Vendéget és munkaerőt is várnak kelet felől

A nehéz napokat azok vészelték át jobban, akik nem takarékoskodtak, és a kor divatját követve a magyarra lefordíthatatlan wellness-szolgáltatást vették igénybe. A fedett uszoda szaunával, szoláriummal ma már nem elég: a testet-lelket frissítő, üdén tartó foglalatosságok köre ennél jóval szélesebb. Rafinált masszázsfélék, vízi aerobik, különleges kozmetika, fogyást ígérő diéta és gimnasztika ugyancsak beletartozik. Az egészséges életmódba vetett hit vagy a reklámokkal felkorbácsolt divatőrület tavaly tavasszal kissé mintha alábbhagyott volna: ekkor történt, hogy minden ilyen tevékenység „pápája”, neves sportolók maszőrjéből, Niki Lauda megmentőjéből a legfelsőbb tízezer egészségének őrévé lett Willi Dungl egyszerre csak váratlanul meghalt. Hatvannégy évesen, szívinfarktusban. Páciensei a világ minden részéből éppen ezt a sorsot akarták elkerülni, és most hirtelen nem értették, hogyan lehet, hogy a mások megmentőjeként felettébb szigorú életrendet előíró férfiúval megtörténhetett, amitől mindannyian rettegtek. Ekkorra azonban Dungl központja, Alsó-Ausztriában a Kamp folyó menti Garsban már kikezdhetetlen birodalommá nőtte ki magát, nevét viselő módszere, receptjei, előírásai olyan iskolává álltak össze, hogy az emberek legfeljebb pár napig-hétig gondolkodtak el, és az élet ment tovább. Igaz, a Dungl-központot tavaly nyáron az árvíz is elöntötte, ám sem a haláleset, sem a természeti csapás nem okozott hosszabb távon kiesést. Az immár az ázsiai fitnesz módszereit alkalmazó intézmény az elhunyt Dungl leányának vezetésével régi népszerűségét élvezi.

Ilyen magaslatokra a többiek, a kicsik, de még a nagyobbak se jutnak el. Mégis, a fitnesz, a wellness legyőzhetetlennek látszik, és az üzletágba beruházó szállodásoknak nem kell rettegniük, remélhetik befektetéseik megtérülését. Minden pénzt megér, ha egy-egy intézmény forgalma nem függ az időjárástól, nem baj, ha télen nincs hó, nyáron meg esik az eső: a kedves vendég akkor is jól tölti idejét, és a különszolgáltatásokra költi a pénzét. A beruházásokat, az ötleteket a statisztika igazolja: az osztrák idegenforgalom az örökös sírás-rívás, az aggodalmak folytonos ismételgetése ellenére jól teljesít. Ha az 1992-es fantasztikus év 130,4 milliós vendégéjszakáját nem is sikerült tavaly behozni, az 1996-os mélypontot, a 109,1 milliós eredményt 2002-ben alaposan sikerült túlszárnyalni: a minap közzétett statisztika szerint 116,6 millió vendégéjszakát regisztrált.

A téli szezonra a szakemberek a tavalyihoz képest 3-5 százalékos forgalomnövekedést várnak, és ezt lényegében az időjárástól függetlenül. Persze aki lécekkel vagy hódeszkával felszerelkezve érkezik, csak ideig-óráig éri be holmi pancsolással a szállodai medencében, nem beszélve a síliftek tulajdonosairól, akiknek aztán nem sok örömük telik a nagy wellnessprogramokban. Érthető, hogy ők mindent megtesznek a megfelelő hóellátmányért, és ha az ég nem ad ebből a kincsből, akkor megpróbálják azt mesterségesen előteremteni. Soha ilyen nagy kereslet nem volt hóágyúból: a magukra valamit is adó alpesi vidékeken már mindenütt található ebből a szerkezetből. Hogy aztán a környezetre gyakorolt hatásáról megindult a vita a természetvédők és az üzleti sikerekre összpontosítók között, az már egy másik történet. Tény azonban, hogy a folyamatos „hóellátás” nemcsak a pillanatnyi előny miatt fontos: ha ugyanis a jó hírnévnek köszönhetően sikerül több olyan rendezvényt „megcsípni”, mint a mostanában véget ért kreischbergi hódeszka-világbajnokság, az egy egész régió számára főnyeremény. A stájer tartományi kormány és a szövetség hétmillió eurót fektetett csak az infrastruktúra javításába, és magánbefektetők ezt szállodaépítéssel, -felújítással toldották meg. Az sem semmi, hogy tíz napon át az utolsó ágy is megtelt, de ennél is fontosabb a rendezvény reklámértéke. Hiszen remélhető, hogy világbajnokság nélkül is visszatérnek a mostani vendégek.

Az ausztriai idegenforgalom elválaszthatatlan része a kultúrturizmus, amelyről a minap a grazi európai kulturális főváros eseménysorozata kapcsán nagyszabású szimpóziumot is rendeztek. Az ilyen konferenciákra inkább a közhelyek a jellemzőek, mégis tény, hogy az „árukapcsolás”, az idegenforgalmi látványosságok és kulturális-művészeti rendezvények közös marketingje meglepően jó eredményt hoz. Minden jel szerint döntő a megfelelő rugalmasság, ami az idegenforgalomtól sajnálatos módon elválaszthatatlan politika miatt is nélkülözhetetlen. Szeptember 11. betett, és ki tudja, mit hoz egy esetleges újabb háború? Mindez leolvasható a statisztikából, az Ausztriába látogatók nemzethez tartozás szerinti összetételéből. Németország most is vezeti a listát, tavaly 0,9 százalékkal csökkent az átruccanó németek száma, ám 14,4 százalékkal kevesebb amerikai, illetve japán szánta rá magát ausztriai utazásra. S még ennél is kevesebb az orosz turista. Hogy azonban az olaszok száma nő, az Bécs belvárosában tapasztalati alapon is megállapítható: a statisztika szerint 5,8 százalékos volt tavaly a növekedés, és ez lehet akár a kezdet is. A két ország – a Dél-Tirol miatti nézeteltérés nyomán – nem tartozott a nagy barátok közé. Ami az osztrákokat nem tartotta vissza az olaszországi utazásoktól, ám eddig ez viszonzatlan szerelem volt. Ha most ez beindul...

Ami a jövőt illeti, az osztrákok nem titkolják, hogy számítanak a hamarosan EU-taggá váló szomszédos országokra. Már ma is, minden 35. Ausztriába látogató Kelet-Európából érkezik, és a szám évről évre 2-3 százalékkal nő. A következő öt évben a kelet-európai vendégek tavalyi itt töltött 2,4 millió éjszakája 30 millióra nőhet. Nagy reményeket fűznek az osztrákok a határon átnyúló wellnessprogramokhoz, amelyek a szomszédos országok határhoz közeli területein található hővízforrásokon alapulnak. Húsz ilyen létesítmény – öt burgenlandi, 3 stájerországi, hat magyar és hat szlovén –, már ma is együtt kínálja szolgáltatását a European Wellness Project keretében, mégpedig igen nagy sikerrel, jó kihasználtsággal. Ahhoz persze, hogy az EU bővítése az osztrák idegenforgalom számára ne konkurenciát, hanem igazi jó esélyeket hozzon, szükség van néhány változtatásra: mindenekelőtt a boltok merev nyitvatartási idejét kell rugalmasan a keleti szomszédokéhoz igazítani. Másrészt az osztrák szakemberek szerint nem lenne szabad elzárkózni a határon túli munkaerő alkalmazásától. Visszatérő panasz szezonban a munkaerőhiány, amelyen a magyar, cseh, szlovák és lengyel munkaerő segíthetne, ha a merev osztrák szabályok engednék. Az EU-bővítés, ha nehezen is, de ezt a panaszt majd enyhíti, vélik az osztrák szállodások, akik persze nemcsak munkaerőt, hanem vendéget is várnak kelet felől.

Bécs, 2003. március