Verssuttogó kommandók

A verssuttogók (Les Souffleurs), akiknek alapítója a francia Olivier Compte színész-rendező, legyezőkkel és fúvócsövekkel felszerelkezve jelennek meg a metróállomásokon, kiválasztanak maguknak a tömegben egy-egy embert, kézen fogják, egy képzeletbeli színpad felé vezetik, majd a fülébe súgnak néhány strófát.

De az is gyakori, hogy egy kis cédulára felírnak egy verset, és valakinek a zsebébe csúsztatják. Tapasztalataik szerint sikerül így feloldani a munkába indulás vagy a csúcsforgalmi tolongás feszültségét. Különösen az indián származásúaknak tetszik az ötlet, talán azért, mert nemigen szoktak ilyen kedvesen szólni hozzájuk. A suttogók kiszemeltjei között ott vannak a biztonságiak is, de mindenkit elröpítenek egy kicsit a valóságon túlra, „a hajléktalantól a miniszterig“. A 27 tagú művészkollektíva 2001-ben alakult meg Párizsban, színészek, táncosok, énekesek részvételével, mexikói útjával első ízben lépett ki Franciaország határain kívülre.

Rendszeresen felbukkannak piacokon, utcaszínházi fesztiválokon, a mexikóvárosi metró előtt már elbűvölték a párizsi hálózatot is, amelynek hatóságai szerint a verssuttogók fellépéseinek napján szinte abnormális volt a nyugalom a föld alatt. Fekete ruhájukkal a XIX. századi brit színház előtt tisztelegnek: ott volt ugyanis hagyomány, hogy ha egy színész meghalt, akkor egy feketébe öltözött színpadi munkás olvasta fel szerepét. Mozgásművészetük egyszerű, előadásuk eleganciát és szeretetet áraszt. Manapság, amikor a gyengédség már-már sértésszámba megy, ez fontos gesztus – vélik a verssuttogók.