Zsebibaba kirakja a tavaszt

Kora délután van, a gyerekek az iskolaudvaron gyülekeznek, hogy ebédre induljanak a napközis tanító nénivel. A fürgébbek, megelőzve a csengő hangját, egyenesen lesietnek a lépcsőn, elcsenve egy kis időt maguknak a közös játékra. A táskákat egy kupacra hányják, de még nem kezdik el a kiszámolósdit.

Kora délután van, a gyerekek az iskolaudvaron gyülekeznek, hogy ebédre induljanak a napközis tanító nénivel. A fürgébbek, megelőzve a csengő hangját, egyenesen lesietnek a lépcsőn, elcsenve egy kis időt maguknak a közös játékra. A táskákat egy kupacra hányják, de még nem kezdik el a kiszámolósdit. – Nehéz ez a kabát, olyan, mintha a vállamat húzná, nehogy fussak, tegnap sem tudtam olyan jól ugrani a gördeszkán, hogy én nyerjem a versenyt. Le kéne már vetni, hisz süt a nap! – jelenti be nem hivatalosan a tél végét az egyik lurkó. Egy copfos, cserfes kislány lép oda mellé, és huncutul rákacsint. – Akkor hát vegyük le, kergetőcskézhetnénk csak úgy, pulcsiban – biztatja, csábítgatja osztálytársát, aki már-már kötélnek áll, de aztán köhint egyet és felhúzza a cipzárt a kabátján. Mintha csak azt mondaná: erről szó sem lehet! Kiderül, nem a kabátját félti, hanem a kincseit. – Erre akkor jövök rá, amikor rövid töprengés után mégiscsak elkezd kipakolni. Három üres petárdahüvely, egy befőttes gumi és öklömnyi rózsaszín kismackó kerül elő a zsebeiből. Félszemű, de a gazdája, gondolom óra alatt, odapingálta a másik szemét tollal. Kicsit nagyobbra sikerült ugyan, de ettől csak még huncutabb és mackósabb lett, mint újkorában. A szőke copfos sem akar lemaradni pajtásától, ő is hamar pakolni kezd. A bal kabátzsebéből egy-kettő-három követ és egy nagyon piszkos radírgumit számol le a fapadra. A másik zsebéből megszámlálatlanul hullanak ki a kisebb és nagyobb, lapos és kerek kavicsok, majd a felső zsebből apró fadarabkákat, végezetül pedig néhány hajcsatot szór ki. A kincseket néhány pillanat alatt átszórják zsebes nadrágjukba. Amikor szaladnak, velük kacag, csilingel a rengeteg kincs. Olyanok most, mint Micimackóban az örökké játékos Zsebibaba. Nagyokat ugranak, csak hogy még hangosabban szóljanak a tavasz hangjai! Velük nevetnek a csemetéikre váró szülők, a babakocsikban gügyögő babák, és mintha csak nekik szólna a délelőtti tanításnak végérvényesen véget vető csengetés is.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?