekar nagyon nehezen jut fellépési lehetőséghez Szlovákiában magyarként. Műsoraikat leggyakrabban a magyar történelem jelentős eseményeihez igazítják. Olyan dalokat válogatnak össze, olyan verseket zenésítenek meg, amelyekkel kiemelhetik az anyanyelv fontosságát, kultúránk egyediségét és sokszínűségét. Gyakran lépnek fel március 15-én, Szent István napján, a Költészet napján, trianoni megemlékezésen. „A szívünkhöz nagyon közel állnak a gyerekdalok, gyerekversek. Imádunk a gyerekeknek énekelni, mert ők a leghálásabb közönség. Tudatosítjuk azt is, hogy a gyerekeket nemcsak szórakoztatjuk, hanem neveljük is. Műsorainkkal felkeressük az alap- és középiskolákat, Mikulás napján vagy karácsonykor, gyermeknapon vagy más alkalom. A falunapokon, fesztiválokon átdolgozott magyar slágerekkel (LGT, Zorán, Fonográf, Illés) szórakoztatjuk a közönséget, de mindig csempészünk nemzeti öntudatot mélyítő dalokat isa műsorba” – mesélik a tagok. 2007-től egyházi könnyűzenét is énekelnek. Ezekkel a dalokkal elsősorban az adventi és a húsvéti időszakot igyekeznek szebbé varázsolni. A tágabb régió szinte minden templomában felléptek már, felekezettől függetlenül.

Mivel szinte minden felkérésre új dalokkal lépnek színpadra, mostanra annyi gyűlt már össze, hogy a számát sem tudják. Vannak állandó dalaik, egy szabadságharcra emlékező műsorból nem hiányozhat a Nemzeti dal, vagy egy Mikulás-ünnepségről a Hull a pelyhes fehér hó vagy a Micimackó. „Állandó harci készültségben vagyunk, kihegyezve a fülek, hogy hol hallunk meg valami jó átdolgoznivalót, hol olvasunk olyan verset, amelyre a zene szinte adja magát. Most egy olyan műsoron dolgozunk, amely időben nem kötött, tehát bármikor, bárkinek elő lehet adni, de a többi egyelőre maradjon még a mi titkunk” – avattak be a műhelymunkába a tagok.

„Emberileg talán a legfelejthetetlenebb élmények azok, amikor Szerbiában vagy Szlovéniában a maroknyi magyarság oly szeretettel fogad bennünket és úgy tisztelnek, mint az igazi nagy művészeket, akiktől a saját nyelvükön hallják a dalokat. Sokszor mi is elérzékenyülünk, ha egy-egy vajdasági bácsi vagy délvidéki néni megszorítja a kezünket. Látva könnyes szemüket megbizonyosodunk arról, hogy a sok nehézség ellenére van létjogosultsága a mi munkánknak, tovább kell alkotnunk, van még küldetésünk” – vallják a zenekar tagjai.

A próbák száma attól függ, van-e kilátásban fellépés vagy készülnek-e új műsorral. Általában hetente egyszer próbálnak, a fellépések előtt intenzívebben. Nagyon nehéz összehozni egy-egy időpontot, hiszen mindnyájan máshol laknak, más a munkabeosztásuk és az elmúlt másfél évben két tagnál is kisbaba született. De ez a pár óra nagyon fontos nekik, hiszen azt csinálhatják, amit igazán szeretnek. Az együttes korábban meghívást kapott már a magyar televízió M1-es csatornájának augusztus 20-án sugárzott ünnepi, élő műsorába, ahol bemutatkozhattak és énekeltek.

Legközelebb a nyárasdi Sarló citerazenekart mutatjuk be.