Parttalan pártvita

TOKÁR GÉZA

Igor Matovič kényszerből alakult, vállaltan sokszínű, régiós aktivistákból és a tágabb családból, baráti körből alkotott mozgalmának céljairól és programjáról sem lehetett semmit tudni.

Fél évvel a választások után sem látni, merre tart az Egyszerű Emberek, azt viszont egyre inkább, hogy merre nem.

Hagyományos párttá aligha alakul át, emellett pedig megkezdődik a lassú lemorzsolódás, ha távoznak a helyzettel elégedetlen képviselők.

Márciusban az Egyszerű Emberek valós pártstruktúrák nélkül, mindössze Igor Matovič központi és a jelöltek helyi kampányára alapozva jutott be a parlamentbe. A mozgalom abban az időben tudott betörni a szlovákiai politikába, amikor a jobboldal a belharcok kapcsán teljesen lebénult, a baloldal pedig nem szolgált érdemi mondanivalóval a választók számára. Ráadásul a Gorilla-botrány, a politikai szerepvállalásból fakadó korrupciós ügyek megtépázták a „hagyományos” politikusok tekintélyét. Ez az a légüres tér, ahol Matovič listája képes volt hiteles, vállalható és egyesek számára kimondottan szimpatikus politikai erőként megjelenni.

A parlamentbe való bejutás azonban hosszabb távon nem elég. Ahhoz, hogy egy csoportosulás a törvényhozásban meg is ragadjon, netán a politikában ténykedve átültesse a gyakorlatba az ötleteit, létre kell hozni a régiós és a helyi struktúrákat, a kádereket, kialakítani a műveletek hátterét adó szponzorok és mecénások körét. Az Egyszerű Emberek a megyei választások kapcsán kialakuló párbeszéd után úgy tűnik, nem hajlandó megtenni ezt a lépést.

A kérdés hangsúlyosabban a párt két erős embere, Alojz Hlina vállalkozó és Igor Matovič vitájában vetődött fel. Míg Hlina a pártstruktúrák kialakítását szorgalmazza, addig Matovič nyilvánvalóvá tette, irányítása alatt az Egyszerű Emberek marad egy laza, önszerveződő közösség, melynek tagjai véleménynyilvánítási szabadságot kapnak, valamint nem lesznek kompromisszumkötésre kényszerítve.

A probléma abban rejlik, hogy ez a státus lehetetlenné teszi az Egyszerű Emberek esetleges kormányzati szerepvállalását. A legtöbb, amit ilyen körülmények között a párt el tud érni, az a külső, ellenőrző szerep, vagy különösen kedvező feltételek mellett a kormánnyal való laza, kötöttségek nélküli kooperáció. Ennek példáját látjuk a jelenlegi választási időszakban is, hiszen Peter Pollák jó eséllyel elfoglalhatja a romaügyi kormánybiztos székét. Ha a képviselők ennél ambiciózusabb célokat dédelgetnek, rá kell jönniük, hogy nem az Egyszerű Emberek az ő pártjuk – ezt a logikát követve morzsolódhat le augusztus végén Alojz Hlina.