„Vízszintes mesterség” nagyipari méretben

A kis szlovén falucskákban világvárosi önkiszolgáló boltok sarjadtak sokkal alacsonyabb árakkal, mint a horvát oldalon. Az ínyenceket luxusvendéglők várják, a valaha pocsolyaszerű vidéki gyógyfürdőket nagyvilági riviérákká építették át, Catez Cote d’Azur-i vagy floridai vízi attrakciókat és szállókat kínál a vendégeknek. A határ menti torna- és színháztermekben és más, több ezer nézőt befogadó csarnokokban népszerű szerb énekesek tartják fellépéseiket a Horvátországból odasereglett publikum előtt. Ezt az utópisztikusnak tetsző vidéket egy sor jellegzetesség teszi sajátosan mozgalmassá. Most, a szlovéniai prostitúció legalizálásával a bordélyházak is nagyban hozzájárulnak majd a „full service” kínálathoz.

Az alig kétmillió lakosú Szlovénia gazdasági teljesítménye a 22 milliós Jugoszláviára volt beállítva. A rendszerváltozással a hazai piac kilencven százaléka nehezen megközelíthető „külfölddé” vált. ĺgy a vállalkozó kedvű szlovének a legközelebbi, útlevélmentes Horvátországot szemelték ki a legtöbb sikerrel kecsegtető úti célnak. A majd egymilliós Zágráb húsz-huszonöt kilométernyire van a határtól. A horvát állampolgároknak tehát megvan minden lehetőségük, hogy gyorsan, olcsón és közvetlenül a helyszínen győződjenek meg, milyen jövőről álmodhatnak. Természetesen csak akkor, ha hazájuk eléri a szlovén bruttó nemzeti termék jelenleg száz százalékkal magasabb mércéjét.

A szlovének most a határ menti szolgáltatások komfortjának fokozására egy új attrakciót tartogatnak készenlétben: a „vízszintes mesterség” nagyipari fejlesztését. Magyarán mondva, a határ menti kínálat nemsokára vörös fénnyel is gazdagodik: megnyílnak a legalizált kuplerájok. A horvátországi és szlovéniai helyzet jelenleg nagyon hasonló. A prostitúció egyik országban sem legális. Ez azonban nem jelenti azt, hogy féllegálisan, utcai vagy háziipar formájában nincs jelen a városokban, az utcákon, kluboknak álcázott mulatókban, hirdetési rovatokban vagy magánlakásokban, melyekre csak a rend kedvéért csap le időnként a rendőrség. A lányok legrosszabb esetben kihágásért héttől tizenöt napig terjedő fogházbüntetést kapnak, a lényegében jól szervezett maffiarendszer nagyhalai, kerítői, szervezői ritkán kerülnek rács mögé.

Zágrábban tavaly csak 130 esetben indult csak kihágási eljárás annak ellenére, hogy az esti órákban a főpályaudvar közelében, a Füvészkertnél, a központi Fajeva utcán vagy a Svacic téren a párizsi Pigalle-t, a hamburgi Sankt Paulit, na meg a budapesti Rákóczi teret idéző forgalom bonyolódik le. A legalacsonyabb taksa ötven euró, ami a rendőrségi becslések szerint évente 400 millió kuna forgalmat jelent.

A közgazdászok szerint, ha a prostitúciót legalizálnák, az egyrészt garantálná a lányok egészségügyi ellenőrzését, megadóztatott jövedelmük pedig jelentősen gyarapítaná az államkassza bevételeit. Ide értve a 22 százalékos áfát is.

A prostitúció nemzetközi térképén Horvátország még nemrég tranzitországnak számított. Itt szállították Nyugatra az ukrajnai, moldáviai, romániai vagy oroszországi örömlányokat. Megbízható források szerint Horvátország az elmúlt évek folyamán elvesztette tranzitjellegét, importőrré vált. Volt rendőrökön, sőt még a hadsereg által Magyarországon szervezett ügynökségeken és kirendeltségeken keresztül is folyik a „beszerzés” a jócskán megnövekedett hazai szükségletek fedezésére. Az útleveleiktől megfosztott lányokat 300-400 márkás kezdő árért adják tovább a belföldi klub- vagy bordélytulajdonosoknak. A kimondottan csinosakért tízezer márkás árat is elkérnek.

A nemzetközi fejlemények teljesen új helyzetet teremtettek, és már a hivatalos körökben is a prostitúció legalizálását és bordélyházak megnyitását javasolják, habár senki sincs meg-győződve arról, hogy megvalósításukra egyhamar sor kerülhet. A különféle érdekek egybeesése mellett ehhez minden bizonnyal hozzájárul majd a jelenlegi kormány már közmondásos lassú, habozó, fontolgató stílusa, mely már sokkal fontosabb terveket is tönkretett. Innen a meggyő-ződés, hogy a szomszédos Szlovéniában, ahol körülbelül egy időben vetették fel a prostitúció legalizálását, már régen üzemelnek majd a bordélyházak, amikor Zágráb határozni fog.

Míg a zágrábi Szent Márkus téri kormánypalotában még elkeseredett harc folyik majd az öt koalíciós partner között, a női szervezetekkel vagy a befolyásos papsággal, addig a várostól húsz percnyire levő határon a (szlovén) bordélyházak már régen üzemelnek majd.

Pedig Horvátországnak minden adottsága megvan ahhoz, hogy földjén a világ legrégibb ipara is terjeszkedhessen. Mert hát ki látott a világon hangulatos kikötővárost bordélyházak nélkül? Pulától Dubrovnikig Horvátországnak egy sereg kikötővárosa van, amelyeket még a szemérmes hivatalos szocializmus idején gondosan megtisztítottak minden erkölcstelenséget terjesztő intézménytől. Az alaposság addig ment, hogy egy komolyabb külföldi hajóegység érkezése előtt a belügyi és titkosszolgálati szervek Zágrábból Rijekába telepítettek alkalmi örömlányosztagokat, hogy ezen a területen is biztosítsák a Nyugat illúzióját a kikötői korcsmákban.

A robbanásszerű fejlődés 1995-ben kezdődött, amikor a daytoni szerződés nyomán különféle nemzetközi egységek – UNPROFOR, SFOR, KFOR és más forok – nagyszámú legénysége lepte el Horvátországot, valamint Boszniát és Hercegovinát. Dubrovnikban, Opatijában és más nyaralóhelyeken, ahol a katonák szabadságukat töltötték, kimondott hiány mutatkozott örömlányokban, ami komolyan fenyegette a csapatok hangulatát és harci készségét. Most azonban szabad teret kapott a magánkezdeményezés. A szexipar fejlesztésén keresztül is biztosítani kellett a NATO-val való szorosabb együttműködés sikerét. A hatodik flotta egységei mind gyakrabban érkeztek vendéglátogatásokra a horvát kikötőkbe. Nem nehéz elképzelni egy ötezer fős repülőgép-hordozó legénységének kiábrándultságát, amikor többhetes tengeri utazás után lehorgonyoztak Dubrovnik előtt, és akkor tudták meg: bordélyházmentes kikötőbe érkeztek.

Nem régen – a szemet hunyó illetékesek áldásával – a maffia ugrott be, hogy kiküszöbölje a csorbát. A dubrovniki repülőtéren még most is emlegetik az épületes látványt, amikor a legutóbbi flottalátogatás alkalmával a légikikötőben egy Kijevből érkező chartergép landolt. Két horvát és négy bosnyák utas szállt ki, akiket libasorban 74, ukrán útlevéllel rendelkező helyesebbnél helyesebb örömlány követett. Egy utazási iroda szervezésében átszállították őket a szomszéd Cavtat négycsillagos Albatros luxusszállójának egyágyas szobáiba.

Ilyen körülmények között bukkant fel nemrég egy magán-televízió képernyőjén egy különleges adottságokkal rendelkező hölgy. A teljes névvel és pontos címmel bemutatkozó, dalmáciai származású 34 éves Lídia nemrég érkezett Amszterdamból. Ott a legendás vörös lámpás negyed kivilágított kirakataiban gyakorolta a mesterséget, amit pornófilmekben játszott sztárszerepekkel koronázott meg. Bejelentette, hogy holland mintára, rendőrségi, környezetvédelmi, szakszervezeti, egészségügyi reformokkal igyekszik majd hazájának ezen a téren is biztosítani az Európába való bejutását. Staller Ilona olaszországi sikerén felbuzdulva kilátásba helyezte: jelöltként csatába száll a legközelebbi parlamenti választásokon.

Ezzel nem közölt semmi újat. A horvát irodalom reményteljes fiatal titánja, Borivoj Radakovic még felbukkanása előtt meghirdette: pornográfia nélkül nincs demokrácia. Mintha csak Lídia fogalmazta volna.

Zágráb, 2002. május