Vigyázz, jön a szociális nyomozó!

A platinaszőke fiatal nő beengedi őket: közben elmagyarázzák neki, hogy ez nem kötelező, de ha nagyon ellenkezik, esetleg elveszítheti az összes támogatást, amit a szociális kasszából kap. Ez megteszi a hatását, az ajtó kitárul, és megkezdődhet a „nyomozás”. A két középkorú asszony arról faggatja a kisgyerekes nőt, hogy vajon egyedül élnek-e a kétszobás lakásban. Kérelmét ugyanis azzal indokolta, hogy egyedül neveli a gyerekét, állása nincs, csupán kevéske gyermektámogatásból és szociális segélyből él. Most viszont kellene venni néhány ruhadarabot a gyereknek, és persze magának. A német szociális törvények erre lehetőséget adnak, de a gazdasági bajok miatt az önkormányzatok jobban figyelnek rá: tényleg a rászorulók kapják-e a segélyt. A visszaélésekkel kapcsolatos horrortörténetek szinte már mindennaposak. Hamburgban például még ma is emlegetik azt a házaspárt, amelyik öt év alatt 130 ezer márkát vett fel a szociális kasszától különféle támogatások címén. Csak utóbb derült ki, hogy emellett jól menő fodrászszalont és ékszerüzletet vittek: amikor lebuktak, az igényes feleség egy Mercedesszel járt. Összjövedelmük a segéllyel együtt 288 ezer márka volt. Amikor a hamburgi bíróságon megkérdezték t#lük, hogy mégis miért folyamodtak segélyért, ártatlanul azt felelték: hát tudják, az embernek vannak kiadásai... Visszaélések korábban is voltak, de ahogy a gazdaság motorja kifulladt, a németek egyre érzékenyebben reagálnak az ilyen történetekre. Megesik, hogy szomszédok feljelentik egymást: az aszszony nem is egyedül él, mindennap egy férfi alszik nála, aki ráadásul még dolgozik is. Ilyenkor kiszállnak a szociális nyomozók, körülnéznek, feltesznek néhány keresztkérdést, végül bekukkantanak a szekrényekbe. De ha nincs bizonyíték, akkor kénytelenek odébbállni. A hivatal pedig fizet, mert amit a törvény kimond, mindaddig jár a rászorulónak, amíg a visszaélést be nem bizonyítják. Jár először is a megélhetési segély, élelemre, tisztálkodásra, háztartási költségekre. Ez tartományonként eltérő, általában 280–290 euró egy személyre, gyerekre 150–240 euró. Ebből dőzsölni ugyan nem lehet, de egy négytagú famíliánál már csaknem havi ezer euró összejön, anélkül, hogy egyetlen családtagnak is el kellene mennie dolgozni. Ha egy család jól ügyeskedik, akkor lakbértámogatás címén a lakhatási költségeit (a rezsivel együtt) teljes egészében a szociális kasszára terhelheti. A segélyből élők egy része pedig pontosan tudja, hogy mi jár neki: egy háromtagú családnak például minimum háromszobás, 75 négyzetméter körüli lakás. A B. család éppen egy ilyen lakásból igyekezett egy valamivel kisebbe költözni, amikor váratlanul betoppantak a szociális nyomozók: a családfő arról próbálta meggyőzni a hivatal munkatársait, hogy kisebb helyen jobban éreznék magukat, és a kasszának is kevesebbe kerülne. Rövid állapotfelmérés után azonban kiderült, hogy a lakást két év alatt teljesen lelakták. A gyerekszoba szőnyegpadlóját foltok tarkították, a nappali közepén égésnyomok virítottak, a sarokban pedig kutyaeledel-maradék éktelenkedett. A család az alapos takarítás helyett döntött úgy, hogy inkább új lakás után néz, amit beköltözés előtt rendkívüli segélyből felújítanak. De a szociális kassza fizeti a költözködést, az esetleges új bútorok beszerzését, a függönyök, redőnyök felszerelését, emellett kérhetnek pénzt lámpákra, ágyneműre, tévére, rádióra és mosógépre. Ha esetleg nem találnának a környéken megfelelő lakást, még az utazási költségeket is megtérítik. De ezzel még nincs vége. Ha valaki szociális segélyből él, még nem jelenti azt, hogy minden szórakozásról le kellene mondania. Ha akar, nyugodtan férjhez mehet/megnősülhet, és meghívhatja a családot a lakodalomba: a szociális kassza fejenként 10 euróval járul hozzá a költségekhez, amiből csaknem kihozható egy szűkösebb ebéd. De ha a rokonságban másutt van esküvő, akkor kifizeti az utazási költségeket is. Kérhetünk támogatást menyasszonyi ruhához, gyászruhához, első áldozáshoz és karácsonyra, emellett vehetünk magunknak születésnapi ajándékot is, körülbelül 50 euróért. Aki időben eszmél, még nyaralni is mehet állami pénzen, bár itt már vannak megkötések: Berlinben kizárólag a kisgyermekes családok vehetik igénybe ezt a juttatást, de a gazdag Bajorországban az egyedülálló felnőtteknek is jár. Visszaélésekre másutt is van példa: egy rejtett kamerával forgatott dokumentumfilmből néhány hónapja az is kiderült, hogy a német orvosok fenntartás nélkül kiírják betegszabadságra a néhány nap pihenőre vágyó, ám makkegészséges munkavállalót. Németországban 3 millió ember él különféle szociális segélyekből, évente több mint 22 milliárd eurót osztanak szét köztük. A támogatásokról rendelkező nagyvonalú törvények többsége még az „arany” hetvenes-nyolcvanas években született, amikor egyrészt jóval kevesebb volt a munkanélküli, másrészt a dinamikusan növekvő gazdaság elbírta ezeket a kiadásokat. Az aranykornak alighanem vége: a rendszert át kell alakítani, hogy valóban azt támogassa, aki rászorul.