Vészesen fogy a magyarság Erdélyben

Rohamosan csökken a romániai magyarok lélekszáma. Az okot nem lehet egyetlen tényezőben megtalálni. Amilyen bonyolult a helyzet, legalább olyan sokrétű és összetett a megoldás. Annyi bizonyos, ha a trend nem változik, a magyarság száma drasztikusan lecsökken Erdélyben.

A romániai magyarság lélekszámának csökkenése az országos fogyás üteménél jóval nagyobb, 11,8 százalékos. Erről tanúskodik a legutóbbi, 2002-es népszámlálás, amely szerint körülbelül 1 millió 432 ezer magyar él az országban. A románok száma is csökken, de a fogyás üteme lassúbb.

Veres Valér, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) szociológiai tanszékének adjunktusa elmondta: Magyarországhoz hasonlóan már az 1980-as évek elejétől több magyar halt meg, mint született Romániában is. Míg 1992-ben 14 837 magyarként regisztrált gyermek született, addig 2002-re a magyar élve születések száma már alig haladta meg a 10 ezret. A magyarok halálozásainak aránya 1992-ben a legmagasabb, mintegy 24 ezer, de ez a vizsgált periódusban mindvégig túllépte a 20 000 főt. Az adatok azt mutatják, hogy a romániai magyar nők szülési kedve visszaesett, a 2002-es évben a 15-49 éves korú magyar nőkre jutó átlagos gyermekszám 1,1 alatt volt, ami a szociológus szerint világviszonylatban is szokatlanul alacsony érték az országos átlagok esetében. Városban mindenhol kevesebb a gyermek, mint falun, de a Bákó megyei csángók kivételével az erdélyi falvakban sem születik a természetes reprodukcióhoz szükséges megfelelő számú gyermek, azaz kb. 2,1 egy 15-49 éves nő esetében. A szórványban (Dél- és Észak-Erdély) a legalacsonyabbak a termékenységi adatok, itt a népesség el is öregedett.

Az alacsony születésszám mellett a csökkenés másik fő oka a kivándorlás. Ennek arányairól azonban nincsenek pontos adatok, csupán becslések. A szakember erről úgy vélekedik, hogy a kivándorlók a létszámcsökkenésében kisebb szerepet játszanak, bár ez csalóka, mivel éppen a termékeny korúak mentek el, s ezért a népességfogyásra halmozottan hatást gyakorolnak hosszú távon is. Mindenesetre több tízezerre tehető az erdélyi magyarok aránya az Európai Unióban és az Egyesült Államokban. Magyarországon 1992-2002 között az állampolgárságot szerzettek száma meghaladja az 50 ezret, és az ideiglenesen kinn élők aránya is magas, de ezeket nehéz megbecsülni, mert egy részük megjelenik az állampolgárságot szerzettek között, mások hazatérnek, így nagyságrendjüket megadni 1992-2002 között nem egyszerű.

Nem kis gondot jelent az asszimiláció is. Ennek oka, hogy a magyarság szétszórtan él, továbbá egyre gyakoribbak a vegyes házasságok. A vegyes házasságokban átlagosan 27,5 százalékban lesz magyar a gyermek.

Hogy az adott helyzetben mit kellene tenni, a szociológus úgy vélekedik: a romániai magyarság létszámfenntartásának megvalósítása összetett népességpolitikai stratégiával érhető el. Ennek legfontosabb elemei: 1. A hatékony országos családpolitika, 2. A magyar nyelvű iskolaválasztás többoldalú serkentése az asszimiláció megfékezése érdekében, 3. Az életszínvonal olyan növekedése, amely legalább a Magyarországra irányuló kivándorlást a jelenleginél mérsékeltebb üteművé teheti, ideális esetben pedig minimalizálja. – Reményeink joggal lehetnek. Románia gazdasági növekedése 2004-ben meghaladja a 7 százalékot. A kormányzat sok mindent változtathat, például a gyermeknevelési pótlék aránya igen alacsony az átlagbérhez képest európai viszonylatban. Persze ezen intézkedések hatása nem közvetlen, nem lehet rendelésre gyermekeket „gyártatni“. A termékenység alakulása összetett társadalmi jelenség, több tényező határozza meg, nem utolsósorban a kulturális, amely a magyarországihoz hasonlóan az alacsony gyermekszámot kedveli – mondta Veres Valér.