Vendégünk: Palya Bea

Mi volt az a döntő élmény, mely zenei pályára terelt?Beleszülettem egy Bag nevű faluba, egyrészt a szüleim zeneszeretetébe, másrészt volt ott egy Muharay Elemér népi együttes nevű csoport, ahová elmentem hatévesen, és ahol zene meg tánc vett körül. Kik egyengették az utad?Nagyon sok ilyen van, néhányat emelnék ki. Az egyik Simon Ferenc Józsefné Fazakas Ilona moldvai asszony, akit soha nem ismertem személyesen, csak gyűjtésekből, ő volt az első, akitől elkezdtem tanulni. Aztán egy szintén nagyszerű zenetanár, Rónai Lajos, aki nyolc-kilenc éves koromtól énekversenyekre készített fel, rendre meg is nyertem őket. A későbbiekben Avar Judit, aki klasszikus hangképzést tanított, aztán az indiai Kakoli Sengupta, aki Párizsban volt tanárom. Rengetegen voltak, és nemcsak a zene szeretetét segítették elő, hanem azzal is engem, hogy hittek bennem. Akik meg nem, azoknak csak azért is megmutattam. Ilyen volt például anyám is. Nem hitt benned?Valahol biztos hitt, csak mást gondolt arról, hogy mit kéne csinálnom. Azt mondta, nem lesz belőled semmi. Erre lecsaptam a telefont, és elmentem felvenni az első lemezem. Mit tart fontosnak a dalszerzésnél? Mi inspirálja? A szöveg vagy a zene születik meg előbb? Miért jár rendszeresen Mexikóba? Miért különleges a Nő című albuma? Van-e kedvenc hangszere? Mit becsül a zenében? Mennyiben befolyásolta az életét, zenéjét lánya érkezése? Van-e különbség a MűPa nagyterme és a nyékvárkonyi kultúrház között? Sok az improvizáció egy-egy koncerten? Játék vagy munka a zene? Ezekre a kérdésekre is mind választ kapnak, ha az aktuális Vasárnapban elolvassák N. Tóth Anikó interjúját.